A NB I. mezőnyében a leghosszabb ideje vezetőedzőként tevékenykedő Hornyák Zsolt most nyáron kezdte meg ötödik évét a Puskás Akadémia kispadján. Az idén 50. életévét betöltő felvidéki szakember szívügyének tekinti a fiatalok nevelését. A felcsúti együttes vezetőedzőjével nevelési módszereiről, szerződéshosszabbításról, sikereinek kulcsáról beszélgettünk.
Idén nyáron már az ötödik szezonját kezdi a Puskás vezetőedzőjeként, milyen elvárásokkal vág neki az új idénynek?
Egyértelműen két cél van, a jó szereplés és a nevelés. Minél magasabban végezzen a csapat, akár dobogós pozícióban, és ezáltal kivívni a nemzetközi szereplést.
A másik komoly cél a nevelés, a fiatal játékosok beépítése az NB I-es csapatba, és akár a válogatottba is.
Hogyan összegezné a nyári felkészülést?
A nyári felkészülés során már bevetettük azokat a játékosokat, akikkel számolunk az új idényben. Igaz, több idősebb, főként külföldi játékost is elengedtünk. Minimális érkezővel számolunk, inkább a fiatal játékosokat hoztuk fel az akadémiáról. 30 fős kerettel voltunk edzőtáborozni Ausztriában, és ebből a létszámból 14 futballista is a fiatalabb korosztályt képviselte. Ezeket a fiatal tehetségeket próbáltuk beavatni az NB I.-es szintű munkába.
Az akadémián belül is változások történtek, és Tóth Balázs lett a klub- és sportigazgató. Az én életemben is történtek változások, úgy volt, hogy más klubhoz szerződöm, de végül meg tudtunk egyezni és plusz egy évre írtam alá.
Mi döntött a maradás mellett?
Egyértelműen a kitűzött célok, ezért fogadtam el a szerződéshosszabbítási ajánlatot. Persze ebben a személyes kapcsolatok is szerepet játszottak, hiszen jó viszonyt alakítottam ki a klub alkalmazottaival.
A mai futballban nagyon ritka, hogy egy vezetőedző iránt ilyen nagy a bizalom. Ezt hogyan éli meg, hiszen láthatjuk a magyar bajnok Ferencvárosnál még el sem kezdődött az idény, máris edzőt váltottak?
Szerintem az őszinteségem a bizalom alapja. Próbálom a játékosaimat konstruktív kritikával építeni. A tulajdonosokkal és a klub képviselőivel is maximálisan őszinte a kapcsolatom, nevén nevezem a hibákat, hiszen e nélkül nincs fejlődés.
Ez nagyon nehéz, de úgy gondolom, az őszinteségem és a munkához való hozzáállásom volt a döntő abban, hogy folytathatom a munkát a Puskás Akadémia vezetőedzőjeként. Ez főleg csapatmunka, de kiemelném Nagy Zsoltot, aki a kezem alatt válogatott szintre tudott kerülni, illetve Spandler Csabit és Szolnoki Rolit, ezek a saját nevelésű fiúk adták meg az alapokat Corbu Mariusnak, Gruber Zsombornak és a többi fiatalnak. Szerintem ez az identitása ennek a klubnak, amit a vezetőség is érzett, hogy jó irányba terelem a klubot. Szóval tényleg nem egyszerű feladat, de nekem ez kihívás, hogy próbálok saját nevelésű fiatalokat is pályára küldeni az NB I.-ben.
Eléggé sajátos a nevelési módszere, hogy ha jó szóval nem tud hatni a játékosára, igénybe veszi a nyilvánosságot is. Ez mennyire szokott beválni?
Nagyon sokat várok el a külföldiektől, többet, mint a hazaiaktól, hiszen ez a korrekt, viszont ezt nem minden edző alkalmazza, mert nem mernek szólni a játékosaiknak.
Én bátran kritizálom a játékosaimat, hogy jobbak legyenek, mert itt vannak a csapatomban és ismerem a képességeiket. Ha csak ötven százalékon teljesítenek, akkor helyettesítem őket fiatalokkal vagy saját nevelésű játékosokkal, akik abban a pillanatban jobbak, mint ők.
Tehát ezt nehezen viselik el, de én ilyen vagyok. Azért kritizálom, hogy jobb legyen, és ezáltal kihozzam belőle a maximumot. Ez a fiatalok számára pozitív jel, látják, könnyen be tudnak kerülni a kezdőcsapatba, ha jól dolgoznak.
Az elmúlt négy évben háromszor is dobogón végzett a felcsútiakkal. Melyik eredményre a legbüszkébb?
Hiányérzetem van az utolsó szezonban, ahol egy ponttal maradtunk le a dobogóról, és sajnos egy hosszabbításban kapott öngóllal estünk ki a Magyar Kupából.
Én akkor vagyok a legboldogabb, ha egy játékos pár év múlva visszatelefonál, és megköszöni a belefektetett munkát. Megmondom őszintén, nekem az a legfontosabb, hogy mennyi fiatalt tudok felhozni európai szintre. Szóval, jelen pillanatban a legnagyobb érték Jonathan Levi mellett Kern Martin vagy Gruber Zsombor. Nekem ezek az igazi értékek, persze örülök az eddig elért dobogós helyezéseinknek is.
Idén ünnepelte 50. születésnapját, amihez szívből gratulálok. Hogyan látja eddigi edzői pályafutását és mi az, amit szeretne a továbbiakban elérni?
Szeretném folytatni azt a munkát, amit elkezdtem, és mindig úgy kezdeni a napomat, hogy bele tudjak nézni a tükörbe.
Próbálok egyenes lenni emberként és edzőként is. Ami a jövőt illeti, szeretnék még jobb edző lenni, tanulni másoktól, összetartani a csapatomat, amihez tiszta öltöző kell.
A Puskás Akadémiának is komoly szerepe van a magyar futball fellendülésében, hiszen több fiatal tehetséget is kinevelt az akadémia. Ön mit gondol, jelenleg hol tart a magyar futball?
Nagy köszönet a miniszterelnöknek, mert sehol a világban még nem dolgozott kormányfő ekkora erőbedobással a fociért. Minden adott, hogy jó játékosokat neveljünk.
Ez az én feladatom, de ez a kollégáim feladata is a többi akadémiánál.
Bizonyára sokan tudják, hogy a felvidéki Köbölkútról indult a karrierje. Mit jelent az ön számára egy magyar klubot irányítani felvidéki magyarként?
Óriási megtiszteltetés számomra. A létesítmény névadója, Puskás Öcsi bácsi az alap, amiért idejöttem.
Egy faluból idekerülni nem egyszerű történet, kicsit álomszerű, de dolgozom, mint minden normális falusi ember. Mindig nagy alázattal lépek be a kapun, és próbálok élni az élet adta óriási lehetőséggel.
Megjelent a Magyar7 2023/33. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
