A 2024-es ökumenikus imahét Székesfehérváron a Szent István király-székesegyházban zárult január 28-án, Szemerei János evangélikus püspök igehirdetésével. A város keresztény felekezeteinek lelkipásztorai és hívei megtöltötték a templomot, és ahogy a hét folyamán minden este tették, együtt vallották meg hitüket Jézus Krisztusban, imádkoztak az Egyházért, a világért.
Az imahét záróalkalmán Dózsa István, a székesfehérvár–belvárosi Szent István király székesegyház plébánosa köszöntötte pap- és lelkipásztor-társait, Spányi Antal megyéspüspököt és az igehirdető Szemerei János evangélikus püspököt, valamint a megjelent Krisztus-hívőket. „Együtt imádkozunk az egységért, hogy Krisztus jelen levő kegyelme és lelkülete ott legyen a szívünkben. Hogy mindennapi istenkapcsolatunkból tanúságtétel következzen. Hordozzuk a szándékot, hogy Krisztus ott legyen a szívünkben” – mondta az imaalkalom elején, majd Tóth Tamás plébánossal együtt vezették a kijelölt zsoltárimádságokat.
Hiszen Krisztus is magára ismerhetett a zsoltárokban, ahogyan mi is felismerjük őt bennük. A 109. zsoltár minden sorában Krisztusról szól, a 111-es zsoltár pedig egyfajta sugallat, intuíció volt arra, amit Jézus a hegyi beszédben mondott. A Jelenések könyvének részlete is Krisztusról és az őt követő egyházról szól” – buzdított az imára Dózsa István.
Szemerei János igehirdetése is azokkal a zsoltáridézetekkel kezdődött, amelyek az idei imahét központi témájához, az irgalmas szamaritánus példázatához hoztak ószövetségi párhuzamokat. „Az imahét minden alkalmán voltak olvasmányok, lekciók, amelyek nem vallásos díszítősorként jelentek meg, hanem azért, hogy elmélyítsék a mondanivalót. Bár a kiragadott zsoltárok időben távol vannak Krisztustól, mégis üzenetükkel közel kerültek hozzá…
– fogalmazott a evangélikus püspök.
Beszéde további részében kifejtette: az Ószövetségben, bár Istent nem látták, de már akkor is emberszerető, jóságos, emberarcú Úrként jelenik meg. Isten már a teremtés történetében, a kezdettekor „belealkotta a világba a gondviselést”, az egymás iránti felelősséget. Mindannyian megtapasztaltuk, hogy valaki gondoskodott rólunk, mert Isten „beleégette ezt a programot a szívünkbe”. Arra is gondja volt, hogy látható formában eljöjjön közénk, és felismerjük az Ő szándékát.
Válaszolva a törvénytudónak, aki arra kíváncsi, mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet, Jézus kilép a sablonokból, és olyan példázatot mond el, amiben semmi sem úgy működik, mint ahogyan az ember elvárná. A pap, a levita, akik sietve, rohanva, gondokkal küzdve mentek az úton, fél szemmel látták a bajba jutott embert, de elmentek mellette… Mindenki rohan, a szenvtelenség, a szolidalitás nélkülözése jellemzője modern korunknak – hívta fel a figyelmet a püspök a mai közgondolkodásra, és arra, hogy Jézus ezzel ellentétben az irgalmas szamaritánust állítja követendő példaként ma is elénk: „Menj el, és Te is hasonlóképpen cselekedjél!”
– hangsúlyozta az evangélikus püspök, majd azzal zárta gondolatait, hogy Jézus azért jött el, hogy a bajba jutott emberen segítsen, ő a testet öltött szeretet.
„Az Istentől való elfordulással a szeretetlenség, az embertelenség erősödik a világban, ezért olyanokká kell válnunk, mint a szamaritánus, akit a szíve a jóvetésre kényszerít. Ha megértjük, hogy mi is rászorulók vagyunk Isten irgalmára, hogy mindent Istennek köszönhetünk, akkor valami elindul jó irányba. „Jó hír, hogy a jó is hatással van ránk, emberekre, ez indít mindannyiunkat, hogy menjünk, és mi is cselekedjünk hasonlóképpen.”
Az igehirdetés után a lelkipásztorok imádkozva mondták el kéréseiket különböző szándékokra: a tanúságtevő életéért, a megtérésért, az isteni igazság győzelméért, a szükséget szenvedőkért, a gyászolókért, a feltámadásért, az örök életért.
A hívek Spányi Antal püspök vezetésével együtt mondták el a Hiszekegyet és a Miatyánkot, majd a könyörgés és a záróáldás következett.
Végül Szemerei János püspök az Ároni áldás szavaival áldotta meg a jelenlevőket.
Az egyetemes imahét befejező alkalmán az Ökumenikus Kórus végezte a zenei szolgálatot; vezényelt Tóka Melitta karnagy, orgonán kísért Tóka Szabolcs orgonaművész.
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyhámegyei Stúdió
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
