503 éve, 1521. április 27-én hunyt el Magellán, a történelem egyik legnagyobb felfedezője, akinek egy értelmetlen hadművelet okozta halálát a Fülöp-szigeteken. Tengerészként és navigátorként a legkiválóbbak között tartjuk számon, ám hadvezérként nem állta meg a helyét. Alábecsülte az őslakosok ellenállását, végül életével kellett fizetnie. Soha nem érkezett vissza spanyol földre, mégis összeforrt nevével az expedíció, amely elsőként kerülte meg a Földet.
Először Fernao de Magelhaes néven tűnt fel a dokumentumokban, de a világ Magellánként ismerte meg az 1480 körül, feltételezhetően Portóban született felfedezőt.
Azt biztosan tudjuk, hogy az első igazi tűzkeresztségen – ekkor még portugál szolgálatban – a mai India partjainál fekvő Kannúr muszlim támadásánál esett át, ahol maga is megsérült.
1507-ben tért vissza Portugáliába, egy ideig szolgálta is a koronát (így jutott el többek között a Malaka-szoroshoz is), de visszatérte után hiába adta elő terveit, a történelem ismételte önmagát: I. Mánuel portugál király elutasította, csakúgy, mint elődje, II. János Kolumbusz Kristófot.
A kudarcot követően tovább képezte magát, térképészeti ismeretekre tett szert, hogy megvalósítsa álmát, a Fűszer-szigetek elérését nyugati irányból. Ezt a Föld megkerülésével, egy addig ismeretlen útvonal felfedezésével kívánta megvalósítani. A térképek tévesen a La Plata óriási torkolatához rajzolták a lehetséges átjárót, amelyről ekkor még Magellán sem tudta, hogy valójában délebbre található.
Támogatásra volt szüksége, így Spanyolországba ment, ahol megházasodott és bizalmasokat is szerzett. Akadályok keresztezték előrehaladását, de V. Károly a spanyol korona nevében támogatta, és 1519. szeptember 20-án öt hajóval – Trinidad, San Antonio, Concepcion, Victoria, Santiago – útnak indult az Atlanti-óceánon.
Magellán portréja
Már a kezdetekben sem volt felhőtlen a viszonya a spanyol legénységgel, akik idegenként, nem kívánatos személyként tekintettek Magellánra. A bizalom kialakulását az sem segítette elő, hogy Dél-Amerika partjait elérve csalatkozniuk kellett a térképekben, mivel egyik öböl sem rejtette az óhajtott átjárót. 1520 elején a legénység fellázadt, de a zendülést Magellán leverte, egy kapitányát ráadásul halálra ítélte és kivégezte.
Több hónapos megállók, és hosszas keresés után végül 1520. november 28-án futottak ki a Csendes-óceánra, de az utazás további váratlan – és kellemetlen – meglepetéseket tartogatott. A Csendes-óceán ugyan rászolgált a Magellán által először használt „csendes” jelzőre, viszont száz nap elteltével sem tűnt fel szárazföld a láthatáron.
Az emberek skorbutban szenvedtek, éheztek, és sokan meg is haltak, mire 1521. március 16-án meglátták a Samar-sziget legmagasabb csúcsát. Másnap már partra is szálltak Homonhon lakatlan szigetén.
Magellán legfőbb tézisét, miszerint a Föld körülhajózható, már a Fülöp-szigetek elérésével sikerült bizonyítani. A világraszóló hírt azonban az események váratlan fordulata miatt nem juttathatta el személyesen megbízóinak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
