“Az élet összetett”
Tibi csendben legózott és figyelme minden morzsáját megosztotta a játékkal. Némán rakosgatta egymásra a különlegesen elkészített, jól illeszkedő építőelemeket.
A konyhában már egy órája az édesanyja zörgött. Lábosok csattantak, evőeszközök csörömpöltek. És járt a szája. Az apját szidta.
Édesapja – hithű katolikus – Tibi mögött ült a kanapén és úgy tett, mint aki olvas. Nem volt képes rá. Fél órája megpróbálta a konyhát és a szobát elválasztó ajtót becsukni, hogy ne kelljen hallania a durvábbnál durvább jelzőket, és kicsit kettesben lehessen a fiával. Amikor a felesége kibírhatatlan volt, mindig nála keresett vigaszt. Tibi már értette ezt, és egyszer ajánlkozott is, hogy lesz ő Apa titkára, aki segít az Élet nehézségeit megoldani.
Ezúttal azonban Anya nem engedte a békét hozó elzárkózást. Bejött, kicsapta az ajtót, gyáva g…cinek nevezte apát, és visszament, hogy századszor is elsírassa lányságát, amit erre az alakra pazarolt.
Tibi mellett hirtelen elment az apja. A keze ökölbe volt szorulva, a szeme izzott.
A kisfiú nem látott semmit, de csend lett, majd az anyja sikított, az apja idegesen zihált. A levegő megfagyott.
Női sírás hallatszott be, elcsukló hangon mondta az anyja: – Tibi, nézz tévét!
A fiú engedelmesen a készülékhez lépett, közben kitekintett a szobából. Szónyilakkal átjárt kicsi szíve ekkor megfagyott. Az anyja a gyomrára szorított kézzel hüppögött, az apja sápadtan állt a konyhapultnál.
Tibi a szobájában a kanapéhoz menekült, ahol az apja hallgatta az anyja szidását még öt perce. Mereven bámulta a tévét, fogalma sem volt mit néz, csak érezte, hogy pici világa meginog és veszedelmesen dőlni kezd egy sötét és jéghideg űr felé. Már apában sem bízhat. Eddig legalább ő itt volt neki, de most… Némán egy kis, gyermeki könnycsepp kígyózott lefelé az arcán. Az ajtóra nézett: Apa állt benne. Már egy perce nézhette őt, ahogy jeges rémületbe fagyva, könnyezve bámulja a villogó képernyőt.
– Soha többé, kisfiam. Tudnom kellett mi lesz, ha egyszer – egyetlen egyszer – nem kérem, hanem megütöm. Megváltozik – e Anya – hirtelen szörnyű meggyőződéssel kimondta: – De látom: ez a Pokol neked: így nekem is. Inkább elhagyom anyádat, és soha többé nem verekszem.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
