Keresd a jeget! No meg az oroszt – a kézdivásárhelyi Nagy-Rozsnyai család élete pár éve e két, első hallásra minden bizonnyal furcsának ható felszólítás köré szerveződik. Egészen pontosan azóta, hogy az orvos házaspár legkisebb, nyolcéves, műkorcsolyázó lányának edzői közölték velük: Lotti kivételes tehetségnek tűnik számukra.
Hogy nem a levegőbe beszéltek, az kitetszett abból is, ahogyan gyarapodott a sikeres versenyek, a begyűjtött érmek száma, Nagy-Rozsnyai Lotti pedig nemcsak a hazai amatőr vetélkedőkön tarolt, de nemzetközi színtéren is bizonyított, többek között az európai kritériumversenyen elért eredményei igazolják, hogy mára korosztálya legjobbja nemcsak Romániában vagy Magyarországon (ahol szintén rendszeresen jégre lép), hanem egész Kelet-Közép-Európában. Jól tudjuk, a sikerhez nem elég a tehetség – a csillogó érem mögött rengeteg munka, áldozat rejlik. De vajon elég mindez? A dr. Nagy-Rozsnyai Istvánnal és feleségével, dr. Nagy-Rozsnyai Annamáriával, illetve lányukkal, a nyolcéves Lottival folytatott beszélgetésünk során nem csupán betekintést nyertünk a műkorcsolya varázslatos világába, de kiderült többek között: a sportolóvá válást olyan objektív körülmények is meghatározzák, mint az infrastruktúra, a megfelelően képzett szakemberek, az anyagi lehetőségek. Folyamatos útkeresés az egész – mondja Nagy-Rozsnyai István, hangsúlyozva ugyanakkor, feleségével együtt mennyire szerencsésnek tartják magukat, hogy részesei lehetnek ennek.
Kislány, aki szeret esni
A történet kezdete teljesen hétköznapi: egy kézdivásárhelyi család korcsolyázni viszi legkisebb lányát, mert a mozgás egészséges, kell a gyermekeknek. Kérdésemre, hogy mit szeretett leginkább a korcsolyázásban, Lotti nevetve válaszolja: „leesni”. Édesanyja meg is erősíti: edzői, Petra Knežević-Kolarević és Hosszú Izabella kérték is őket: magyarázzák el a kislánynak, hogy a korcsolyázásban nem az a lényeg, hogy el kell esni – éppen ellenkezőleg. Ki gondolta volna akkor, hogy az esés „tudománya” és szeretete ily nagy hasznára válik nem sokkal később, amikor műkorcsolyázóként a különféle ugrásokat kell tanulnia?
Ültünk a járdaszegélyen, vártuk Lottit, és nem is igazán hittük – idézi fel édesapja a pillanatot, amikor Lotti edzői közölték velük, hogy kivételes tehetségnek látják lányukat, és gondolkodjanak el, szeretnék-e ezt komolyan fejleszteni. Azóta mondhatni gyökeresen megváltozott az életük: hajnali kelés, az iskola mellett napi két-három edzés, tanulás az autóban, rendszeres budapesti felkészülés, külföldi táborok, nemzetközi versenyek. A napi rutin a hajnali, negyed hatos felkeléssel kezdődik, és még iskola előtt lezajlik egy óra edzés a jégen Sepsiszentgyörgyön vagy Kézdivásárhelyen, mindez a hét hat napján. Délután újabb edzés: ha a reggeli Sepsiszentgyörgyön volt, akkor a délutáni Kézdivásárhelyen, és fordítva, hiszen Lotti a Királypingvinek színeiben versenyzett tavaly, de a KSE is a magáénak tekinti, ráadásul a kézdivásárhelyi önkormányzat havi 20 órányi díjmentes jéghasználattal segíti őt. Sebaj, az autóban is remekül lehet tanulni, mert az iskolát és a tanulást sem szabad elhanyagolni. De a műkorcsolya komplex sportág, a jégedzés mellett száraz edzések is szükségesek. Lotti táncra jár Sepsiszentgyörgyön Molnár Enikőékhez – itt jórészt Zsigmond Zsanett foglalkozik vele –, Csíkszeredában Tóth Larisa balettművészhez, az erőnléti felkészülést Kozma Orsolya személyi edző irányítja. Mindezt nemhogy zokszó nélkül, de mosolyogva, jó kedvvel csinálja végig, leginkább a jégedzést, az ugrásokat szereti.
Fél fordulat – egy év
Mindeközben pedig zajlik az a bizonyos útkeresés, mert miután korábban szinte semmit nem tudtak a műkorcsolyáról, csak Annamari nézett meg néhány világversenyt, mostanra már oda jutottak Nagy-Rozsnyaiék, hogy miközben körülöttük a nyaralni készülők így nyár elején a tengerpartokat igyekeznek feltérképezni, ők a jeget keresik. Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön ugyanis áprilisban általában lezárják a fagyasztót, és jó esetben augusztusban, de inkább csak szeptemberben lehet majd újra itthon edzeni. Ilyen hosszú kiesés azonban nem megengedhető, e sportágban a nyár a táborok ideje. Azt nézik tehát, hol találnak működő jégpályát – no meg, ha sikerül, egy oroszt.
