Az Orbán-rezsimen a jogállamiságot számon kérő ballib tábort egyáltalán nem érdekelte, milyen eszközökkel akadályozza meg az állam néhány amerikai és eurázsiai bolond szólás- és gyülekezési szabadságát. Fő az antifasiszta látszat.
A nyolcvanas évek minden presszó- és kocsmalátogatója tudja, hogy a Kádár-kor legállandóbb, legmegbízhatóbb intézkedése a váratlan igazoltatás volt, főleg az esti órákban: egyszer csak megjelent két egyenruhás a vendéglátóipari egységben, és minden ok nélkül, tisztelegve, egyenként elkérték a vendégek papírjait, a személyit ugye mindig magunknál kellett tartani. A külföldiek útleveleit különösen hosszan nézegették. Állandóak voltak az ún. közúti ellenőrzések is (bizonyos listákon szereplő egyének esetében a járműbe való bekukkantással, csomagtartó-megnézéssel kiegészítve), amelyekkel nemcsak az autósokat vegzálták, hanem mindenkinek üzentek: a szerv mindenhol ott van, figyel, társadalmi jelenléte permanens.
Aki még emlékszik erre a korra, erős déja vu kerítheti hatalmába, ha megnézi azt a minapi videót, amelyen rendőrök sokasága szállja meg a budai Clock Cafét, igazoltatják a vendégeket, a nem kívánatos kb. három tucat külföldi vendég némelyikénél számon kérik, miért nem hordja magánál a papírjait – a személyit ugye a mai napig mindig magunknál kell tartani. Ha valaki lemaradt volna róla: a Clock Caféban egy, a kormányfő és a belügyminiszter által jogellenesen betiltott, sikeresen szétzilált szélsőjobboldali konferencia maradéka ülésezett, de a szervnek szerencsére sikerült lekapcsolnia a fő szervezőt, akit elvittek a rendőrségre, a legújabb hírek szerint pedig visszaküldték Bécsbe, három évre kitiltva őt a schengeni zónából.
Gond egy szál se? Végül is kit érdekel egy Amerikában is teljesen marginális szélsőjobbos társaság, kapják be? Hát, nem egészen.
Ez a fringe szervezet jelentős ingyen PR-hoz jutott pár nap alatt, a kormányzattól megkapta az állam által üldözöttek morális pecsétjét, de ami ennél is lényegesebb, létrejött a Fidesz-MSZP nagykoalíció az ilyen jellegű problémák kezelésére. Plusz üdvözölte a jogellenes lépést a Mazsihisz, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ), az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR), a Tett és védelem Alapitvány, az MSZP Baloldali Tömörülés Platformja pedig egyenesen „saját sikereként is értékeli, hogy Orbán Viktor miniszterelnök utasítást adott a Budapestre tervezett fajvédő konferencia betiltására.” A nácik szólásszabadságáért és a rezsim jogsértése ellen egyedül fellépő TASZ viszont kénytelen volt elviselni a lakájmédia szervilis és alpári támadásait.
Az Orbán-rezsimen a jogállamiságot folyamatosan és jó okkal számon kérő ballib tábor jó részét egyáltalán nem érdekelte, milyen eszközökkel akadályozza meg a magyar állam néhány marginális, de a magyar törvényeket betartó amerikai és eurázsiai bolond szólás- és gyülekezési szabadságát. Fő, hogy megakadályozza. Fő az antifasiszta látszat.
Tipikusnak mondható az egyik, amúgy értelmesnek tűnő blog meglátása, miszerint „Hiába igaz, hogy konferencia betiltása nem a legszerencsésebb-, és az állambácsi részéről nem a legjogszerűbb intézkedés volt, nem lehet sajnálatot érezni a fajvédők iránt”, mintha a jogállamiság lábbal tiprása érzelmi kérdés volna. Ugyancsak tipikus a Kádár-korból ismert reakció, a vegzált egyén felelőssé tétele: „…nehéz elhinni, hogy van köztük akkora hülye, aki egyáltalán nem figyel oda az úti okmányaira, ha nem kívánatos személyként utazik be egy országba.” Mindenki tartsa magát a represszív szabályokhoz, akkor nem eshet baja.
