Szeptember 13-án, tizenkét napos ázsiai-óceániai apostoli útjáról hazatérőben a Szentatya ismét válaszolt a vele utazó újságírók kérdéseire. Több aktuális témát is érintett: a Szentföldön kialakult drámai helyzet; az amerikai választások; az abortusz; a migránsok kiutasítása; a kínaiakkal kötött szentszéki megállapodás; a halálbüntetés…
A Szentatya sajtótájékoztatójának fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Matteo Bruni (szentszéki sajtószóvivő):
– Üdvözlöm, Szentatya! Köszönjük az utazásnak ezeket a napjait, a sok-sok napot. Köszönjük azt is, hogy fáradtságunknál jobban megéreztette velünk az emberek örömét. És most néhány kérdés hangzana el az Önnel utazó újságírók részéről. Az elsők, a hagyományoknak megfelelően [az apostoli látogatással kapcsolatosak].
Ferenc pápa:
– Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindnyájuknak ezt a munkát, az útitársaságot, mely nagyon fontos számomra. Azután szeretnék gratulálni a korelnöknek, Valentina Alazrakinak, ugyanis ez már a százhatvanadik útja! Nem azt mondom neki, hogy nyugdíjba kell vonulnia, hanem azt, hogy csak így tovább! Nos, akkor tegyék fel a kérdéseiket! És köszönöm szépen!
Pei Ting Wong (The Streits Times, Szingapúr):
– Ferenc pápa, örülök, hogy jól van és visszatér Rómába. Remélem, élvezte a szingapúri látogatást és ízlettek a helyi ételek. Még frissek a szingapúri élményeink, és ki is indulhatunk belőlük. Általánosságban mi tetszett Önnek legjobban Szingapúrban: a kultúra, az emberek? Meglepődött-e azon, amit látott? És mit tanulhat Szingapúr a másik három országtól, ahol jártunk, konkrétan az alacsony jövedelmű migráns munkavállalók méltányos bérezéséről szóló üzenetére gondolok: mi inspirálta ezt az üzenetet, milyen gondolat van mögötte? És a másik kérdés – elnézést, van még egy –: Ön azt mondta, hogy Szingapúrnak különleges szerepet kell játszania a nemzetközi színtéren. Mit tehet Szingapúr ebben a konfliktusokkal teli világban, és hogyan járulhat hozzá ehhez a Vatikán mint diplomáciai szövetséges? Köszönöm!
Ferenc pápa:
– Én köszönöm Önnek! Először is, nem számítottam arra, hogy ilyen Szingapúrral találkozom. Úgy hírlik, Kelet New Yorkjának hívják: fejlett, tiszta ország, művelt emberek, magas felhőkarcolókkal teli város és remek vallásközi kultúra. A vallásközi találkozó, amelyen a végén részt vettem, példaértékű volt, a testvériség mintaképe. Azután láttam, ha már a migránsokról beszélünk, a munkások által épített felhőkarcolókat. A fényűző felhőkarcolók és a többi [épület] jól vannak megépítve és tiszták, és ez nagyon tetszett. Nem hallottam, hogy lenne hátrányos megkülönböztetés, nem hallottam. Lenyűgözött a kultúra. A diákokkal [való találkozón] például az utolsó napon: lenyűgözött a kultúra. A nemzetközi szerepet illetően: láttam, hogy a jövő héten lesz a Forma 1-es futam, azt hiszem… Egy kultúrákat vonzó főváros nemzetközi szerepe…, ez fontos. Nagyszerű főváros! Nem számítottam arra, hogy ilyesmit találok.
Pei Ting Wong:
– A másik kérdés: tanulhat-e Szingapúr a három országtól: Pápua Új-Guineától, Indonéziától és Kelet-Timortól?
Ferenc pápa:
– Tudja, mindig lehet tanulni valamit, mert minden ember, minden ország más és más értékkel rendelkezik. Ezért fontos a testvériség a kommunikációban. Ha például Kelet-Timorra gondolok, az egyik dolog: ott sok gyereket láttam, Szingapúrban viszont nem láttam olyan sokat. Ez talán egy olyan dolog, amit el lehetne tanulni…
Pei Ting Wong:
– Igen, nálunk alacsony a születési arányszám.
