Két órája szeljük a hullámokat, mikor végre elérjük a nyílt tengert. Hajóskapitányunk, Domagoj elégedetten mutat körbe: íme, a Kornati-szigetek! Partra szállunk a számtalan sziget egyikén. Az apró kápolnánál magunkra maradunk Istennel, na meg a vadon legelő birkákkal… Szinte bibliainak tűnik az elvadult, elhagyott, kopár, mégis harmóniát sugárzó táj. Az ember meg úgy érzi, legszívesebben elveszne a milliónyi sziget rengetegében.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