Köztudott ugyanis, hogy a műkorcsolyában az oroszok a világ élvonalához tartoznak, az orosz iskola, az orosz edzők tehát aranyat érnek a felkészülésben. Lotti különben év közben rendszeresen jár Budapestre is, az Európa-bajnok Sebestyén Júlia és edzőtársai foglalkoznak vele – Baráth Anna edzi őt a legtöbbet –: a következő szezonra is az ő segítségükkel állították össze Lotti kűrjét (versenyprogram, amit a műkorcsolyázók bemutatnak, és amit a bírók pontoznak a kötelező technikai elemek és a bemutatott produkció művészi hatása szerint – szerk. megj.). A ruhája ezúttal svéd ruhatervezőnél készül, aki ahhoz, hogy megalkossa a következő idényben használatos kelléket, hogy minden mindennel harmonizáljon, fotókat kért Lottiról, megtudakolta, melyek a kedvenc színei, de még a kűrben használatos zenéről is érdeklődött. Ez egyébként egy francia előadó, ZAZ Je veux című dala lesz, kicsit temperamentumosabb, mint az a Chopin-keringő, amelyre a tavalyi szezonban korcsolyázott Lotti.
A most következő nyáron egyébként Lottira hat hét tábor vár egy francia edző irányításával: előbb két hét Olaszországban – Courmayeurben –, majd három hét a franciaországi Angle-ban, végül pedig egy hét Budapesten, amit Sebestyén Júliáék szerveznek.
A következő kihívás, hogy a két és fél fordulatos dupla Axel-ugrást tudja véghezvinni. A most 8 éves Lotti, korosztályában szinte egyedülálló módon lazán ugorja a duplákat, s bár laikusnak az a fél fordulat már igencsak közelinek tűnik, valójában több hónap, akár egy év kőkemény, a már említett megfeszített tempóban zajló munkájába telhet e cél elérése.
Mire büszkék a szülők
És ha már célok. Óvatosan, félve szólnak erről a szülők, maguk is tisztában vannak azzal, milyen veszélyeket rejtene magában az, ha saját álmaik vagy az önmaguk által kitűzött célok érdekében hajszolnák lányukat. Tény azonban, hogy Lottinak minden vágya, álma a műkorcsolyával kapcsolatos. December 31-én, amikor afféle kis családi rítus gyanánt mindenki leírta, hogy mit szeretne elérni a következő évben, Lotti a négyfordulatos ugrást jelölte meg – ez egyébként minden bizonnyal olimpiai részvételt garantáló tudás lenne.
Ugyanakkor azzal tisztában vannak a szülők: az egyre nagyobb célok eléréséhez szükséges, de nem feltétlenül elégséges Lotti tehetsége, szorgalma, fegyelme, céltudatossága és kitartása. Sőt, még a határokat nem ismerő szülői áldozatvállalás sem biztos, hogy elég lesz hosszú távon. A napi rutinban zajló hazai felkészülés költségei mellett a külföldi táborok, a jéghasználati és edzői díjak, képzések, a nemzetközi versenyekkel járó kiszállások jelentős anyagi terhet jelentenek a család számára, s noha egyelőre abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ezt bírják fedezni, a megfelelően képzett szakemberek, a megszakítás nélkül rendelkezésre álló jég hiánya komoly dilemmák és kihívások elé állítja a szülőket. Egyelőre nem világos számukra, miként juttathatnák Lottit jelentősebb szakmai, anyagi, infrastrukturális, logisztikai támogatáshoz – annál ugyanis jelentősebben többre van szükség, amit jelenleg kapnak a klubtól, illetve a kézdivásárhelyi önkormányzattól (az országos korcsolyaszövetség éppen újjászervezés alatt áll, szakmai segítségre onnan sem számíthatnak egyelőre). Folyamatos útkeresés ez is – mondja Nagy-Rozsnyai István, aki éppen ezért szívesen látna társakat ebben a csodálatos utazásban helyi vállalkozók, önkormányzatok köréből.
Mert minden nehézségével együtt csodálatos ez az utazás – vallják a szülők. Az édesanya nem az eredményre a legbüszkébb, hanem arra a céltudatosságra, fegyelmezettségre, kitartásra, munkabírásra, ami jellemzi Lottit, miközben egy felnőttek számára is megterhelőnek tűnő programot mosolyogva végigcsinál. Az édesapa sem az eredményeket sorolja, amikor arról kérdezem, mire a legbüszkébb, hanem élményeiről vall. Például amikor a kézdivásárhelyi termelői vásárban sétálva tucatnyian megállítják és gratulálnak nekik egy sikeres verseny után, ő pedig kihúzza magát mint büszke édesapa. Vagy arról a ráeszmélésről, ámulattal és meghatódottsággal teli pillanatról, amikor a mintegy két hónappal korábban Brassóban rendezett országos verseny megnyerése után lánya fellépett az esti gálaműsoron. A jégcsarnokban telt ház volt, Lottira irányultak a reflektorok, és ő bemutatta produkcióját a rá jellemző stílusában: könnyedén szállva, repdesve a jégen, mint egy pillangó…
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
