Korunk egyik jellemző tünete, mely főleg férfiakat érint, de manapság már nők is szenvednek tőle szép számmal. Pedig amikor kitört a szexuális forradalom, akkor az egyik ígérete pont az volt, hogy mostantól annyit és azzal szexelhetsz, amennyit és akivel csak akarsz.
Tény és nagyon szomorú igazság, hogy a férfiak teste és főleg szexualitása nem érték manapság. Utóbbi nem csak, hogy nem érték, de szinte káros és üldözendő a közfelfogás szerint. Mert a férfiak kéjéhesek, buják, stb., stb.
Ugyanakkor nem tudom, hol lennénk ma ennélkül az intenzív energia nélkül? Mennyi bóktól, széptevéstől, pénzben kifejezhető juttatástól esnének el a nők… A férfiakat is sokszor inspirálja a versengés egy nő kegyéért, bár van, aki ilyenkor eleve vesztesként tekint magára és lemondóan meghátrál. (És nem biztos, hogy ezzel ő lesz a valódi vesztes.)
Freud szerint a civilizációnk nem más, mint szublimált szexuális energia. Az biztos, hogy a férfiak az évezredek során rengeteget beleadtak mind tervezés, felfedezés mind pedig építés terén. Nagyon hamis az a történelemszemlélet, amely a háborúkban, kizsákmányolásban és leigázásban meglátja a férfiak kezének nyomát, de a felhőkarcolókban, a családi házakban, tiszta utcákban és felnövekvő fiatalokban nem.
A szexuális frusztráció sokkal jobban súlytja a férfiakat, mint a nőket, mivel nagy átlagban a nők aszexuálisabbak erősebb nembéli társaiknál. Egy nőnek elég külsőleg kicsinosítania magát, hogy a férfiak felfigyeljenek rá, de egy férfinak hasonló sikerhez náluk – tudni kell fellépnie is.
A szexmániás és az aszexuális közül az aszexuálisnak van könnyebb sorsa. Előbbit sokszor gyötri saját természete kielégülés után hajtva őt, míg a második szépen elolvasgat, elnetezget otthon – vagy elvan nyugiban a barátaival.
Kultúránk ráadásul nagyon szereti pellengérre állítani a sikertelen férfit. A férfinek ugyanis sikerszimbólumnak, sikertárgynak kell lennie. Szimbólumnak mindenki felé, sikertárgynak főleg a párja felé, aki tündökölhet az ő dicsfényében. Ha a nőket tárgyiasítja a szex, a férfiakat a siker. Általános nevetség tárgya a sikertelen, főleg a nőknél sikertelen férfi. Hollywood egyik kedvenc poénja a fiúk/férfiak nőknél való felsülésének kifigurázása, vagy az ezzel való, ezen keresztüli büntetése a férfiaknak. Egyik példa, amikor egy férfi magába bolondít egy nőt, miközben van már barátnője. Mindenki felháborodik ezen, mire a becsapott nő szabályosan megveri egy bukósiksakkal a férfit – ez persze oké. Talán muris is, de mindenképpen jól megadtuk az igazságérzetünknek. Az teljesen mellékes, hogy egy bukósisakkal milyen sérüléseket lehet okozni, és ez mennyire adja meg az engedélyt az agresszívabb nőknek, hogy hasonlóképpen cselekedjenek.
Általában a filmeken férfit verni vagy dicsőség – ezt mindkét nembeli akcióhősök megteszik -, vagy poén. Nőt verni bűn és szörnyű gaztett. Ez persze az állandóan szapult patriarchális beidegződések miatt van, miszerint a gyengéket védjük, avagy “nők és gyerekek előre”.
Visszatérve a szexuális frusztrációra, nehéz szavakkal elmondani, mennyire nehéz és romboló lehet ezt tartósan elviselni, pláne fiatal korban, amikor a hormonok még erősebben működnek, a higgadtságra szorító tapasztalat viszont kevesebb. A tartós frusztráltság túlzott befelé forduláshoz, elszigetelődéshez, akár öngyilkossági gondolatokhoz és kísérletekhez vezethet. Ezért is jó, ha a fiatalokat – de nem a gyerekeket! – helyes párkapcsolati, ismerkedési és szexuális felvilágosításban tudjuk részesíteni. Akár szülőként, rokonként, barátként.
Szintén a nőknél való sikertelenségre utalva lett szitokszó az “Incel”. Aki nem igazán számít férfinak, hiszen még nőt sem tud magának szerezni. Korunk jelensége, akárcsak a MGTOW. Árulkodó, hogy mindkét társadalmi jelenség az újabb feminista nyomulással és hullámmal bontakozott ki. Bár sok nő szeretné, ha a férfiak közelednének, udvarolnának, mégis engedik, hogy nyilvánosan elbátortalanítsák őket a feministák amúgy igazságot is tartalmazó kampányaikkal. “A nem az nem!”, szól pl. az egyik. Persze, jogos, bátran utasíthasson vissza bármely nő bármely férfit, ha úgy jön ki a lépés. De a dolog nem ennyire egyszerű.
Van, hogy a “nem” az idővel “igen” – né válik. Kitartás, bátorság, esetleg fogyás és stílusváltás: és a nő “megadja” magát. Volt, ahol egy visszautasításból így lett házasság.
Másodsorban pedig a mottó mellékzöngéje az, hogy “férfiként nem kellesz”,- főleg, ha a szöveges üzenetet megtoldják levágott, vagy csomóra kötött péniszek képével. Szokás szerint általánosítva, minden férfinek címezve, minden férfit okolva. – “Férfias kezdeményezéseddel, közeledési módjaiddal menj máshova”. Ráadásul sokszor kifinomult, szinte művészi közeledést vár egy nő a férfitől, amelyik esetleg nehezen haladja meg a “teccő geci, kö’ kóla?” szintjét. (Némi túlzással.) Nem feltétlen mert tahó! Hanem mert esetlen a kifinomultabb közeledési módokban. Ezért is össze kell fognunk nekünk, a nők iránt még érdeklődő férfiaknak, hogy megtanítsuk egymást mit és hogyan érhetünk el a nőknél – lehetőleg úgy, hogy mindkét nem elégedett lehessen a végeredménnyel. Nem mellesleg a társadalom is jól járjon a szaporodó családok számával.
Tömegével ábrándulnak ki a férfiak nőkből, vagy válnak papuccsá a korszellem miatt. Ma jól teszi bármelyik férfi, ha önmagához és férfitársaihoz fordul elsősorban útmutatásért, tanácsért, bátorításért és erőért, ha előre akar jutni – akár párkapcsolati szinten is – az életben. Vagyis: fogjunk össze – mert annyi a heteroszexuálisan aktív férfiakat bántalmazó, ellenük uszító indulat és őket romboló hatás a világban, hogy össze KELL fognunk.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