Ferenc pápa:
– Félnek? Mennyi a születési arányszámuk?
Pei Ting Wong:
– Kevesebb, mint 1,2%, tudomásom szerint alacsonyabb, mint Japáné.
Ferenc pápa:
– A jövőt a gyerekek jelentik! Gondoljanak erre! Köszönöm! Ó, még valami: ti szingapúriak nagyon rokonszenvesek vagytok! You smile, smile… [Mosolyogtok, mosolyogtok…]
Delfim De Oliveira, GMN TV (Grupo Média Nacional, Kelet-Timor):
– Szentatya, köszönöm ezt a lehetőséget. A Taci Tolu-i misén elmondott záróüzenete a legolvasottabb hír most Timorban. Ön a „krokodilok” kifejezést használta, hogy felhívja a timoriak figyelmét a krokodilok jelenlétére Kelet-Timorban. Mit értett ez alatt?
Ferenc pápa:
– A partra kimászó krokodilokra gondolva használtam a képet. Kelet-Timornak egyszerű, családias, vidám kultúrája van, és van életkultúrája, sok gyermeke van, sok, és amikor krokodilokról beszéltem, azokra az eszmékre utaltam, amelyek kívülről törhetnek be, hogy tönkretegyék a harmóniátokat. Elárulok valamit: beleszerettem Kelet-Timorba! Még valami?
Delfim De Oliveira:
– A timori nép túlnyomórészt katolikus; jelenleg erős a szekták jelenléte Kelet-Timorban: a „krokodilok” kifejezés utalhatott a Timorban lévő szektákra is?
Ferenc pápa:
– Talán. Nem erről beszélek, nem tudok erről beszélni, de lehet [hogy rájuk is vonatkoztatható a kép]. Mert minden vallást tiszteletben kell tartani, de különbséget kell tenni vallás és szekta között. A vallás egyetemes, bármilyen vallásról legyen is szó; a szekta viszont korlátozó, kis csoport, melynek mindig más a szándéka. Köszönöm, és gratulálok az országához!
Francisca Christy Rosana (Tempo Media Group, Indonézia):
– Köszönöm, Ferenc pápa: Francisca vagyok, a Tempo magazintól. Remélem, felejthetetlen pillanatokat élt át Indonéziában, mert az ország lakosai – nem csak a katolikusok – régóta várták Önt. A kérdéseim a következők: ráébredtünk, hogy az ország még mindig küzd a demokráciáért. Mi a benyomása, és mit üzen nekünk? És az utolsó kérdés: Pápua és Indonézia időnként ugyanazzal a problémával küzd, mint Pápua Új-Guinea: a bányászati beruházások az oligarchák számára vannak fenntartva, a helybeliek és az őslakosok nem élvezik ennek a tevékenységnek az előnyeit. Mit gondol, mit lehet tenni ebben a helyzetben? Köszönöm, Ferenc pápa!
Ferenc pápa:
– Ez a probléma – mondhatni – jellemző a fejlődő országokra. Ezért fontos, amit az Egyház társadalmi tanítása mond: kommunikációra van szükség a társadalom különböző szektorai között. Ön azt mondta, hogy Indonézia fejlődő ország, és talán az egyik dolog, amit fejleszteni kell, pontosan ez: a társadalmi kapcsolat. De elégedett voltam az Önök országában tett látogatással. Nagyon jó, nagyon szép!
Matteo Bruni:
– Szentatya, a pápua új-guineai sajtó nagy érdeklődéssel követte az Ön útját, de sajnos nem volt lehetőség arra, hogy újságírójuk is velünk utazzon. Ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy megkérdezzem, van-e valami, amit szeretne elmondani nekünk Pápua Új-Guineáról, különösen Vanimóról, amely olyan hely, ahová – azt hiszem – Ön személyesen is szeretett volna eljutni.
