Nem az az önérdekellenesség persze, mely valamiféle nagyobb jó nevében megy saját érdekei ellen, ez nem igazi önérdekellenesség, hanem egy magasabb szintű önérdek-védelem. Lásd, amikor a hívő keresztény nem tesz meg valami rosszat, bár az pillanatnyi érdekét szolgálná: valójában ő ilyenkor nem saját érdeke ellen cselekszik, hanem a lelki üdve miatt tesz így, azaz ismét csak saját önérdeke mentén jár el. Csak a kereszténységet felületesen értők hiszik azt, hogy itt a keresztény ostoba módon feláldozza magát.
Én itt az olyan attitűdre gondolok, melynél nincs magasabb érdek. Két példa jutott eszembe: a Cion bölcsei és Puzsér egyik műsora.
A Cion bölcseinek jegyzőkönyve nagyon tiltva volt sokáig, ezért – még az internetes kor előtt – nagy nehezen hozzájutottam, s azonnal elolvastam nagy érdeklődéssel. Hatalmas csalódás volt, az iromány nyilvánvalóan kamu, ugyanis élő ember nem ír olyan stílusban, hogy “mi, gonosz zsidók ezt és ezt a rosszat fogjuk tenni”. Ha ezt az írást tényleg egy zsidó szervezet írta volna, ez lenne az önérdekellenesség mintája.
A másik az a beszélgetés volt, melyben Puzsér vitaestet rendezett az iszlámról. Volt egy magyar hívő muszlim és egy muszlimellenes arab. Az egyik védte, a másik támadta az iszlámot. A muszlimellenes arab azonban saját magát muszlimnak vallotta, s – ahogy ez előbbi esetben – “mi primitív állatias emberek” stílusban beszélt. Egész idő alatt arra gyanakodtam, az arab vitázó egyszerűen súlyos elmebeteg.
A rendszerváltozás idején azonban tényleg találkoztam önérdekellenesekkel, bármennyire is hihetetlen. A mintapéldány X volt, a nyugat és a liberalizmus fanatikus híve, aki a rendszerváltozás masszív vesztese volt, munkanélküli volt, majd diplomás létére éjjeliőrként dolgozott éhbérért. Ő komolyan hitte, csak pár év, s osztrák életszínvonal lesz. Ehhez pedig versenyképes gazdaság kell, kis állam, le kell építeni a sok parazitát, pl. nem kellene az olyanoknak, mint ő, munkanélküli segélyt adni. Nem kell GYES, magas nyugdíj, fizetős egészségügy kell, mert “nincs ingyenebéd”. Kedvence persze az ősdemagóg Margaret Thatcher volt.
Akkor még magam is liberális voltam, de már liberálisként is beláttam, ez abszurd elmélet. S liberális szemszögből érveltem ellene. Nagyjából azt mondtam: a liberalizmus és a polgári demokrácia alaptétele az önérdek, azaz senkinek se kell önzetlenül feláldoznia magát mások érdekében, hanem az az ideális, ha mindenki kőkeményen védi saját önérdekeit, ezért ha ő direkt lemond saját érdekei védelméről, akkor ő nem igazi liberális, továbbá nem építhető úgy polgári demokrácia, hogy egyesek védik önérdekeiket, míg mások nem.
Valószínűleg nem csak az én hatásom, de X kigyógyult, 1995-re már MIÉP-es lett. Persze ott is azonnal fanatikus hívő lett, de ez már személyes vonás: vannak emberek, akik minden eszmében csak fanatikusan képesek hinni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
