Minden ember életében fontos pillanat a feltöltődés, az utazás. Ilyenkor kipihenhetjük a munka fáradalmait, új helyeket fedezhetünk fel, kalandokban lehet részünk. Egy-egy ilyen út ma, a világjárvány idején még nagyobb hangsúlyt kap, hiszen sokan otthonaikban töltik a mindennapokat, ahonnan jó érzés kicsit elszabadulni.
A beregszászi Tóth András turistautakat szervez annak érdekében, hogy minél többen megismerhessék a Kárpátok gyönyörű tájait, történelmünk fontos emlékhelyeit. Vele beszélgettünk sikerekről, kihívásokról.
– 2011-ben Amerikában dolgoztam, új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtam a tengerentúlon. Hazaérkezésemet követően a beregszászi autóparkban vállaltam állást. Minden munkám, meghatározó pillanataim a személygépkocsik irányába tereltek, így egy merészet gondolva vásároltam egy mikrobuszt, hogy személyszállítással foglalkozzak. Talán sokan nem tudják, hogy nem csupán turista útvonalakat szervezek, hanem iránytaxikon, ún. marsrutkákon is dolgozom.
– A turistautak szervezése nem egyszerű feladat. Kezdetben kerestem az irányt, hogyan is kell ezt a vállalkozást jól csinálni, úgy, hogy ne csalódjanak bennem az emberek. Megismerkedtem több idegenvezetővel, akik elkísértek az utakon, bemutatták a történelmi emlékhelyeket. Hatásukra annyi tudást halmoztam fel, hogy ma már én mesélek a látogatóknak. Időközben sikerült fejlesztenem a gépkocsiállományomat, és ma már közel ötven személy kényelmesen, komfortosan utazhat velem.
– Útjaink során felfedezzük a Kárpátok szépségeit, megtekintjük a történelem viharaiban fontos szerepet betöltő állomásokat. Beregszászból elindulva Rahó felé vesszük az irányt, közkedvelt látványosság Európa közepe, az ökörmezői járás dombos vidéke, Kőrösmező, amely a Fekete-Tisza völgyében, a Tatár-hágó közelében fekszik. Meglátogatjuk az ivano-frankivszki járásban található Jaremcse települést, ahol kiváló üdülőhely várja a megfáradt kirándulókat. Nagy-Mencsely (Drahobrat) síterepére például terepjáróval érkezünk meg. A közeli főúton a mikrobuszokból átszállunk a terepjárókra, ennek az utazásnak a hatására még inkább megtapasztalhatják az emberek a természet hatalmasságát. Célom, hogy a helyi magyar és ukrán közösségnek bemutassam vidékünk szépségeit, hogy még jobban megismerhessék azt a tájat, ami adatott nekünk.
– Általában eltervezem, hogy mely helységeket célozzuk meg. Majd az útvonalat egy kis bevezető szöveg kíséretében meghirdetem a közösségi oldalakon. A jelentkezők pedig telefonon, üzenetben jelezhetik utazási szándékukat. Előfordult az is, hogy nem volt kirándulási lehetőség meghirdetve, de sokan érdeklődtek, hogy nem lehetne-e utazni. Ekkor egy kisebb utat szerveztünk. Ezek a pillanatok mindig büszkeséggel töltenek el, hiszen azt jelzik, hogy az emberek kedvelik a szolgáltatásomat, megbíznak bennem. Az utaztatás, a sofőrök élete nem mindig könnyű, ez egy felelősségteljes hivatás, hiszen emberéletek vannak ránk bízva. Nekünk pedig napsütésben, hóban, szélbe biztonságosan el kell juttatnunk őket a kijelölt helyre.
– Édesapám is sofőr volt, és még ma is aktívan űzi ezt a hivatást, így gyakorlatilag beleszülettem ebbe az életbe. Kilencéves koromban kezdtem elsajátítani a gépkocsivezetés alapjait. Számomra ez kikapcsolódás, feltöltődés. Egy hosszú út során nem csak a tájat fedezed fel, hanem saját magadat is, megismerheted lelkednek olyan részét is, amelyről eddig nem tudtál… Elcsitulnak a zaklatott gondolatok. Számomra ez egy olyan tevékenység, amelyben kiteljesedhetek.
– Ez igaz, eléggé visszaesett a forgalom. Bezártak az iskolák, munkahelyek, hosszú időre az otthonunkba kényszerültünk, ez sokakat megviselt. Ám amint a karanténszabályok engedték, szerveztünk utakat. A bezártság után nagy igény volt a kirándulásokra, feltöltődésre. Reméljük, hogy túljutunk ezen az időszakon, és az élet visszakerülhet a megszokott medrébe.
– Nyughatatlan személyiség vagyok, ezért mindig vannak terveim. Sokszor azon gondolkodom, hogy mit lehetne még jobban csinálni, milyen érdekes utazásokat lehetne szervezni. Most például Romániát, Erdélyt céloznánk meg. Idegenvezető várna ott ránk, aki bemutatná azt a történelmi tájegységet. Úgy gondolom, meg kell ismernünk Magyarország elszakított területeinek azt a részét is.
Kurmay Anita
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