Ferenc pápa:
– Tetszett az ország, és egy erős, fejlődő országot láttam. El akartam menni Vanimóba, hogy felkeressem az ott dolgozó argentin papok és szerzetesnővérek csoportját, és egy nagyon szép szervezetet láttam, nagyon szépet! Minden országban nagyon fejlett a művészet: a táncok és más művészeti kifejezésformák… Pápua Új-Guineában lenyűgöző, és Vanimóban lenyűgöző a művészet fejlődése. Nagy hatással volt rám. A misszionáriusok, akiket meglátogattam, az erdőben vannak, az erdőbe járnak dolgozni. Tetszett Vanimo, az ország is. Köszönöm szépen!
Stefania Falasca (Tianou Zhiku):
– Jó estét, Szentatya! Sajnos nem beszélek kínaiul! Szingapúrból jövünk, ez olyan ország, ahol a lakosság többsége kínai, és amely a harmonikus és békés együttélés mintaképe. És ha már a békéről van szó: szeretném tudni, mit gondol, tekintettel a szárazföldi Kínával való közelségre, a Kína által tett erőfeszítésekről, hogy tűzszünetet érjenek el a konfliktus sújtotta térségekben, például a Gázai övezetben: júliusban Pekingben írták alá a „pekingi nyilatkozatot”, hogy véget vessenek a palesztinok közötti megosztottságnak. Aztán: van-e lehetőség a béke érdekében való együttműködésre Kína és a Szentszék között? És az utolsó dolog: közel vagyunk ahhoz, hogy megújítsák a Kína és a Szentszék közötti megállapodást a püspökök kinevezéséről. Ön elégedett vagy elégedetlen a párbeszéd eddigi eredményeivel?
Ferenc pápa:
– Az utolsóval kezdem: elégedett vagyok a Kínával folytatott párbeszéddel, az eredmény jó, a püspöki kinevezések esetében is jó szándék jellemzi a közös munkát. Meghallgattam erről az államtitkárságot, hogy miként mennek a dolgok: elégedett vagyok. A másik dolog Kína: Kína számomra vágyálom, abban az értelemben, hogy szeretnék Kínába látogatni, mert nagyszerű ország; csodálom Kínát, tisztelem Kínát. Évezredes kultúrával rendelkező ország, képes a párbeszédre, egymás megértésére, ami túlmutat a különböző kormányzati rendszereken. Hiszem, hogy Kína ígéret és remény az Egyház számára. Az együttműködés megvalósítható, a konfliktusok esetében biztosan. Jelenleg Zuppi bíboros úr ebben az irányban mozog, Kínával is vannak kapcsolatai.
Anna Matranga (CBS News):
– Jó estét, Szentatya! Ön mindig az élet méltóságának védelmében beszélt. Kelet-Timorban, egy olyan országban, ahol nagyon magas a születési arányszám, azt mondta, hogy a sok gyermek miatt úgy érzi, hogy lüktet, kirobban az élet. Szingapúrban a migráns munkavállalók védelmében beszélt. Az Amerikai Egyesült Államokban közelgő választásokra való tekintettel szeretném megkérdezni, mit tanácsolna egy katolikus szavazónak, akinek választania kell egy olyan jelölt között, aki abortuszpárti, és egy másik között, aki tizenegy millió bevándorlót szeretne kitelepíteni?
