Szíj Rezső (1915–2006) eredetileg református pap volt, de később elsősorban művészettörténeti tanulmányok és könyvek, irodalomtörténeti cikkek írójaként, könyvtárosként jeleskedett. Termékeny szerző volt és különösen azért érdekes számunkra, mert két kismonográfiát is írt felvidéki magyar festőkről.
Lőrincz Gyuláról 1971-ben, a Somorján született Tallós-Prohászka Istvánról 1979-ben, Mosonmagyaróvárott jelent meg könyve.
1945 után áttelepült Magyarországra, de nem túl távol a Csallóköztől, hiszen a Duna jobb partján, légvonalban alig 20 kilométerre Mosonmagyaróvárott élt egészen haláláig. Szíj Rezső a rá jellemző alapossággal foglalja össze Tallós-Prohászka életpályáját, eközben meglepődve tapasztaljuk, milyen tájékozott a két háború között alkotó felvidéki magyar képzőművészekről, és gyakran idéz a korabeli újságcikkekből is, amelyek Tallós-Prohászka kiállításairól számolnak be.
A könyvben számos reprodukció is található, ceruza- és szénrajzok, de festmények is, ezek azonban sajnálatos módon csak fekete-fehérben, amit nyilván az magyaráz, hogy a nagyobb költséget igénylő színes kiadványhoz nem volt elegendő pénz.
Szíj Rezső írja:
Tallós azok közé a művészek közé tartozik, akiket már indulásukkor megértéssel fogadott és segített a társadalom és a műkritika. Nemcsak Jankó Zoltánra hivatkozhatunk, hanem Szalatnai Rezsőre is, aki számos írásában elemezte Tallós művészetének nemcsak kisebbségi, hanem mosonmagyaróvári korszakát is. Brogyányi Kálmán is elismerői közé tartozott. Ugyanez mondható Fábry Zoltánra is. És mindez csak néhány kiragadott név a Tallós-Prohászka művészetével foglalkozók közül.”
A művész gyakran utazott a Felvidéken és Magyarországon, és ilyenkor is állandóan rajzolt, utcákat, házakat, vásári jeleneteket örökített meg a vázlattömbjében, majd ezek alapján vízfestékkel, olajjal vagy ceruzával és tussal vászonra vitte.
A csallóközi képein elsősorban a paraszti világ, a környezetében élők emberek jelennek meg, de mint Szíj Rezső megállapítja:
A mesevilág is izgatta képzeletét. 1926–1927-ben egész sor festménye született, amelyeken a csallóközi táj népi figurái találkoznak a babona világának szellemalakjaival (…) 1936-ban készült egy – 50 db-ból álló – vízfestménysorozata, amely szintén a Csallóközt örökítette meg. Ebből Szalatnai Rezső is vásárolt és többet eladott, hogy segítsen a művészen.”
Ez az idézet arra is rámutat, hogy Tallós-Prohászka, noha elismert művésznek számított, anyagilag nehezen tudott megéni a művészetből. Ez még inkább érvényes lett azután, hogy átköltözött Magyarországra. Igaz, ennek ő maga is egy kissé okozója volt.
Szíj Rezső írja:
Mosonmagyaróvár valósággal keblére ölelte; olyan házat adott neki a város egyik legszebb pontján, amelyben gondtalanul élhetett volna művészetének, ha élni tud a lehetőségeivel. De otthagyta, elment egy szobakonyhás, ósdi udvari lakásba, amely nem is volt annak nevezhető. Nem lehet leírni, milyen mélyre süllyedt ez a szerencsétlen ember a maga igénytelensége miatt, hisz semmi káros szenvedélye nem volt. Szinte enni sem mert, noha nem volt fösvény, sőt jószív és emberség jellemezte mások irányában. Híveinek, barátainak képvásárlásai csak átmenetileg könnyítettek helyzetén (…) Tallóst erkölcsi szándék, magatartás, emberség, művészet dolgában – kezdettől fogva – egyértelműen a művészi, mesterségbeli tisztaság jellemzi. Utolsó éveinek romlása, hanyatlása megfejthetetlen titokként marad az utókorra.”
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
