Sulyok Tamás köztársasági elnök kedden, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján mondott beszédet az Országházban. Ebben hangsúlyozta a remény fontosságát, valamint kiemelte, hisz abban, hogy az emberiség feladata a békés egymás mellett élés.
Sulyok Tamás köztársasági elnök a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján tartott beszédét azzal kezdte, hogy elmondta, nehéz a múlt felidézése, mert „elevenen szembesít ma is a régi bűnökkel”. A köztársasági elnök hangsúlyozta, hisz abban, hogy az ember alapvetően jóra, bizalomra és elfogadásra született, és hogy az emberiség feladata a békés egymás mellett élés.
„Hogy mégis miért kell az emberiségnek újra és újra tragédiákkal, esztelen és eszetlen egymás ellen fordulással szembesülnie? Én magam a választ nem tudom. Talán csak azt, hogy
az egymás iránti tisztelet és mások igazságának elfogadása nélkül folyamatosan kísért minket utunkon a jóra való restség sötét árnya”
– idézi szavait az Index.
Sulyok Tamás elmondta, hogy április 16-án arra a több százezer zsidó honfitársunkra emlékezünk, „akiket kiszakítottak közülünk”. Megjegyezte, hogy értük, saját magunk és a jövő nemzedékek miatt meg kell fogadnunk, hogy „soha többé nem engedjük az embertelenség eszméit hazánkban még csak kicsírázni sem”.
Az államfő azt is hozzátette, hogy a remény még a legnehezebb időkben is ott van az emberben, majd Radnóti Miklós Majális című versének utolsó strófáját idézte, amely egyrészt szól a reményről, de a szörnyű valósággal történő szembenézésről is. A köztársasági elnök megjegyezte, hogy az emberséghez méltó értelem mondatja velünk, hogy nem reménytelen hinnünk abban, hogy a múlthoz hasonló bűnök nem ismétlődhetnek meg a jövőben.
Elmondta, hogy az emlékezéssel a jövőért érzett felelősségünket is kinyilvánítjuk, „azt a közösségi felelősséget, amelynek alapján vállaljuk a nemzethez való tartozást”. „Az ember mint olyan: szent. Ez a szentség azt jelenti, hogy
semmilyen, se vallási, se származási, se világnézeti meggyőződése miatt nem ítélkezhet egyik ember a másik ember élete felett, egyik közösség a másik közösség élete fölött”
– emelte ki, jelezve: a sérthetetlen emberi méltóságba vetett meggyőződéssel, felelősséggel és elhatározással tekintünk az emléknapon egyszerre a múltra és a jövőre.
Ezután a köztársasági elnök elmondta, hogy megrendítette, amiket az elmúlt hetekben a nyilvánosságban az apja múltjáról olvasott. Megjegyezte, hogy apja már negyven éve halott, és nem tudta őt kikérdezni, így abból tud ítélni, ahogyan őt korábban megismerte. „A múltat, saját személyes múltamat is vállalva hajtok most fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt” – zárta beszédét Sulyok Tamás.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
