Hogyan alakítják gondolatainkat és párbeszédünket ideológiai megfontolásokból diktált nyelvi elvárások? Gúzsba köt, torzít vagy a párbeszédet segíti a politikai korrektség? Alkalmas-e a posztmodern nyelv az evangélium üzenetének átadására? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom Részigazság klubjának február 25-i kerekasztal-beszélgetésének résztvevői.
Az online felületen megtartott rendezvény szakértő vendége volt Prószéky Gábor nyelvész és Pál Gábor politológus. A beszélgetés társrendezője a Magyar Katolikus Rádió, moderátorai Szikora József főszerkesztő és Meskó Zsolt voltak.
Ismerjük a mondást, hogy „nyelvében él a nemzet”. Vajon mi van előbb, az élet, vagy a nyelv? Prószéki Gábor szerint ember nélkül nincs nyelv, ám a nyelv egy független valóság, amit társadalmi szinten irányíthatunk. Pál Gábor úgy látja, hogy a nyelv és az élet párhuzamosan létezik, a gondolkodás és a valóság elgondolhatóságának kerete a nyelv. Jól mutatja ezt például az is, hogy míg „a magyarok keresik a pénzt, a németek megszolgálják, az angolok pedig csinálják”. Már ez az egy kifejezés is sokat elárul azokról, akik használják.
„A nyelv mennyire identitásképző elem?” – hangzott a következő kérdés. A szakértők egyetértettek abban, hogy a magyarság esetében a nyelvnek rendkívül fontos identitásképző szerepe van. Ehhez hozzájárul az is, hogy a körülöttünk élők egészen más nyelvet beszélnek, ráadásul szomszédaink nyelvi szempontból közelebb állnak egymáshoz. Prószéki Gábor egy hallgatói kérdéssel kapcsolatban kitért arra, hogy Magyarországon a többnyelvűség Trianon óta szinte egyáltalán nem létezik, nálunk mindenki monolingvális, azaz egynyelvű.
A nyelv nagyon különleges eszköz. Egy hétvégén az autópályán látszólag óriási a káosz, mégsem gondoljuk, hogy le kellene cserélni az autókat. A nyelv esetében is igaz ez, az itt érzékelhető zavarok még nem azt jelentik, hogy le kellene váltani a nyelvet használó embereket. Ha az emberek frusztráltak vagy ellenségesek egymással, az a nyelvben is meg fog jelenni. A nyelv személyiségünkre is hatással van. Régen úgy gondolták, hogyha azt mondják a gyereknek, okos, akkor azzal biztatják őt, míg ma úgy látják, inkább ne mondjuk ezt, mert akkor azt hiszi, nem kell megdolgoznia az eredményekért.
Napjainkban a szülők és a gyerekek nyelvhasználata nagyon eltér egymástól. „Vajon célravezető-e, ha a gyerekek szlengjét átveszik a szüleik?” Prószéki Gábor szerint a szavak használatának többféle szintje van. Pál Gábor ehhez azt tette hozzá, hogy a nyelvhasználat egyrészt létrehoz egy viszonyt, másrészt ezt fenn is tartja. Ha a szülő autoritásként szólal meg, akkor ehhez a kortárs csoport nyelve nem lesz alkalmas eszköz. Az viszont fontos, hogy a szülő ismerje azt a nyelvi közeget, amit a gyerekek használnak.
A hétköznapi nyelv egyre inkább eldurvul, nem beszélve a közbeszéd által használt nyelvezetről. Szembehelyezhetjük-e ezzel az evangélium lelkülete által inspirált nyelvet? Prószéki Gábor meglátása szerint nem lehet egységes katolikus keresztény nyelvezetről beszélni. Ebből a szempontból is a hitelesség a legfontosabb. „Az evangélium üzenete nem jobboldali vagy baloldali” – tette hozzá Pál Gábor politológus. A napjainkban használt, politikailag korrektnek nevezett nyelvezet mögött is sokféle szándék húzódik. A cancel culture, amikor valakit visszásnak tetsző szóhasználata miatt kitörölnek egy felületről vagy egy diskurzusból, nem elfogadható, ám érdemes a kérdés mélyére hatolni. Norbert Elias szociológus szerint a civilizálódás során az a célunk, hogy a fizikai higiénia mellett az erőszakot is megfékezzük.
