Mióta világ a világ, az asszonyok mindent megtesznek azért, hogy ne legyen, és mindent, hogy legyen gyermekük. Sumerban a gyermekáldásért az asszonyok Inanna istennőhöz, a nagy BA.BÁ-hoz fohászkodtak. Imába foglalt kérésük meghallgatásáért, beteljesüléséért finommívű edénykékben áldozati ételeket, italokat vittek a templomba, s helyeztek BA.BA oltárára.
Akár ő is vihetett volna ételáldozatot BA.BA oltárára (alabástrom szobor, Kr. e. 3900/2400, British Museum)[1]
EN.LIL isten teremtménye IN.NA.AN.NA (Inanna), az ég úrnője, az ég leánya. Minden sumir városban volt tiszteleti helye, temploma. Ő az élet adója, védője, a termékenység, a várandós- és a gyermekágyas asszonyok, az újszülöttek óvó-védő istenasszonya. Az áldott állapotban levő asszonyok BA.BA néven foglalták imáikba, és egészséges magzatért, könnyű szülésért imádkoztak. A gyermektelenek gyermekáldásért fohászkodtak hozzá. Ő volt a „nagy „bába”. Mind a feladatköre, mind a neve pontosan megegyezik a magzatot világra segítő magyar bábáéval.1960-61-ben az amerikai Joint expedícíó az 5. évezred óta lakott településen, a mezopotámiai Nippurban a sumir városok és városállamok vallási központjában több templomot, szentélyt tárt fel. A legnagyobb, az É-KUR a város védistene, a teremtő EN.LIL isten temploma volt. A sumir istenanya, IN.NA.AN.NA istennő szentélyének romjai közt megtalálták a gyermekáldásért esdeklő előkelő sumir asszony alabástrom áldozati csészéjét.
Alabástrom, két oldalán szögletesre formált áldozati csésze (Nippur, Inanna templom, 10,5 cm, Kr.e. 2600-2500 [sic!], Metropolitan Museum of Art, New York)[2]
Az IN.NA.AN.NA istennőnek ajánlott alabástrom csésze/tálka hivatalosan Kr.e. 2600-2500-ból, a III. UR-i dinasztia korából való. A jól olvasandó és értelmezhető felirat nem ékjelekkel, hanem tisztán vonalas jelekkel íródott.
Falburkolathoz használt, ékiratos agyagtű – A III. UR-i dinasztia kora (16×4,5×6,9 cm, Tello, Kr. e. 2500/2100 (!), Walters Museum of Art, Baltimore)
E kor íráshasználata átmenet a vonalas és az ékjelek között. A korabeli szövegekben elvétve fordul elő egy-egy tisztán vonalas jel. A Kr.e. 3200-2700-ig tartó archaikus sumir kor vonalas jeleit Kr.e. 2700 után kezdte felváltani az agyagba nyomott, kőbe vésett ékírás, bár nem oly’ kiforrottan, mint a későbbi babiloni-asszír dinasztiák korában.[3]Az áldozati csészén a tökéletesen formált vonalas jelek kiváló íráskészségről tanúskodnak, ezért a tálka készítésének idejét a sémita. hódítás előtti sumir korra, Kr. e. 3000-2800 tájára lehet tenni. Ez időpontot támasztja alá az Iraki Nemzeti Múzeumban a XX. század utolsó harmadáig a még meglevő archaikus sumir agyagtáblák, kő- és alabástromtárgyak feliratai. E feliratokról készült „Régi uruki szövegek jellistája”[4] c. kiadvány alapján sikerült a csészén levő írásjeleket megnyugtatóan megfejteni. dInanna mint BA.BA istennő (mészkő, 16,2x20x4,7 cm, Girsu, Kr. e. 2150-2000, Louvre, Paris)
Számos régészeti lelet kormeghatározásánál feltűnő, hogy a XIX-XX. századi külföldi, angol, német, francia, vagyis az indoeurópai szakemberek, fordítók a sumir tárgyi emlékek korát nagy előszeretettel tolják a babiloni-asszír korok felé; sugallva, hogy a készítés idején már számottevő sémita kultúrhatással lehet számolni. E tálkán semmi efféle hatás nemigen fedezhető fel. Egyetlen ékjel sincs rajta. A csésze két oldalsó széle nem kerekded, mint a mai tálkáké, hanem szögletesre formált, hogy könnyebben lehessen inni belőle.Az archaikus sumir korban a csészéket nemcsak oválisra [5], hanem az alabástrom csészéhez hasonlóan a két átellenes szélét szögletesre is formálták.
SU.BAD, sumir királynő ovális aranycsészéjének felül- és alulnézete. A királyné „szabad” jelentésű nevét azóta PU.A.BI-ra módosították! (UR, Irak, Kr. e. 2550-2450 /sic/[6]
Az alabástrom csésze jeleinek angol fordítása némileg eltér az eredetitől. A jobbról olvasandó felirat 5 oszlopos. Mindegyik külön-külön értelmezhető szószerkezet. Az angol fordítás a 3-4. oszlopot összevonja. A fordító számozása szerint az ékiratos szöveg 4 oszlopos. Ez eléggé félrevezető, hiszen jól látszik az öt keret, ill. öt oszlop.
A csésze angol nyelvű felirata: 1For Inanna, 2 Aka-Enlil the chief merchant3, son of Heti4, dedicated [this bowl].[7]
Magyarul: 1Inannának, 2Aka-Enlil kereskedő-főnök, 3Heti fia4 ajánlja [ezt a csészét].
