A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Petőfi színpadán legalább háromezer érdeklődő előtt tartott előadást Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Orbán Viktort román bekiabálók kis csoportja próbálta megszakítani, de nem értek célt: a miniszterelnök megtarthatta – számos helyen megtapsolt – beszédjét. Tőkés László arról beszélt, milyen fontosnak tartotta Erdély magyarsága, hogy az anyaország támogatását maga mellett tudja, és jelezte, erre a segítségre továbbra is számítunk, mert nélküle autonómiaharcunk elvész. Előadásának végén az esemény mediátora, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottság elnöke a nyugalmazott református püspök számára 70. születésnapjára titokban készült, az ő legjobb, valamint barátainak üdvözletét tartalmazó kötetet adott át számára.
Románia kriminalizálja az autonómiát
Tőkés László Nemzeti összetartozás és autonómia címet viselő előadásában nagy hangsúlyt kapott, hogy milyen jelentőséggel bír az erdélyi magyarság számára az anyaország támogatása. Évtizedekkel ezelőtt még az olyan jelképes dolgoknak is örvendtünk, ha a rádió meteorológiai jelentéseiben elhangzottak az elszakított területek időjárási viszonyai, sokat jelentett, amikor Szűrös Mátyás 1988 januárjában leszögezte, a határon túli magyarok a magyar nemzet részét képezik, hogy Antall József lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánt lenni. És természetesen számontartottuk, hogy Horn Gyula mindössze tíz és fél millió magyar állampolgár miniszterelnökeként határozta meg önmagát… Orbán Viktornak köszönhetjük, hogy 2001-ben megszületett a státustörvény, majd azt, hogy 2010-ben úgy módosult az alaptörvény és az állampolgársági törvény, „hogy a külhoni magyarság nemzeti integrációját végérvényesen és közjogi értelemben is állampolitikai rangra emelte”. Ezt a választási jogával élő erdélyi magyarság meg is köszönte, amikor április 3-án ismét „elsöprő többséggel” támogatták a „nemzet miniszterelnökét” és a „nem uralkodásra, hanem népünk alázatos szolgálatára hivatott” kormányát.
Továbbra is fontos az anyaország támogatása – jelentette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke –, mert az önrendelkezés érdekében tett erőfeszítéseinket Románia elöljárói folyamatosan kriminalizálják. Ion Iliescu már 1995-ben azt nyilatkozta az autonómiakövetelésről, hogy ellentmond az európai folyamatoknak, és Románia „bantusztánosodásához” vezet, Traian Bǎsescu olyan autonómiát ígért, amilyen Caracalnak lesz, Klaus Iohannis alig két éve azzal vádolta ellenlábasait, hogy széles körű autonómiát akarnak biztosítani Székelyföldnek.
Számára Székelyföld területi autonómiájának képviseletét bűnként róják fel, és azért az „úgynevezett becsületbíróság” megfosztotta a Románia Csillaga kitüntetéstől, Izsák Balázs elnöknek a székelyföldi autonómiastatútumot nem tudják megbocsátani, Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak is az autonómia ügye miatt kellett politikai fogságot szenvedniük. Novák Katalint megrótta a román külügy, mert úgy nyilatkozott, államelnökként kiemelt feladatának tartja az összmagyarság képviseletét, a tusványosi találkozó előtt nem sokkal az is kiderült, Lomnici Zoltán, a legfelsőbb bíróság volt elnöke nem tudott belépni az országba, hogy Tusnádfürdőre utazhasson, mert „feketelistára” került.
Tőkés László komoly eredménynek mondotta, hogy Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének irányításával a magyar elnökség tavalyi időszakában a kisebbségvédelem prioritásként szerepelt az Európa Tanács napirendjén, aminek köszönhetően megszületett a Strasbourgi Nyilatkozat.