Ferenc pápa:
– Mindkettő életellenes, az is, aki kiutasítja a migránsokat, az is, aki megöli a magzatokat. Mindkettő az élet ellen van. Nem lehet dönteni, nem tudom megmondani, nem vagyok amerikai, nem fogok ott szavazni, de legyen világos: kiutasítani a migránsokat, nem adni munkalehetőséget a migránsoknak, a migránsok befogadását megtagadni bűn, súlyos bűn. Az Ószövetségben van egy visszatérő felsorolás: az árva, az özvegy és az idegen, vagyis a migráns. Ők hárman azok, akiket Izrael népének oltalmaznia kell. Aki nem oltalmazza a migránst, az bűnt követ el. Ez bűn azoknak az embereknek az élete ellen is. Miséztem a határon, az El Pasó-i egyházmegye közelében. Sok cipő volt ott, olyan migránsoké, akik rosszul végezték. Ma Közép-Amerikán belül hatalmas migránstömegek mozognak, akiket sokszor rabszolgaként kezelnek, mert kihasználják őket. A migráció jog, amely már a Szentírásban, az Ószövetségben is létezett. Az idegen, az árva és az özvegy – ne felejtsük el! Ezt gondolom a migránsokról. Nézzük az abortuszt. A tudomány azt mondja, hogy a fogantatástól egy hónapra már kialakul az emberi lény összes szerve, az összes. Az abortusz egy emberi lény megölése. Akár tetszik, akár nem, ez gyilkosság. Az Egyház nem azért zárt, mert nem engedélyezi az abortuszt: az Egyház azért nem engedélyezi az abortuszt, mert az gyilkosság, gyilkosság. Ebben egyértelműen kell fogalmaznunk. A migránsokat kiutasítani, nem hagyni őket boldogulni, nem hagyni, hogy életük legyen, az ronda dolog, gonoszság. Egy magzatot kiutasítani az anyaméhből, az gyilkosság, mert az a magzat él. Ezekben a dolgokban világosan kell beszélnünk. „Nem, de, azonban…” Nincs „de”. Mindkét dolog világos. Az árva, az idegen és az özvegy: ezt ne felejtsük el!
Anna Matranga:
– Létezhetnek-e olyan körülmények, amelyek között erkölcsileg megengedhető, hogy egy katolikus olyan jelöltre szavazzon, aki a terhességmegszakítást pártolja?
Ferenc pápa:
– A politikára vonatkozó erkölcsben általában azt mondják, hogy nem szavazni rossz dolog, nem jó dolog: szavazni kell, és a kisebbik rosszat kell választani. Melyik a kisebbik rossz, az a hölgy vagy az az úr? Nem tudom. Mindenki gondolja át lelkiismeretesen, és úgy cselekedjen!
Mimmo Muolo (Avvenire):
– Jó estét, Szentatya! Köszönöm ezeket a napokat! Az olasz újságírók nevében szeretném megkérdezni: fennáll-e a veszélye annak, hogy a gázai konfliktus átterjed Ciszjordániára. Néhány órával ezelőtt volt egy robbanás, amely tizennyolc ember halálát okozta, köztük néhány ENSZ-alkalmazottét. Milyen érzései vannak jelenleg? És mit szeretne mondani a háborúban álló feleknek? Van-e lehetőség akár a Szentszék közvetítésére is a tűzszünet és a remélt béke elérése érdekében? Köszönöm!
Ferenc pápa:
– A Szentszék ezen dolgozik. Megosztok veletek valamit: mindennap felhívom a gázai plébániát. Ott, a plébánián és a kollégiumban hatszáz ember van: keresztények és muszlimok, de testvérként élnek. Rossz dolgokról, nehéz dolgokról számolnak be. Nem tudom megítélni, hogy ez a háború túl véres-e vagy sem, de kérem szépen, amikor a megölt gyermekek holttestei láthatók, amikor azt tapasztalják, hogy azt feltételezve, hogy gerillák vannak ott, s ezért lebombáznak egy iskolát: ez becstelen, ez erkölcstelen! Néha azt mondják, hogy ez egy védekező háború, vagy nem, de néha úgy gondolom, hogy ez már túlmegy annak határán, ez már túlzás… És sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem látom, hogy lépéseket tennének a béke megteremtésére. Például Veronában [2024. május 18-án] volt egy nagyon szép élményem: egy zsidó, akinek a felesége meghalt egy bombázásban, és egy gázai, akinek a lánya halt meg, mindketten a békéről beszéltek, megölelték egymást, és a testvériségről tettek tanúságot. Ezt mondanám: a testvériség fontosabb, mint a testvér megölése. Testvériség, kézfogás. A végén, aki megnyeri a háborút, az nagy vereséggel néz szembe. A háború mindig vereség, mindig, kivétel nélkül. És ezt nem szabad elfelejtenünk. Ezért fontos minden, amit a békéért teszünk. És még egy dolgot szeretnék mondani – ezzel egy kicsit beavatkozom a politikába, de ki akarom mondani –: nagyon-nagyon hálás vagyok azért, amit a jordán király tesz. Ő a béke embere, és megpróbál békét teremteni, Abdullah király jó, kiváló ember.
