Trump stratégiai főtanácsadója, Steve Bannon fogalmazott úgy nemrég, hogy nincs szórakoztatóbb látvány, mint a könnyező liberális.
Mélységesen egyet kell értsek vele, ráadásul már rég nem is kell megerőltetnünk magunkat, hogy felháborodjanak és zokogni kezdjenek, elég hozzá pár fésületlen mondat.
És persze arról se feledkezzünk el, hogy míg a libnyaf (nevéhez méltóan) nevetségessé teszi magát állandó szörnyülködéssel, hupákolással, addig a politikai korrektségre kevésbé fogékony választópolgárok a morális oppozíciójukat ezért rendre kiegészítik a parlamenti ellenzék szerepével.
Felnőtt embernek szarul áll a hisztéria, az állandó toporzékolás – gondolták az amerikai polgárok a demokratákról és Trump ezzel tényleg valódi forradalmat indított el a világban. Öröm az örömben, hogy a mi Palpatine császárunk is követni méltóztatik a libnyaf-bosszantásban a Világok Tengerentúli Elpusztítóját, a Nagy Falépítő Trollt.
“Nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyet mondani, ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért. De ma már lehet ilyet mondani, mert az élet igazolta, hogy túl nagy keveredés az bajjal jár. Úgyhogy természetesen mi magyarok heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy egy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk lenne itt minden a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség, tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belülről vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés. Természetesen, mint Szent Istvántól tudjuk mindenkit szívesen fogadunk, helyes dolog, de az ország alapvető karakterének a megváltoztatását nem szabad kockáztatni, mert az szerintem az országot nem fölértékeli, hanem leértékeli és káoszba taszítaná. Ezért a kormánynak határozott irányvonala van, ez nem csak a migrációra vonatkozik, hanem általában egy megközelítés arról, hogy hogyan gondolkodjunk Magyarország népességéről.”
Orbán kiszórt pár morzsát a hisztériára mindig kapható libnyafnak, akiken azonnal végig is szaladt a demokratikus hidegrázás. Töltött böröndök kerültek az ágyak alá, párhuzamok húzódtak a hitleri Németország és a mai Magyarisztán között, ostobábbja Szent István Intelmeit kontrollvézte az aktuális gondolatok mappába, az ennél is ostobábbak pedig Steve Jobs menekültstátuszáról példabeszéltek. Normál üzem.
Mindenki eljátssza a hozzá leginkább illő szerepet.
Hogy igazsága is van Orbánnak, az megint egy másik kérdés. Kádárral szólva: történelmileg úgy alakult, hogy Magyarország mind etnikai, mind kulturális értelemben (szinte teljesen) homogén. Még finomítani se kell ezen a kijelentésen, ahogy Orbán tette, mivel a heterogenitásunk odalett a 20. században. Hogy kinek mi a családneve, az meg teljesen mindegy, ahogy a Szlovákia se attól lesz többnemzetiségű állam, hogy minden második szlovák nacionalistának magyar vezetékneve van valami -ová toldalékkal, hanem mert él ott pár százezer nem szlovák.
És hogy ez gazdasági előnyt jelent, az megint csak vitathatatlan. Senki nem érzi jól magát egy olyan városban, ami inkább hasonlít az isztambuli bazársorra, vagy rosszabb esetben a kabuli piacra, mint egy európai városra. Az, hogy ők elcseszték, azért nekünk nem kell elcsesznünk, és elég várni pár évet arra, hogy a menetrendszerű lázongások, gyújtogatások meg a számtalan hétköznapi kellemetlenség elől tényleg hozzánk és persze a Visegrádi Négyek térségébe meneküljenek komoly vállalatok és cégek.
Nyilván ez a forgatókönyv nem ismeretlen a fejlettnyugati döntéshozók előtt sem, nem véletlenül fognak hatalmas felháborodásokat prezentálni a következő napokban. Mondjuk az megint más kérdés, hogy ezzel saját problémáikat nem oldják meg, de legalább jóhírét viszik Magyarországnak.
Persze nem árt majd később se elcseszni, mert eddig pár kórosan fantáziadús brüsszeli és germán politikuson kívül senkinek nem jutott eszébe bevándorlási célországként emlegetni Magyarországot, ahova a világ segglyukaiból milliók igyekeznek a jobb élet reményében. Azok az ő városaik és az ő ellátórendszereik.
Ennek a komparatív előnynek a megvédése (a’la Orbánbasi) meg nem lesz különösebben nehéz, simán távol kell tartani a libnyafot a kormányrúdtól.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
