Kettős ünnepre gyűltek össze a dunaszentbenedeki és környékbeli hívek július 11-én, vasárnap, hiszen a Szent Benedek-templom búcsúján az egyházmegye főpásztora, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek az egyházközség új harangját is megáldotta.
A község Bács-Kiskun megyében fekszik, a Kalocsai-Sárköz északnyugati peremén, a Duna bal partján, a paksi atomerőművel átellenben. A településről a Jókai-novellákban olvashatjuk: „Paks alatt nyoma sincs már annak a híres várnak, melyet I. Lajos királyunk adományozott Apostagi Zemplén vitéznek, ki a tatárok elleni harcában életét mentette meg, sem annak az apátságnak, melynek alapító levele a Vatikán levéltárában őriztetik.
Vár és kolostor fölött a vizafogók nádsövényei láthatók manapság. Kerülik a veszedelmes helyet a hajósok. Szent-Benedek és Uszód határában két nagy domb van. Várak voltak. A Duna ledöntötte őket, betakarta iszappal. A két falu házai cölöpökre vannak építve. A Duna minden évben végigsöpör rajtuk. Olyankor arra a két dombra menekülnek, s onnan kiabálnak egymáshoz kötekedve: »Úsztok, uszódiak! Buktok, benedekiek!«”
A július 11-én tartott búcsúi szentmise előtt Bábel Balázs érsek megáldotta az új, 113 kilogrammos harangot, mely Szent Benedek tiszteletére készült, s a település templomának dísze lesz.
A szentmisére való ünnepélyes bevonulást követően a település polgármestere, Vargyas Mihály, valamint a hittanosok és a házigazda, Pata Jenő Gábor plébános köszöntötte a főpásztort. A köszöntőkben Bábel Balázs pappá szentelésének negyvenedik évfordulójáról is megemlékeztek.
A kalocsa-kecskeméti érsek prédikációjában Szent Benedek ünnepléséről szólt. Elmondta, hogy kétszer is benne van Benedek apát az Egyház kalendáriumában: márciusban, a nagyböjti időben visszafogott módon történik, de a II. vatikáni zsinat óta július 11-én is felragyog ünnepe, hiszen ő Európa fővédőszentje és a nyugati szerzetesség atyja. Akkor élt, amikor a mai Európa még nem létezett. Recsegett-ropogott a Római Birodalom, valami új volt születőben, zajlottak a barbár támadások. Úgy tűnt, hogy a kialakult kultúra a múlté lesz; vége mindennek. De Benedek szerzetesrendjével átmentő lett, hiszen megőrizte a kereszténység tanítását, de a klasszikus római és görög műveltséget is. A kolostorokban, ahol írták, másolták a műveket – és körmükre égett közben a gyertya –, a csendes, alázatos szerzetesek megvetették Európa alapját.
A szónok kiemelte: Szent Benedek idei ünnepe és a harangszentelés összekapcsolódik. A harangot Isten dicsőségére és Szent Benedek tiszteletére öntöttük. Régen ráírtak egy latin mondatot is: „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango!” – „Hívom az élőket, siratom a holtakat, a felhőket oszlatom!”
Szent Benedek rendje megvalósította a rendszeres imádságot és a munkát „Ora et labora!” – „Imádkozzál és dolgozzál!” Előírta a szerzeteseknek, hogy az ima mellett munkát végezzenek. Az ókorban egy bizonyos szint fölött kétkezi munkát nem végeztek; Benedek azonban fontosnak tartotta, hogy példát kell adni, és a kétkezi munkát is kell vállalni – mondta Bábel Balázs érsek. – Mindenki tapasztalja, hogy ma milyen nehéz mestereket találni. Fontos hát, hogy mindenki megbecsülje a kétkezi munkát és munkást egyaránt.
A főpásztor leszögezte: viharok nemcsak a természetben vannak, hanem a való életben is. A monostorban élő szerzetesek nyugalmukkal és stabilitásukkal adtak példát. A harang oszlatja a felhőket, de vannak társadalmi viharok is, melyek nyugtalanságot okoznak. A felgyorsult világban egyre több a nyugtalanság az emberekben. Régen árvíz és tűz esetén félreverték a harangokat: ez jelezte a veszély közeledtét. Ma ugyancsak veszélyt látunk. Értékvesztettséget, széthúzást, erőszakot. Vissza kell térni oda, ahonnan Benedek elindult. Regulájában ezt írja a szent:
A szónok Rod Dreher, a The American Conservative folyóirat munkatársa gondolataival folytatta elmélkedését, mely a szerző Szent Bendek válaszútján című könyvében szerepel. Az író arra a megállapításra jut, hogy ha nem térünk vissza az evangélium útjára, akkor végünk van. A Szent Benedek válaszútján cím pedig arra utal, hogy a ma keresztényeinek dönteniük kell. Vállalni kell a kellemetlenséget, az értékek megélését, sőt még az üldözéseket is. A harang szavára fel kell ébredni az álmunkból.
Az érsek még egy irodalmi példát említett prédikációjában: Goethe Faustja öngyilkos akart lenni. Mindent a tudásra alapozott, de kevés az értelem a végcélhoz, hiszen a tudás sok gonoszságra is felhasználható. Kiábrándul. Kiönti a mérget, hogy megigya és véget vessen a szenvedésnek. Ekkor beszűrődik a szobába a nagyszombati feltámadás harangjának szava, melynek hatására letesz az önpusztításról. A harang a remény szavát szólaltatta meg akkor is, de mindig, amikor a halottakat siratja. Van örök élet, van feltámadás, van irgalom – mondta Bábel Balázs.
A főpásztor beszéde végén Szent Benedek szavaira – melyeket a Regulában második mottóként fogalmazott meg: „Krisztus szeretete elé semmit ne helyezz!” – emlékeztetve hangsúlyozta: ez vezet személyes életünk és közösségeink életének sikeréhez is.
Szerző: Fülöp Ernő
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