Továbbra is kitartóan
Tőkés László előadásának utolsó gondolataként ismételten felvetette: az erdélyi önrendelkezés megvalósításának érdekében „változatlanul és megalkuvás nélkül” továbbra is kitartóan cselekednünk kell. Tennie kell az ügyért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mellett közvetlen szövetségeseinek, a Székely Nemzeti Tanácsnak, az éppen létrejövő Erdélyi Magyar Szövetségnek és annak az RMDSZ-nek is, amelyiknek programjában szerepel a többszintű erdélyi autonómia megvalósítása. Tőkés László úgy fogalmazott, az erdélyi magyarság a továbbiakban is számít az anyaországra: „köszönettel kérjük a miniszterelnök urat, hogy a továbbiakban az eddiginél is hatékonyabban részesítse támogatásában autonómiatörekvéseinket, tudatában annak, hogy az integráció közösségi jogok és autonómia nélkül az asszimiláció melegágya”.
Román nacionalisták hőbörgése
Orbán Viktor láthatóan jó hangulatban kezdte előadását: az egészséges, bundáját melegben is jól bíró bárányról és Fidesz-fröccs (kétharmad az egyharmaddal) fogyasztásáról ejtett szót, majd azt mondta, Németh Zsolt felhívta a figyelmét, feleannyit beszéljen, mint szeretné. Hamar komoly témákra terelte a szót, és arról kezdett beszélni, hogy a legutóbbi tusványosi látogatása óta milyen nagyot változott a világ, amikor néhány román tüntető messze nem hallatszó és nem nagyon érthető bekiabálással megpróbálta beszédét megszakítani. Hogy mit is szerettek volna a magyar miniszterelnök és a többezres közönség tudomására hozni, csak a kifeszített nagy méretű feliratukról derült ki: azt üzenték, van, ami örök, Erdély román föld! A csendőrség nem volt a helyzet magaslatán, időbe telt, amíg a rendháborítókat kivezették és a miniszterelnök folytathatta beszédét.
Egyre nehezebb helyzetben Európa
Orbán Viktor szerint bár Európa egyre jobb helynek tűnik – nőtt a várható élettartam, az írástudók aránya és a szabad idő, a gyerekhalandóság, az alultáplált népesség, a szegénységben élők aránya pedig jelentősen csökkent –, az általános hangulat mégis az, hogy egyre rosszabb helyen élünk. Magyarázata szerint a hírek tónusa azért lesz egyre sötétebb, mert a nyugati civilizáció ereje, teljesítménye, tekintélye és cselekvőképessége fogyóban. Igen, rég megírták, a Nyugat hanyatlik, csakhogy amíg száz esztendővel ezelőtt szellemi és demográfiai visszaszorulásról volt szó, ma viszont anyagi és hatalmi visszaszorulása – mondotta.
Igencsak fájó, hogy teret veszítettünk az energiahordozók feletti ellenőrzésben: manapság nem az Egyesült Államok és Európa tartja kezében a kőolaj, a földgáz és a kőszén piacát, hanem a jelentős részesedést szerző Oroszország és a Közel-Kelet. Hasonló a helyzet a modern iparhoz szükséges nyersanyagok tekintetében is.
Amerika nem is rejti véka alá, hogy külpolitikai fegyverként használja az energiát. A modern technológia alkalmazásával nyert energia biztonságában nem csak nem függ mástól ezen a téren, de bátrabb szankciós politikát alkalmazhat Oroszországgal szemben.
Nyugat és posztnyugat
Kérdés az, hogy a felmerülő kérdésekre milyen sorrendben és milyen eszközökkel tud ma válaszolni Magyarország – mondotta a magyar miniszterelnök.
A legfontosabb kihívás elé továbbra is a demográfia állít. „A helyzetünk javult, de fordulat nincs, joggal tarthatunk tehát attól, hogy előbb-utóbb ellakják tőlünk Magyarországot, ellakják tőlünk a Kárpát-medencét” – jelentette ki. Hogy ez megtörténhet, látjuk abból is, hogy a migráció hatására már Európának vannak olyan országai, amelyek lakosságát nem nemzetek teszik ki, hanem „népek konglomerátuma”.