A fordító nagyvonalúan kezeli a neveket. Egyetlenegyet sem fordít le. Pedig igazán célszerű lenne, hiszen az ókortól kezdődően mindmáig, mind a keleti, mind más népeknél az embereknek beszélő nevük volt. E nevek sok mindent elárultak a viselőjükről. Kifejezték a szülők kívánságát, hogy a gyermekük a nevüknek megfelelően erős, okos, bátor stb. legyen. Utaltak a viselőjük küllemére, belső tulajdonságára. Ha az illető neves, tisztelt vagy éppen gyűlölt személy volt, a neve visszatükrözte. Meghökkentő lenne, ha magyar nyelvű szövegben II. Béla királyunkat a magyar „vak” jelző helyett „coecus”-nak említenők, mivel a latin nyelvű forrásokban így szerepel; vagyis nem fordítanók le a „beszélő” melléknevét. A fentemlített csésze vonalas jelekkel írt szövege jobbról balra, felülről lefelé olvasandó. Vonalas jel Új-asszír jel Olvasat Jelentés Megjegyzés
Az 1. jelcsoport, az istennő neve, vagyis megszólítás.A 2. jelcsoport jelöletlen birtokviszony: „dEN.LIL étke, étele, eledele”.A görög-római mitológiában is szó esik az istenek eledeléről, az ambróziáról (a nálunk manapság kiirtásra ítéltetett gyógynövényről, a parlagfűről). Valószínű, hogy a sumir isteneknek is lehetett a görögökéhez hasonlóan kedves áldozati ételük.A 3. jelcsoportban a DAM.KAR az ósumir ker. szövegekben „kereskedő”-t jelent. (Ld. angol fordítás!). A mai felfogás szerint a kereskedő férfi. Mivel a magyar nyelvhez hasonlóan a sumirban sincsenek nyelvtani nemek, ezért fordíthatták (férfi) kereskedő kifejezéssel. Csakhogy a jelben ott az asszonyt jelentő vonalas jel. Így felmerül a kérdés, vajon miért kezdődik a jelcsoport a „nő” jelével, ezért nem valószínű, hogy ezesetben a „kereskedő” kifejezés a helyes fordítás.A DAM jelentése: „asszony, előkelő nő, úrnő”. A KAR jelentése „kötelék, lánc”, jelentésbeli kapcsolatban van a magyar „kar, átkarol”, vagyis „köteléket, testi kapcsolatot létesít” valakivel. A sumir korban, éppúgy, mint ma, ha valaki köteléket létesít egy asszonnyal, az nem rabságot, hanem házastársi kapcsolatot, vagyis házassági, hitvesi viszonyt jelent.A sumir szövegek megfejtői e „nő” jellel kezdődő kifejezést azért értelmezhették kereskedőnek, mert a vevő és az eladó közt ugyanolyan kötelék (kötelezvény) jön létre, mint a házastársak között; vagyis a menyasszonyért kötelezettséget kellett vállalni, fizetni kellett érte. Felsejlik ez a magyarban is, hiszen a „hajadon leány”, nem más, mint „eladó lány”.A sumirok a tárgyat és a birtokviszonyt nem jelölték. E szószerkezetben a „herceg, előkelő” jelentésű GAL a birtokos, a „hitves” jelentésű DAM.KAR pedig a birtok.Az 1-3 jelcsoport jelentése: „herceg-hitves v. előkelőség hitestársa v. hercegné”.
A 4. jelcsoport a DUMU.TI(L).HE szószerkezet az angol szövegben „Heti fia”-ként lett fordítva. A Bizonyára azért, mert a DU, DUMU-val kezdődő kifejezést általában „vkinek a gyermeke” szerkezettel adják vissza. Csakhogy e szövegben áldozati ajándékról van szó, tehát a felajánló az istennőtől vár valamit. Erre utal az 5. jelcsoport „-ért, érte” jelentésű A jele. Tehát megneveztetett kiért történt a felajánlás, az ételáldozat.A csészén levő szöveg szószerinti jelentése:
Mai magyarsággal:
INANNA istennő! EN.LIL isten eledelé(t), (én) a hercegi hitves, világrajövő gyermek(em)ért ajánlom. Áldott állapotban a magzatukat féltő magyar édesanyák, ha nem is áldoznak, de születendő gyermekük épségéért, egészségért éppúgy fohászkodnak az Istenanyához, a Boldogasszonyhoz, miként e sumir asszony tette, aki az „istenek eledelével” teli alabástrom áldozati csészét ajánlott Inanna istennőnek, az isteni Bábának.
Ambrosia artemisiifolia, az istenek eledele (nhm.ac.uk)
[1] pinterest.com
[2] metmuseum.org
[3] Kb. Kr.e. 3400-2500 közti időszak a sumir kor. A semita akkád kor kb. 2500/2400 körül kb. 3 emberöltőig tartott, utána következett a III. Ur-i dinasztia kora. A babiloniak kb. 2000 táján, az asszírok Kr. e. 1700 táján hozták létre a birodalmukat. In: Enzyklopädie der Archäologie, Weltbild Verlag, Augsburg, 1990. 320-322. pp.
[4] Zeichenliste der archaischen Texte aus Uruk – Ausgrabungen der deutschen Forschungsgemeinschaft in Uruk-Warka, Gebr. Mann Verlag, Berlin, 1987.
[5] Megköszönném, ha az Amerikában élő valamelyik kedves olvasó, ha teheti, megtekintené a mózeumban (Metropolitan Museum of Art, New-York, Room 193, Level VIIIB), valóban így van-e? Metropolitan Museum of Art, New-York, Room 193, Level VIIIB
[6] penn.museum
[7] ipernitiy.com
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
