Október 6-án, vasárnap 16.00 órai kezdettel szervezikmeg az aradi vértanúk tiszteletére rendezett megemlékezést és koszorúzást a dunaszerdahelyi 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél.
A megemlékezésen köszöntőt mondott Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere, aki az emlékező közöséghez szólva kiemelte: „október 6-a nemzeti gyásznap, amikor kellő tisztelettel emlékezünk nemzetünk bátor hőseire. Amíg emlékezni tudunk, addig van remény is, hogy a felvidéki magyar közösségünk nem feledi el a hűséget és a bátorságot, a szabadságharc eszméjét. Az aradi tábornokok vérrel írt üzenete az egekbe kiált, amelyet tettekre serkent bennünket is. A helytállásra, a kiállásra, és arra, hogy kezet tudjunk nyújtani egymásnak, amikor veszély fenyegeti közösségünket. Mert szükségünk van hősökre, példaképekre, akik utat mutatnak nekünk akkor is, amikor szétforgácsolva élünk a Felvidéken.
Csakis együtt és közösen tudjuk érvényesíteni jogainkat, és tudunk hangot adni jogos követeléseinknek. Semmivel sem akarunk többet, mint ami megillet bennünket szülőföldünkön.
Az aradi vértanúk hősiessége és bátorsága adjon erőt mindannyiunknak, hogy ki-ki a saját portáján helytálljon. Nem néma az a kőszobor, mely amott a magyar Golgotán a halhatatlan vértanú halottak emlékének emeltetett. Tisztelet az aradi vértanúknak és minden szabadságharcosnak. Éljen a haza!” – zárta gondolatait Karaffa Attila.
(Fotó: HA/Felvidék.ma)
A megemlékező beszédet Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke tartotta, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy október 6-án az aradi várbörtön udvarán olyan tábornokokat végeztek ki, akik a történelmi Magyarországot tekintették hazájuknak, akik nemzetiségtől függetlenül felesküdtek a hazára, és hittek március 15-e és az áprilisi törvények vívmányaiban.
(Fotó: HA/Felvidék.ma)
Közülük hárman, Aulich Lajos, Kláner György és Dessewffy Arisztid a Felvidéken, a mai Szlovákia területén születtek eltérő társadalmi közegben. A Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos is pozsonyi születésű volt. 1849. október 6-án a 13 vértanú kivégzésekor úgy tűnt, az egész nemzetet, az egész hazát, az egész országot kivégezték. Levertek és eltiportak egy szabadságért és függetlenségért kiáltó népet. Történelmünkben voltak időszakok, és nem csak 1849 utáni években, amikor október 6-ra sem volt ildomos emlékezni. Időnként úgy tűnik, a mi vereségeink emlékezete is félelemkeltő. Sokan és sokszor gondolták azt, hogy a magyar népnek befellegzett, hogy itt a vége és nincs tovább.
De az áldozat és a vértanúság sohasem vált hiábavalóvá, mert beivódott az utódok emlékezetébe és megtartó példává, erőt és hitet adó közös emlékezetté szilárdult.
Minden nemzedéknek feladata van, hogy továbbadja azt, amit az elődök ráhagytak. Október 6-a nekünk is üzen. Azt üzeni, hogy mindenkinek feladata van a maga helyén, hogy helytálljon, hogy őrizze, gazdagítsa és továbbadja azt, amit a szüleitől örökölt.
(Fotó: HA/Felvidék.ma)
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke jókívánságaival zárta beszédét: „azt kívánom, hogy a városban élő magyar polgároknak legyen elkötelezett magyar nemzeti büszkesége és bátor ragaszkodása múltunk, nyelvünk, kultúránk értékeihez. Azt kívánom, hogy legyen hite az itt élőknek a közösség erejében és a megmaradásunk zálogát jelentő magyar iskolák választásában. Erősítse mindezt a tizenhárom vértanú történelmi eszménye és félelmet megvető hite.”
(Fotó: HA/Felvidék.ma)
A Szövetség a Közös Célokért társulást Hideghéthy Andrea ügyvezető igazgató és a SZAKC tagszervezet, a Petőfi Baráti Társulás elnökségi tagja Lukács Bence képviselte.
Az ünnepi műsorban közreműködtek a Vámbéry Ármin Alapiskola, a Vámbéry Ármin Gimnázium, a Közös Igazgatású Szakközépiskola Szabó Gyula 21, és az iskolában működő Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezete, valamint a 10. sz. Szent György cserkészcsapat fiataljai.
(Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