Szellemi értelemben megszűnt a Nyugat – Közép-Európába költözött –, helyét pedig a posztnyugat vette át. A két Európa közt jelenleg csata zajlik. A Közép-Európa által tett toleranciaajánlatot – hagyjuk békén egymást, mindenki maga dönthessen arról, hogy kivel kíván élni – a posztnyugatiak visszautasították, mert az a céljuk, hogy olyanná tegyenek, amilyenek ők. Amikor lejár a háború, és Magyarországnak nem kell több ukrán menekülőt fogadnia, „a Soros-féle csapatokkal megerősített” Brüsszel ismét napirendre tűzi a bevándorlók ránk kényszerítését, és támadják a gyermekvédelmi törvényt is, mert a posztnyugat a Magyarország által tett toleranciaajánlatot – „nálunk az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén” – szintén nem képes elfogadni – adott hangot meggyőződésnek Orbán Viktor.
Az ilyen kihívásokkal szembeni fellépés érdekében Magyarország szövetségeseket keresett és talált a Visegrádi 4-ek országaiban. Az együttműködés tengelyét adó lengyel–magyar viszonyt viszont megrázta a háború, pedig mindketten ugyanazt akarják: az oroszok ne jöjjenek közelebb, hogy Ukrajna szuverenitása megmaradjon, és hogy Ukrajnából legyen demokrácia.
Ne a magyar anya sírjon!
Negyedik megválaszolandó kérdésként a háború kezelését nevezte meg Orbán Viktor, aki a háború okaira is részletesebben kitért, mondván: azt megelőzően az orosz fél tárgyalni szeretett volna, de elutasították felvetéseiket, ezért most fegyverrel akarnak biztonsági igényeiknek érvényt szerezni. Meggyőződését fejezte ki, ha az Amerikai Egyesült Államok elnöke Donald Trump, Németország kancellárja pedig Angela Merkel, elkerülhető lett volna a vérontás.
Orbán Viktor szerint érthetőnek kell lennie a magyar álláspontnak, mely szerint a szomszédban zajló és a harcokban nyolcvanhat magyar áldozatot követelő háborúból ki szeretne a magyar kormány maradni.
Defekt négy kereken
Ukrajnát a Nyugat kész segíteni, de papíron hiába észszerű és logikusnak tűnő ez a stratégia, és „talán még számok is vannak mögötte”, mégsem jó az, ezért az üres győzelmi jelentések helyett új stratégiát kell kidolgozni. „Ha mind a négy kereke defektet kapott az autónak, akkor kereket kell cserélni” – jelentette ki.
Ilyen defekt azt hinni, hogy Ukrajna angolszász kiképzőkkel és NATO-fegyverekkel háborút nyerhet, hogy a szankciók meggyengítik Oroszországot és destabilizálják a moszkvai vezetést, a szankcióknak az unió országait is elérő gazdasági következményeit pedig képesek vagyunk kezelni, vagy azt hinni, hogy a világ többi része is úgy látja a kérdést, ahogy mi szeretnénk, és támogatja lépéseinket. Az orosz hadseregnek aszimmetrikus fölénye van, a szankciók nem billentik meg Moszkvát, a szankciók nekünk fájnak jobban, folyamatosan drágul az energia, az emberek egyre elégedetlenek, és a világ „nemhogy nincs velünk, hanem demonstratívé nincsen mellettünk”.
Az unió gyenge, másnak jó a háború
Az Európai Uniónak a háborúban nem oldalt kell választania, hanem Oroszország és Ukrajna közé kell állnia és a békét segítenie. Komolyan kell venni, amikor az oroszok azt mondják, addig fognak előrenyomulni Ukrajnában, amíg olyan távolra nem kerül a front, ahonnan már az ukránok kezén lévő fegyverekkel nem lehet belőni területükre. „Ha Ukrajna fegyvertámogatást kap, csak a háború meghosszabbítását segítjük elő” – vélte, majd úgy fogalmazott: Oroszország biztonsági garanciákat akar, de nem Ukrajnától, nem Németországtól és nem Franciaországtól, hanem az Amerikai Egyesült Államoktól.
