Párizsban történt valami, ami annyira botrányos, hogy egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni, és mindenképpen a jelentőségének megfelelően kell kezelni. Annál is inkább, mert a felkavaró esetről Franciaország vezető konzervatív-jobbközép hetilapja számolt be mélységesen felháborodva. Még leírni is szörnyű, de a francia főváros egyik menő éttermébe nem engedtek be három afroamerikai gráciát.
Azok számára, akik képesek voltak magukhoz térni az információ okozta traumából, következzenek a sokkoló részletek a Le Point tolmácsolásában:
A probléma nem a ruha, hanem ami a ruhában van, vagyis a dzsungelből szalajtott feketeszemély, aki fehérszemélyt próbál játszani az afrikai paleolit minden bájával és kellemével.
A feketékkel az a probléma, hogy feketék az Atlanti-óceán mindkét partján, tehát egy exkluzív párizsi étterem nem képes különbséget tenni az állandó jelleggel Párizsban dekkoló elefántcsontparti profi prostik és a turistaként odalátogató afroamerikai instaprostik között. (Az angolszász nagyvárosi szlengben az „instaslut” kódnév azokra a jellemző módon nőnemű egyedekre utal, akik azzal igyekeznek értelmet adni az életüknek, hogy mániákus exhibicionizmussal teszik közszemlére az interneten, főleg az Instagramon saját „sztárfotóikat” tetszésnyilvánító like-ok, elismerő kommentek és lenyűgözött hódolók reményében.) Köztudomásúlag az afroamerikai instaprostik még annál is közönségesebben exhibicionisták, mint az instaprostik általában.
Mivel azonban napjainkban a feketék, pláne a nőnemű díszpéldányaik a Nyugat szent tehenei (ez utóbbiak általában szó szerint is), elég a fehérek rasszizmusáról makogniuk, hogy beleremegjen az egész univerzum, haladéktalanul mozgásba hozva a francia vallási rendőrséget és a kontrollált médiát egyaránt.
„Egyikük döbbenten filmezi, ahogyan a fehérek gond nélkül bemennek a létesítménybe, míg más feketéknek megtiltják a belépést. ‘Ez sokkolt engem, ez valóban létezik…’ – panaszolja”, folytatódik a Le Point könnyfakasztó sztorija. Úgy tűnik, ez a fekete kreatúra életében először tapasztalja meg, hogy valahol nem terítettek vörös szőnyeget a lábai elé, ahogyan az szerinte dukál neki, pusztán faji alapon. Szörnyű ez a rendszerszintű rasszizmus. Szerencsére az étterem gyorsan reagált, nyilvánosan deklarálta, hogy teljes mértékben behódol az amerikai negrobolsevizmusnak és bocsánatot kért egy nyilatkozatban, amelyet stílszerűen az Instagramon tett közzé, hogy biztosan elérje a nívós újfrancia célközönséget.
„A Manko tiszteletben tartja az értékek chartáját, amely az egyenlőséget, a tiszteletet, a toleranciát és a jóindulatot hirdeti”, bejelentve, hogy „a szükséges szankciókat azonnal és véglegesen meghozta”. Vagyis kidobták a kidobót, aki azt a munkát végezte, amelyre általában alkalmazni szokták, hogy távol tartsa a mindenhová beszivárogni próbáló külvárosi bantuk hordáit. Mindenki tudja, hogy mi történik, ha ezek az eminens „kulturális színesítők” odaszoknak valahova squattolni. A hangulat azonnal tönkremegy és a civilizált (fehér) vendégkör pánikszerűen elmenekül. Amint ez bekövetkezik, a létesítménynek választania kell: vagy vízipipabár lesz belőle macsó arab drogdílerekből és antifasiszta fehér hipszterekből álló vendégkör számára, vagy végleg lehúzza a redőnyt.
Mindegy: Párizsnak már mindenképpen befellegzett. Ha nem az orosz atomrakéták, akkor a negromorf orkok hordái alatt, amelyeket egyre nagyobb mennyiségben importálnak Afrikából. A fények egykori városa már most is egy faji dzsungel. Még két évtized, és teljesen ki fog benne hunyni a (fehér) fény, mert az addigra többségbe kerülő feketék teljesen elsötétítik.
A japán turistáknak majd az algériai Oranba kell menniük, ha egy francia építészetű fehérebb várost akarnak látni. Ott legalább nem kell számítaniuk a Párizs-szindróma nevű és adott esetben klinikai tünetekkel járó lelki megrázkódtatásra, amely sokakat közülük akkor kerít hatalmába, amikor naiv elképzeléseik romantikus Párizsa helyett azzal a koszos, bűzös és túlzsúfolt favelával szembesülnek, amellyé az utóbbi évtizedek afro-arab inváziója nyomán vált. Paris-réveil versus Paris réel.
Ha 20 év múlva Párizs még létezik, mert időközben a jenkik nem provokálnak ki egy atomháborút, Putyin utóda akár vételi ajánlatot is tehet Frankisztán akkori muszlim emírjének a város nevezetesebb épületeinek megvételére, aki valószínűleg lelkesen elfogadja azt.
Egy néger számára egy aranyóra ugyanannyit ér, mint a Louvre. A műemlékeket lebonthatják és átszállíthatják Oroszországba, hogy újra felépítsék őket valahol a Dnyeper partján. Az Eiffel-toronynak nincs esztétikai értéke, azt tehát nyugodtan elfelejthetik, hogy megrozsdásodva a négerek fejére omoljon. Fekete utcai mozgóárusok még sokáig árulják majd kulcstartók fityegőjeként az akkori Jannah (lánykori nevén Champs-Elysées) sugárúton a rasszista fehér őslakosok korszakának rettenetes mementójaként.
Más kérdés, hogy Párizs akkor már, fehérek híján, maga lesz a pokol (Jahannam) a feketék számára is, míg manapság, a fehérek jóvoltából, még maga a paradicsom (Jannah) számukra – három amcsi néger instaprosti elhanyagolható kivételével.
Hep Titusz – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
