Néhány órával ezelőtt jelent meg az Európai Bizottság állásfoglalása a Minority SafePack kapcsán, amelyből kiderül, az EB a javaslatcsomag kilenc eleme közül egyetlen egyben sem érzi úgy, jogalkotó eljárást kellene kezdeményeznie. A hírre reagálva Dr. Tárnok Balázs szakjogász, a NKE kutatója kijelentette, „a Bizottság nem csupán a Minority SafePack-et aláírásukkal támogató több mint 1,1 millió polgár akaratát hagyta figyelmen kívül (…), de az unió demokráciáját is aláásta a részvételi demokrácia eszközének teljes eljelentéktelenítésével (…).
Tárnok az Európai Stratégiai Kutatóintézet honlapján publikálta gondolatait. Írásában a Bizottság döntésének jogi és politikai szempontú értékelését is adja, valamint kifejti, az EB döntése után milyen lépéseket tehetnek még a kezdeményezés elindítói. A teljes írás a Kutatóintézet honlapján érhető el, ITT. Ajánljuk olvasóink figyelmébe!
– foglalja össze Tárnok az EB döntésének lényegét, azt írja, a Bizottság kizárólag azt irányozta elő, hogy a későbbiekben figyelemmel követi az eseményeket és további tájékoztatást nyújt a meglévő szabályok betartásához.
Tárnok szerint a Bizottság számos problémafelvetése kapcsán tulajdonképpen a szervezők céljainak szándékos félreértelmezése által. Erre jó példa a javaslatcsomag hontalan, állampolgárság nélküli személyek helyzetének rendezésével kapcsolatos része, írja, hiszen bár a szervezők ezzel a baltikumi oroszajkú és a vándorló életfolytató roma közösségek tagjai helyzetét kívánták rendezni, s ezt világosan közölték is az EB-vel,
Néhol ráadásul „a Bizottság idegen tollakkal ékeskedett”, az Európa Tanács nem kötelező érvényű ajánlásaira hivatkozva nyilvánította elégségesnek a jelenlegi szabályozási rendszert.
A Bizottság már a közlemény elején leszögezi, hogy az EU-nak nincs kifejezett hatásköre a nemzeti kisebbségek védelmére. Ez bár elvi megközelítésben igaz, írja Tárnok,
Ráadásul, emlékeztet a szerző, a Románia kontra Bizottság-ügyben éppen a MSP kapcsán mondta ki az Európai Törvényszék, hogy a „Bizottság nyújthat be a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének növelését célzó, az Unió fellépését saját hatásköre alá tartozó területeken kiegészítő jogalkotási javaslatot.” Nem véletlen, állítja Tárnok, hogy a Bizottság óvakodott attól, olyan megállapítást tegyen, „miszerint jogi akadálya van annak, hogy a szervezők kérésének megfelelő javaslatokat terjesszen elő.”
Ezt az Európai Unió Bírósága is megerősítette egy korábbi ügyben, írja a szakjogász, a Bizottság tehát „pusztán politikai okokból is elutasíthatja a kezdeményezésben előirányzott jogalkotási javaslatok benyújtását, még akkor is, ha jogi szempontból ezek az intézkedések illeszkednének az európai uniós jog keretébe.”
A Bizottság nem véletlen, hogy közleményében nem azt írja, jogilag nincs lehetősége a javaslat előterjesztésére (ez a kijelentés vita tárgyát képezhette volna – véli Tárnok), csupán azt, hogy a hatályos jogi keret miatt nem szükséges új jogi aktus elfogadása (ennek megítélése sokkal inkább politikai kérdés, mintsem jogi -teszi hozzá).
„A Bizottság a közleménnyel egyértelművé tette, hogy semmit sem szándékozik tenni a nemzeti kisebbségek uniós szintű védelmének megteremtése, és ekképpen saját kulturális sokfélesége, az európai kulturális örökség részét képező őshonos európai nyelvek, kultúrák és nemzeti jellegzetességek megőrzése érdekében” – így Tárnok, majd hozzáteszi, szerinte
a javaslatcsomag teljes elutasításával a testület éppen az Unió sokféleségének és valódi európai jellegének felszámolását mozdította elő.
„Azzal ugyanis, hogy a testület nem vesz tudomást az őshonos nemzeti közösségek nyelvének és kultúrájának fennmaradását fenyegető mindennapi veszélyekről, és ehelyett folyton a nemzeti kisebbségek integrációjáról beszél, gyakorlatilag e közösségek asszimilálása mellett foglalt állást.”
Tárnok írásának talán legérdekesebb, egyben az ügy szempontjából legfelháborítóbb része, amikro a szerző sorra veszi azokat a Bizottság által elfogadott stratégiai dokumentumokat, amelyeket idén különböző szexuális kisebbségek védelmére fogadtak el. Tárnok azt írja:
Tárnok szerint az EB döntése tulajdonképpen üvegplafont jelent az európai polgárok számára. Mint írja:
Tárnok emlékeztet:
a Minority SafePack-ről szóló közlemény után ugyanis elmondható, hogy a Bizottság által eddig megvizsgált (immár) öt európai polgári kezdeményezésből a testület négy (!) kezdeményezést bármilyen javaslat előterjesztése nélkül söpört le az asztalról (de a bizottsági előterjesztést eredményező Right2Water vízvédelmi kezdeményezés is csak részsikernek tekinthető).
A döntésben vélhetően jelentős szerepe volt Vera Jourovának, mondja Tárnok, aki emlékeztetett, Jourová a Bizottságon belül éppen az európai polgári kezdeményezések rendszeréért felel. Ő volt a közlemény tervezetének szakmai előkészítője, amelyet később a Biztosok Kollégiuma elfogadott.
„Az Európai Parlament értékeli a Bizottság közleményét és a javasolni tett lépéseket, és ha a Bizottság nem terjeszt elő megfelelő javaslatot a polgári kezdeményezésről, az EP illetékes bizottsága meghallgatást szervezhet, illetve az EP – akár állásfoglalással is záruló – plenáris vitát tarthat a kérdésről.” – tájékoztat a szakember.
A Parlament továbbá dönthet úgy is, hogy él az EUMSZ 225. cikke szerinti jogával, vagyis tagjainak többségével újra felkérheti a Bizottságot jogalkotási aktusra irányuló javaslat előterjesztésére.
Az európai polgári kezdeményezések európai parlamenti jelentéstevője Vincze Loránt, a Minority SafePack mögött álló Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, így alappal remélhető, hogy az EP további lépéseket fog tenni a kezdeményezés napirenden tartása érdekében. Az Európai Parlament októberben háromnegyedes többséggel támogatta a kezdeményezést, írja Tárnok, aki szerint ez a politikai támogatottság elég szilárd alapot jelent ahhoz, hogy további cselekvéseket lehessen felépíteni, „akár az EUMSZ 225. cikk szerinti eljárás megindítása, akár az egyes részterületek szakbizottsági továbbvitele keretén belül.”
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
