Az Ipolyságról indult, messzi földön ismert Sági Balogh János tizenhét gyermekének egyike volt az ugyancsak híres cigányprímás, Sági Balogh Laci is. Egerben született 1860-ban, ahol a család akkor épp tartózkodott. Innen aztán az apa új állomáshelyére, Selmecbányára költözött, ahol a híres zenészek élete szinte összeforrott a neves bányaváros polgárainak mindennapjaival, de főleg ünnepeivel.
Az apa, a világ sok helyén megfordult Sági Balogh Jancsi 1876-ban itteni zenekarvezetőként halt meg, a fiatal Laci pedig – nyomdokaiban haladva – 1886-ban alapított ugyanitt zenekart.
Eme tevékenységét újabban Fricz-Molnár Péter dolgozta fel (OMBKE Hírlevél, 2021/3), hangsúlyozva, hogy fiával, a szintén kiválóan muzsikáló kis Lacival „állandó zenésze lett az ott tanuló bányász és erdészakadémiai ifjúságnak”. Gyakran zenélt a híres Hungária Kávéházban, de nyaranta éveken át játszott a szliácsi és a vihnyei fürdőkben is, akárcsak a Coburgok szentantali kastélyában.
Az Utazás egy régi városba című írásában megemlíti őt Szitnyai Zoltán is, az alábbi összefüggésben: „Láttam messziről jött rónasági embereket, akik alig néhány esztendei selmeci tartózkodás után szívvel-lélekkel selmeciekké lettek, de még egyetlen egy olyan selmecit sem láttam, akinek szívéből elmult volna az az emlék, hogy valamikor ott élt régi bányászpolgárok, vidámlelkű akadémikus diákok városában s velük vigadozott a kisiblyei majálisokon, a városi vigadó ódon termében, a híres sági Balogh László síró hegedűje mellett”. (Napkelet, 1935/9)
Ezt olvassuk a lapban: „Szeptember hó folyamán a budapesti Népszínház előadja Dankó Pistának, a nemrég elhunyt kiváló magyar dalköltőnek hátrahagyott népszínművét, a „Cigány élet”-et. Ez alkalommal a felvonás közökben az ország legelőkelőbb cigányzenekarai eljátsszák Dankó országszerte dalolt gyönyörű nótáit. Az érdekes hangversenyről annyival is szívesebben emlékezünk meg, mert értesülésünk szerint azon Sági Balogh Laci, a selmeci első cigányzenekar prímása is részt vesz. Reméljük, hogy jeles és alapos zenei képzettségű cigányprímásunk elismeréssel tér vissza a hazafias és érdekes vállalkozás színteréről”. (Selemeczbányai Híradó, 1903/35)
Sajnos, nemsokára az államfordulat után a prímás is kénytelen volt elhagyni a várost. Budapesten nyomorgott, s valamikor 1919 és 1923 közt hunyt el a fővárosban.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