Ráadásul a konferenciát olyan sikeresen megakadályozták, hogy azt mégis megtartották, magánrendezvényként, az eredetileg tervezett 350 fő helyett 70 ember, valamint a BBC és a Die Welt tudósítójának részvételével (közterületet eleve nem akartak foglalni), beszédet mondott pl. a horvát Tomislav Sunic és Jared Taylor főideológus, az ún. „faji realizmus” képviselője. A Jobbik viszont az első kormányzati fenyegetés hatására visszamondta a részvételt, a zsidólistázó Gyöngyösi képviselő közölte, ha valami igazán távol áll tőle, az a fajvédelem; távol maradt Phillippe Vardon, a francia szélsőjobbos-identitárius Nissa Rebela mozgalom vezetője is. Otthon maradt, ill. csak videoüzenetet küldött Alekszandr Dugin is, Orbán moszkvai példaképének, a putyini modell névadójának tanácsadója, aki viszont a Jobbikkal tartja a szivélyes elvtársi kapcsolatokat.
Ez a társaság és ez a rendezvény kb. olyan közvetlen és nyilvánvaló fenyegetést jelentett kisebbségeinkre, annyira volt veszélyes a magyar közéletre, mint az északír válogatott a magyar csapatra. Mégis ők jöttek ki jobban belőle. Ha a miniszterelnök nem emelte volna fel a stupid konferenciát államüggyé, az illetékes szervek nyugodtan végezhették volna a dolgukat, beépülhettek volna, kielemezhették volna a szélsőjobb aktuális gondolatait, a Jobbik networkjét, ilyenek. De nem, ezeknek a Clock Café kellett. És, most jó? Lecsaptunk a szélsőségekre?
„Szegény európaiak, nem értettétek meg a szabad szólás koncepcióját” – fejezte ki részvétét a Wall Street Journal-on erről megjelent cikk egyik kommentelője.
Mivel erős a gyanúm, hogy sokan a hatósági fellépés koncepcióját sem értik, lassan írom, hogy megértsék: ez az egész nem az internácikról szólt, hanem rólunk, többiekről. Akik nem olyan országban akarnak élni, ahol a kormányfő leszól a főrendőrnek, ugyan tiltson már be valamit. Ráadásul a tiltás oka az intézkedő rendőrök számára is homályos lehetett: az, hogy valakinél nincs ott az útlevele, lényegesen szánalmasabb és nyögvenyelősebb érv, mint az eredeti ok, ill. ürügy, hogy ti. az Európa jövőjéről szóló rendezvényen alkotmányellenes nézeteknek adnak majd hangot (ezt odafent előre tudták). Nem véletlenül: az intézkedéssorozat elejétől végéig teljesen törvénytelen volt.
Külön érdekessége ennek a kizárólag belső használatra, a még létező magyar demokraták miheztartása végett foganatosított intézkedésnek, hogy ugyanez a kormány nemrég még semmilyen problémát nem látott abban, hogy Moszkvába küldje Pröhle Gergely helyettes államtitkárt, hogy az FPÖ-vel és a francia Nemzeti Fronttal közösen vegyen részt egy Nyugat-ellenes, ortodox egyházi konferencián. Ugyanez a kormány demonstratíve kiállt a Veritas és annak vezetője, Szakály „idegenrendészet” Sándor mellett, a rendezvényen Boross Péter közölte, félreértés az 1944-es magyar kollaborálás a németekkel, „nem szabad mások bűneit magunkra venni.”
Most nem is beszélve a Gábriel-emlékmű hasonló üzenetéről, és nem is beszélve Szőcs Gézáról, aki valószínűleg egy táskában vitte át Romániába a nyilas író-politikus Nyirő József hamvait. És persze nem beszélve arról, hogy ebben az országban, ha egyáltalán, akkor leginkább romákat vádolnak meg rasszizmussal, gyűlöletcselekményekkel, többségi magyarokat nem.
Ami a továbbiakat illeti, semmi okunk szép nyugodtan hátradőlni. A Clock Caféban ugyanúgy a Készenléti Rendőrség emberei csaptak szét, mint nem sokkal korábban az Ökotárs irodájában. Ha ez utóbbit utáltuk, akkor az előbbihez miért asszisztálunk csöndben, kárörömmel? Ha hallgatólagosan elfogadjuk, hogy a kormányzat bárhogy hajlíthatja a jogot, amikor nekünk nem tetsző egyedekkel szemben lép fel, akkor mi alapján tiltakozunk majd, ha legközelebb a mi privát rendezvényünket tiltják be, a mi számítógépeinket foglalják le?
Forrás:hvg.hu
Tovább a cikkre »