Lisa Weiss (ARD):
– Szentatya, köszönöm ezeket a napokat. Ezen az úton Ön nagyon nyíltan, nagyon egyenesen beszélt mindegyik ország problémáiról, nem csak a szépségeikről. Ezért csodálkoztunk, hogy miért nem beszél arról a problémáról, hogy Szingapúrban még mindig létezik a halálbüntetés.
Ferenc pápa:
– Igaz, igen, ez nem jutott eszembe. A halálbüntetés nem működik: lassan meg kell próbálnunk felhagyni vele, lassan. Sok országban a törvény engedélyezi, de nem hajtják végre az ítéletet. Az Egyesült Államokban ez néhány államban így van. De a halálbüntetést meg kell szüntetni. Nem megy, nem működik.
Simon Leplâtre (Le Monde):
– Szentatya, mindenekelőtt köszönöm szépen ezt a lenyűgöző utazást. Kelet-Timorban a szexuális visszaélések fiatal áldozatairól beszélt. Egyből Belo püspök jutott eszembe [Carlos Filipe Ximenes Belo egykori kelet-timori püspök, aki kiskorúakkal szemben követett el szexuális visszaéléseket]. Franciaországban van egy hasonló eset, Pierre abbé, az Emmaus jótékonysági szervezet alapítója, aki sok éven át a franciák által legkedveltebb személyiség volt. Mindkét esetben a két ember karizmája miatt sokkal nehezebb elhinni, ami történt. Szeretném megkérdezni: mit tudott a Vatikán Pierre abbéról, és Ön mit tudna mondani azoknak az embereknek, akik nehezen hiszik el, hogy egy olyan ember, aki annyi jót tett, bűncselekményeket is elkövethetett. És ha már Franciaországról beszélünk, szeretném tudni, Ön ott lesz-e Párizsban a Notre-Dame székesegyház újranyitása alkalmából? Köszönöm szépen!
Ferenc pápa:
– Az utolsó kérdésre válaszolok először: nem megyek Párizsba. Aztán az első kérdésre: Ön egy nagyon fájó, nagyon kényes pontot érintett. Jó emberek, olyanok, akik jót tesznek – Pierre abbét említette –, akikről aztán kiderül, hogy a sok jó cselekedetük mellett nagy bűnösök. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Nem szabad azt mondanunk, hogy „tussoljuk el, leplezzük el, hogy ki ne tudódjék”. A nyilvános bűnök nyilvánosak, és el kell ítélni őket. Például Pierre abbé olyan ember, aki nagyon sok jót tett, de bűnös is. És ezekről a dolgokról világosan kell beszélnünk, nem szabad elkendőznünk őket. A visszaélések elleni munka mindannyiunk feladata: de nem csak a szexuális visszaélések ellen, hanem mindenféle visszaélés ellen: a társadalmi visszaélés, a nevelési visszaélés, az emberek gondolkodásmódjának erőszakos megváltoztatása, szabadságuk elvétele… A visszaélés – megítélésem szerint – démoni dolog, mert mindenfajta visszaélés elveszi a személy méltóságát, mindenfajta visszaélés megpróbálja lerombolni azt, ami mindannyian vagyunk: Isten képmása. Örülök, amikor ilyen esetek kiderülnek. Elmondok valamit, amit talán máskor már elmondtam: öt évvel ezelőtt volt egy találkozónk a püspöki konferenciák elnökeivel a szexuális és egyéb visszaélésekről, és volt egy nagyon jól kidolgozott statisztikánk, azt hiszem, az ENSZ-től. A visszaélések negyvenkét-negyvenhat százaléka a családban vagy a lakókörnyezetben történik… Befejezésül: a gyermekekkel, a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélés bűncselekmény, szégyen!