Prószéki Gábor mindezt azzal egészítette ki, hogy az egyik nyelvben egy bántó kifejezés egy másikban nem biztos, hogy ugyanilyen hatású, ami azt is jelenti, hogy nem lehet uniformizált nyelvi szabályokat rákényszeríteni a társadalmakra.
„Nem lehet a szavakat megbélyegezni” – folytatta Prószéki Gábor. Az a fontos, hogy milyen attitűddel, milyen szándékkal használok egy-egy kifejezést. Pál Gábor szerint a nyelv társadalmi szinten is képes viszonyokat teremteni. Példaként a cigány szót hozta: a cigányútra ment, a nem bírja a cigány a szántást kifejezések eleve negatív jelentéstartalmat hordoznak. A szavaknak lehet ereje, vagyis egy identitást jelző kategóriát nem használhatunk szitokszóként. Prószéki Gábor szerint napjainkban ezt az irányt sokan túlzásba viszik, így jutunk el addig a kérdésig, hogy „Miért nem a sötét kezd a sakkban?”. Pál Gábor is egyetértett abban, hogy a szavak megváltoztatásával nem oldunk meg semmit.
„Manapság sokszor halljuk a gyűlöletbeszéd kifejezést. Nem szab ez gátat a szólásszabadságnak?” – kérdezte Szikora József. „A politikai korrektség egyfajta kulturális normarendszer, mely a nyilvános megszólalást szabályozza, különös tekintettel a társadalmi csoportok bemutatására, a tudományos kánonra és a társadalmi igazságosság feltételeire. Amerikában a pozitív diszkrimináció mellett sok minden mást is bevontak ebbe a körbe. A politikai korrektség eszerint azt írja elő, hogy miként szabad, érdemes, kell és illik beszélnie annak, aki elfogad bizonyos elveket” – válaszolt Pál Gábor.
„Mit jelent itt a politikai jelző?” – kérdezett rá Prószéki Gábor. „Minden politika, a politikai korrektség azt jelzi, hogy helyes-e a közösség szempontjából egy kifejezés használata” – mondta Pál Gábor. „Mit rejt magában a gyűlöletbeszéd?” – kérdezett tovább Szikora József. A politológus szerint előfordulhat, hogy valaki látszólag higgadtan ad elő valamit, ám az ennek ellenére alkalmas arra, hogy egy csoport ellen gyűlöletet keltsen. Egy tudós szerint gyűlöletbeszéd az, mely „egy csoport ellen irányul, leértékeli a másikat és lehetővé teszi az erőszakos fellépést”. Prószéki Gábor kifejtette, hogy az evangéliumi gondolkodás eleve lehetetlenné teheti, hogy egy bizonyos attitűd felülemelkedése miatt olyan kifejezéseket használjunk, mint amit a gyűlöletbeszéd kategóriáiba szoktak sorolni.
„Kanadában már az is a gyűlöletbeszéd kategóriájába eshet, ha valaki a különböző gender identitású embereket nem a megfelelő személyes névmással illeti. Meddig mehet el az állam a nyelv szabályozásában?” – tette fel a kérdést egy hallgató. Pál Gábor válaszában kitért arra, hogy az idealista vagy etikai felfogás elvár egyfajta minőséget a politikától. Erre találunk példát Szent Ágoston Isten városa című művében. A realista álláspont szerint nincsenek eszmények, az a valóság, amit magunk körül tapasztalunk. Ennek volt követője Niccolò Machiavelli. A politológus megemlítette Mustó Pétert is, aki szerint nem lehet keresztény módon politikát művelni, mert a hatalom szükségképpen egyfajta erőszakosságot is magában hordoz. A politikai korrektség szerint viszont szükség van eszményekre. Az igaz, hogy ennek lehetnek vadhajtásai; az is kérdés, hogy ez az idézett irány mennyire nyer teret később más országokban is.
Szikora József ezt azzal egészítette ki, hogy
A beszélgetés végén a rádió munkatársai egy rövid, nyelvvel kapcsolatos mondatot kértek a szakértő vendégektől. Prószéki Gábor Kerekes László pécsi nyelvész professzor aforizmáját említette: „A nyelv olyan ékességünk, amit nem szívesen öltünk magunkra.” Pál Gábor Ludwig Wittgensteint idézte: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”
Fotó: (képernyőfotó, bb)
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
