A bátorkeszi felújított kultúrházban került sor a szenior örömtáncosok ötödik találkozójára, amelyen Lelovič Margit táncoktató köszöntötte a község polgármesterét, Labancz Rolandot, Ógyalla alpolgármesterét, Mária Hamranovát, Nagy Tornóczy Andrea táncoktatót, valamint a megjelent komáromi, gútai, alsószeli, marcelházi, martosi, bátorkeszi, ógyallai, bagota, udvardi klubok tagjait. Köszöntötte továbbá a naszvadi csoport két új vezetőjét, Asztalos Mártát és Kosztolányi Ilonát, valamint egy reménybeli jövendő táncoktatót, Vojtová Markétát, aki máris létrehozott két új örömtáncoló csoportot, mégpedig Dunamocson és Karván.
„Ez a csodálatos mozgalom, amit mi szenior örömtáncnak hívunk, Ilse Tutt nevéhez fűződik, és Németországból indult hódító útjára. A szenior örömtánc az idős emberek szellemi, fizikai és mentális aktivitásainak, legkedveltebb közösségi időtöltéseinek legjobban fejlődő, terjedő formája. Tanulunk egymástól, sikerélményt kapunk, a további fejlődésüket szolgálja egy ilyen találkozón való részvétel. A találkozó adja azt a lelkesítő erőt, amire egész éven át készülnek.
A foglalkozások segítenek az résztvevőknek barátságokat kialakítani és a társas kapcsolatokat erősíteni. A közös tevékenységek során megosztott élmények és a hasonló érdeklődési körök olyan közösségi élményeket teremtenek, amelyek hosszú távon is tartós barátságokat és társaságot eredményezhetnek. Az eredmény minden várakozást felülmúlt.
Így indult el – óriási lelkesedéssel – egy mozgalom, több ezer, majd több tízezer követővel Európán kívül. Ilse Tutt szavaival: Mi a kör? Egy ősidőkből származó egyszerű szimbólum – egy forma –, nincs se kezdete, se vége. Egy vízbe dobott kő, amelynek hullámai körkörösen terjednek tovább. A csillagzatok a mindenség végtelenjében köríven róják pályájukat. A mi táncunk – körben – különleges kifejezési formát talál. Ennek a formának nincs se eleje, se vége. Az összetartozás jelképe, a mindenki iránti együttérzés szimbóluma. Zárjuk a kört! Van ennél erősebb, kifejezőbb mondanivaló? Amit ma természetesnek találunk, hogy idősebb emberek örömmel táncolnak és ezáltal javul az életminőségük, az ő kezdeményezésének köszönhető. Az a megalapozott reményünk, hogy az idősebb ember, aki testi és lelki erejét aktívan karban tartja, a táncban szerzett pozitív élményeit máshol is kamatoztatni fogja.
Segít másoknak, nagyobb megértést tanúsít a fiatalokkal szemben és meghallgatja a problémáikat, és végül segít azt erősíteni és elterjeszteni, ami a mai világból mind jobban eltűnőben van: az EMBERSÉGET.” Bárki bevetheti ezt a csodafegyvert az időskori elbutulás ellen. Eddig is tudtuk, hogy a tánc – mint minden testmozgás – egészségesebbé tesz, emellett csökkenti a stresszt és növeli a szerotoninszintet, ezáltal a lelki egészséghez is hozzájárul. Ám csak most sikerült bizonyítani, hogy a rendszeres tánc az elmét is pallérozza. S mitől más ez a táncforma?
Egyedül is el lehet jönni, nem kell partner senkinek ahhoz, hogy csatlakozzon, hiszen különböző táncformák vannak, néha párban táncolunk, néha négyen, hatan vagy éppen egy nagy körben mindenki együtt.
A másik nagyon fontos dolog, hogy igen egyszerűek a koreográfiák: rövidek, 3 vagy 4 lépéskombinációból állnak, tehát senkinek nem okozhat túl nagy gondot a megtanulásuk, de attól még feladat ezeket megjegyezni. Először közösen megtanuljuk, s amikor már jól begyakoroltuk a lépéseket, akkor járjuk el a táncot zenére is. Karbantartja az idős emberek testét és agyát.
Épp ezért mondjuk mindig, hogy a szenior örömtánc az mozgás, öröm, plusz agytorna, hiszen végig koncentrálni kell. Persze nincs teljesítménykényszer, nem mazsolázzuk ki az ügyeseket és küldjük haza a „botlábúakat”. A feladat az, hogy mindenki a saját képessége szerint próbálja meg magából a legtöbbet kihozni, figyelni, összpontosítani és persze jól érezni magát. Nekem, mint oktatónak nagyon jó érzés látni, ahogy hétről hétre fejlődnek ezek az emberek, hiszen a táncolás javítja a koordinációs készséget, a koncentrációt és a ritmusérzéket. Amerikai tudósok bebizonyították, hogy az összes idős korban végzett szellemi munka vagy fizikai mozgás közül legeslegjobban a rendszeres táncolás fejleszti az agyműködést, késlelteti az elbutulást. Ez azért van, mert a szenior örömtánc komoly összetett szellemi munka: meg kell érteni a koreográfiát, azt meg kell tanulni, figyelni kell a zenére, a ritmusra, és nem árt, ha a partnerre is jut még egy kis figyelem. Tánc közben egy gondolattal már előbbre jár az ember agya, hiszen amikor éppen végrehajt egy mozdulatsort, már tudni kell, mi lesz a következő lépés. Egyszóval nagyon bonyolult agytevékenységről, mégis egyszerű mozgásról van szó, ami nem terheli meg az idős szervezetet. Nem is beszélve a zene gyógyító erejéről – amitől mindenkinek jobb kedve lesz – vagy éppen a közösség megtartó erejéről. Ma százötvenen fogunk együtt táncolni, remélem mindenki nagy örömére és megelégedésére” – zárta köszöntőjét a táncoktató.
A község polgármestere is köszöntötte a találkozó résztvevőit: „Csak gratulálni tudok önöknek, mivel a mozgás, öröm, de agytorna is, állítják a szenior tánc szerelmesei, s ez jót tesz a testnek és léleknek. A foglalkozások segítenek az résztvevőknek barátságokat kialakítani és a társas kapcsolatokat erősíteni. A közös tevékenységek során megosztott élmények és a hasonló érdeklődési körök olyan közösségi élményeket teremtenek, amelyek hosszú távon is tartós barátságokat és társaságot eredményezhetnek.”
A szünetekben finomabbnál finomabb sütiket kóstolgattunk, melyeket a táncosok sütöttek és hoztak magukkal. Köztudott, hogy a szenior örömtánc oktatói szenvedélyesen szeretik a csoportjaikat táncra oktatni, de ez alkalommal egy másik szerepbe kerültek: őket tanították új táncokra! Csodálatos volt látni, hogy ez a sok ügyes táncos pillanatok alatt megértette és elsajátította az új koreográfiákat. Ha a zene úgy diktálta, elegánsan, kecsesen lépkedtek, máskor lazán-vagányul „rázták” – de mindig felszabadultan és szélesen mosolyogva.
A találkozó a Radetzky-indulóval és a búcsútánccal ért véget.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