Elisabetta Piqué (La Nación):
– Mindenekelőtt köszönöm ezt a csodálatos utazást a világ végére: ez volt pápaságának leghosszabb útja. És ha már a hosszú utaknál tartunk, utunkon sok kolléga kérdezte tőlem: „Elmegy Argentínába?” Ön sokszor mondta, hogy talán az év végén… Ez az első kérdés: megyünk-e Argentínába vagy sem? A második kérdés Venezuelával kapcsolatos: mint tudja, drámai a helyzet; ezekben a napokban, míg Ön úton volt, az elméletileg megválasztott elnöknek Spanyolországba kellett száműzetésbe vonulnia. Mit üzenne a venezuelai népnek? Köszönöm!
Ferenc pápa:
– Nem követtem a venezuelai helyzetet, de azt üzenném a vezetőknek, hogy folytassanak párbeszédet és kössenek békét. A diktatúráknak semmi haszna, és előbb-utóbb rosszul végződnek. Nézze meg az Egyház történelmét. Azt mondanám, hogy a kormány és az emberek tegyenek meg mindent, hogy megtalálják a béke útját Venezuela számára. Nem tudok politikai véleményt alkotni, mert nem ismerem a részleteket. Tudom, hogy a püspökök megszólaltak, és a püspökök üzenetének jobbnak kell lennie. Az, hogy elmegyek-e Argentínába, még nem dőlt el. Szeretnék menni, az az én népem, szeretnék menni; de ez még nem dőlt el, mert előbb több dolgot kell megoldani. Ez minden?
Elisabetta Piqué:
– Ha elmenne, lehet, hogy leszállna a Kanári-szigeteken is?
Ferenc pápa:
– Olvas a gondolataimban! Gondolok erre: elmenni a Kanári-szigetekre, mert ott van a tengerről érkező migránsok helyzete, és szeretnék közel lenni a Kanári-szigetek vezetőihez és a néphez. Így van.
Bonifasius Josie Susilo Hardianto (Kompas.Id):
– Köszönöm, Szentatya! Néhány ország gazdasági nehézségek miatt, különösen a világjárvány után, visszalép a párizsi megállapodásban vállalt kötelezettségétől. Sok ország vonakodik vállalni a tiszta, a kevésbé fosszilis tüzelőanyag-alapú energiára való átállást. Mi a véleménye erről?
Ferenc pápa:
– Úgy gondolom, hogy az éghajlati probléma súlyos, nagyon súlyos. Párizs [a 2015-ös párizsi találkozó] óta – mely a csúcspont volt – az éghajlatváltozással foglalkozó találkozók lejtmenetben vannak. Beszélnek, beszélnek, de nem cselekszenek. Ez a benyomásom. Erről már beszéltem két írásomban, a Laudato si’ és a Laudate Deum című írásokban.
Matteo Bruni:
– Köszönjük hát, Szentatya…
Ferenc pápa:
– Én köszönöm nektek! Köszönöm! És gyerünk, hajrá! Reméljük, most adnak enni! Nem! Egy dologra nem válaszoltam…
Matteo Bruni:
– A Simon Leplâtre-nak adott válaszát egészíti ki…
Ferenc pápa:
– Mit tudott a Vatikán Pierre abbéról? Hogy a Vatikán mikor szerzett tudomást róla, nem tudom. Nem tudom, mert nem voltam itt [a Vatikánban], és soha nem jutott eszembe, hogy ennek utánajárjak. De biztosan a halála után, biztosan; vagy előtte…, nem tudom.
Matteo Bruni:
– Köszönjük, Szentatya, ezt a tisztázást! További jó utat!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatican News olasz oldala
Fotó:
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