Orbán Viktor elemzése szerint a háborúval azok járnak jól, akik saját energiaforrással rendelkeznek: az oroszok, a kínaiak, a nagy amerikai vállalatok, viszont rosszul jár az Európai Unió, mert az energia deficitje, a kivitele és a behozatala, illetve azok értéke közötti különbség háromszorosára nőtt, és egyre nő.
A 2010-ben általuk bevezetett rezsicsökkentési rendszer – amelynek komoly társadalompolitikai eredménye volt – tíz évig jól működött, de azt a háború kibillentette egyensúlyából. Ha változatlan formában szeretnék fenntartani, a tavalyi 296 milliárd forint helyett az idei árak mellett 2051 milliárddal terhelné a költségvetést. Hogy a rezsicsökkentés valahogyan megvédhető legyen, az átlagfogyasztókra összpontosítanak, afölött azonban piaci árat számláznak az elkövetkezőkben. A pénzalap biztosításának érdekében az el nem kezdett beruházásokat átütemezik, ám az elkezdetteket – határon túl is mindent – befejeznek – ígérte.
Tusványosi tíz pont
Európában mindenhol recesszió várható, mégis azt kell elérniük – elismerte: ambiciózus cél –, hogy „lokális kivételnek” számítsanak. Sokat jelentene, ha szomszédunkban békét köténenek, az ország pedig kimaradna a háborúból, a migrációból, „a gender-bolondériából”, a globális adóból. A siker érdekében az új helyzethez igazodó új megállapodásokat kell kötni az Európai Unióval, az oroszokkal, a kínaiakkal és az Egyesült Államokkal, és akkor 2024-ben „vissza lehet kapaszkodni” a régi növekedési és fejlődési pályára.
Közben fel kell készülni azokra a kihívásokra, amelyek 2030 környékén jelentkeznek majd az Egyesült Államokban és az eurózónában. Az ezekre való válaszadásban jelentős szerep jut a határvédelemnek, a családalapú társadalomnak, a nagy hadiipari fejlesztéseknek és a hadsereg fejlesztésének, az energiaforrások diverzifikálásának, a technológiai váltásban való részvételnek, a külföldi, keletről és nyugatról egyaránt érkező tőkebeáramlásnak, a politikai stabilitásnak és a szellemi alap kiaknázásának. „És a tizedik dolog, ami esélyt ad a sikerre, azt én úgy hívom, hogy ambíció. Magyarországnak vannak ambíciói. Magyarországnak közösségi, sőt, nemzeti ambíciói vannak. Nemzeti, sőt, európai ambíciói is vannak. Ezért nekünk a most következő nehéz időszakban, hogy megőrizzük a nemzeti ambícióinkat, együtt kell maradnunk, együtt kell maradni az anyaországnak, és együtt kell maradni Erdélynek és a többi magyarok lakta területnek a Kárpát-medencében. Ez az ambíció, kedves barátaim, ez fűt bennünket, ez hajt bennünket, ez a mi üzemanyagunk. Az a megfontolás, hogy mindig többet adtunk a világnak, mint amit kaptunk, hogy mindig többet vettek el tőlünk, mint amit nekünk adtak, hogy nekünk rendezetlen számláink vannak, hogy mi jobbak, szorgalmasabbak és tehetségesebbek vagyunk annál, mint ahol most tartunk és ahogy élünk, és az a tény, hogy a világ nekünk tartozik, és ezt a tartozást be akarjuk és be is fogjuk vasalni. Ez a legerősebb ambíciónk” – zárta előadását Orbán Viktor.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
