Vízkereszt, az egyik legősibb keresztény ünnepünk

Vízkereszt, az egyik legősibb keresztény ünnepünk

Vízkereszt, epifánia, az Úr megjelenése, esetleg háromkirályok néven is ismeretes az egyik legősibb keresztény ünnepünk, mely mára a legtöbbek számára a karácsonyfa lebontásának idejét jelenti. A díszek, a talp dobozba; az ajándékok a szekrénybe, a polcra; a csupasz fa a szemetesbe kerülnek; a karácsonyi hangulat pedig lassan elhalványul.

Kétezer évvel ezelőtt három bölcs érkezett Betlehembe, akiket királyoknak is neveznek. Céljuk volt tiszteletüket tenni a zsidók királya előtt. Bölcsek voltak, mert olvasták a jeleket, megértették a jelentésüket, és mindent hátrahagyva indultak útnak messze napkeletről. De bármennyire is bölcsek voltak, a cél előtt eltévedtek, és Jeruzsálemben keresték az újszülöttet. A három bölcs király előítéletekkel a szívükben indultak el megkeresni és megismerni a Messiást.

Előítéletek… Milyen sokszor vagyunk előítéletekkel mi magunk is csupán mások leírása alapján. A személyes megismerés után hányszor vagyunk kénytelenek változtatni véleményünkön? Az előítéleteink miatt hányszor „tévedtünk el” mi magunk is a cél előtt?

Hírdetés

A bölcsek úgy gondolták, hogy a zsidók királya csakis egy kastélyban láthatott napvilágot, így nem csoda, ha Jeruzsálemben keresték a gyermeket. De bármennyire is ismerték és olvasták az égi jeleket, a próféciákat talán nem ismerték olyan mélyen. Nem tudhatták, hogy a Messiásra nem királyi palotában, hanem a szegénység és kivetettség legmélyebb pontján –, egy istálló kőjászlában fognak rátalálni. A bölcsek képében az akkor ismert világ (Európa, Ázsia, Afrika) nemzetei fejezték ki hódolatukat a Megváltó előtt, elismerve uralmát. A Szentíró képe alapján a világ, amely Isten által lett, leborul és tiszteli Teremtőjét. Felismeri Őt egy törékeny gyermek képében, akihez egy csillag vezette.

Mi magunk, felismerjük-e Megváltónkat az Eucharisztia fehérségében? Tudjuk-e elfogadni, képesek vagyunk-e mi magunk is leborulni és tisztelni az Urat? Zarándokoljunk el mi is Jézus jászlához, fogadjuk Őt szívünkbe az Eucharisztia által.

(Ollé Tamás, dunaszerdahelyi diakónus/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »