Merkel csodafegyvere

Merkel csodafegyvere

Hülyék az emberek! Rövid töprengés után erre a következtetésre jutott Angela Merkel pártja szégyenteljes vasárnapi veresége után. 

A német kancellár a vesztes politikusok örök mantráját mondta vissza: ők mindent jól és szépen csináltak, de az emberek értetlenek, csak a rosszat látják. Ahelyett, hogy Mecklenburg-Elő- Pomerániában – mellesleg Németország talán legszegényebb régiójában – örülnének a CDU és a szociáldemokraták által teremtett tejjel-mézzel folyó Kánaánnak, csökönyösen a bevándorlási válsággal foglalkoznak. Van ezeknek agyuk? Hiszen, noha biztos voltak aprócska hibák a migránsinvázió kezelésében, azért az „alapvető döntések” helyesek.

Tovább kell dübörögni a merkeli úton, még egy kicsit ki kell tartani, és minden rendben lesz. S mégis, hogyan? – veti fel a német választó mellett szinte mindenki Európában. Ám Angela Merkel nem mond semmi újat, csak azt ismételgeti, hogy a „munkát folytatni kell, a bizalom visszaszerzéséhez kulcsfontosságú lesz a védelemre nem szoruló menedékkérők hazatelepítése és a Németországban védelemre jogosult menekültek integrációja”. Frau Merkel, most ez komoly? Erre futja egy évvel a migránsok Európába csábítása után? Melyik világban tetszik élni? Tetszett mostanában a német városok utcáin járni? Jó, millió a dolga, nyilván migránsból csak az édibédit hozzák ön elé szelfizni, a nőket erőszakolókra meg már a rendőreinek is kevés az idejük. De azért csak olvas gazdasági, belügyminiszteri netán titkosszolgálati jelentést? Előbbiek arról írnak, hogy Soros György vágyai ellenére elenyésző a szakképzett munkaerő aránya a bevándorlók között. Olcsó lesz persze ez a munkaerő, csak éppen nem ott, ahol kell. Nem az albán takarítónő és a török taxisofőr posztján van hiány szakemberből.

Nem tűnik fel a kancellár asszonynak, hogy szó sincs semmilyen átfogó integrációról? Bevándorlónegyedek, kurd, szíriai, afgán és észak-afrikai gettók jönnek létre. Ők nem német módon akarnak élni, hanem német életszínvonalon akarják folytatni azt, amit eddig odahaza tettek. De nem sikerült alapvetően azokat sem beilleszteni, akik a hatvanas évektől érkeztek azokra a munkákra, amelyek Frau Merkel honfitársainak büdösek voltak. Pontosabban, akik először jöttek, talán még elfogadták a „civilizációs játékszabályokat”, gyermekeik és unokáik zöme azonban azt látja, hogy a válság idején ők egy csapásra másodrendű polgárrá változtak – kivéve természetesen a jobb embereket, a futballsztárokat, slágerénekeseket és it-celebeket. A csodás integrációs terv által nyújtott oktatási és szociális rendszer igazából csak a szülő kebabáruskarrierjének folytatását biztosítja. S akkor ott a terrorizmus.

Németország eddig megúszta. Eddig. Meg akarja várni az első merényleteket, kancellár asszony? Persze, entschuldigung, „a védelemre nem szoruló menekülteket” hazatelepítik. Mégis, hova? Afganisztánba, Szíriába, Líbiába? Amerikai, francia és az unióból már megpattant brit kollégájának köszönhetően oda senki sem megy vissza. Mondhatnánk, ne foglalkozzunk már a múlt „demokráciaexportjával”, de ez még igencsak jelen. Az ENSZ-ben, a NATO-ban az ottani rendteremtésre és életteremtésre kellene buzdítani. Ehelyett még most is az oroszokat vádolják a saját maguk által előidézett ukrajnai rémálom miatt, ahelyett, hogy Putyinnal összefogva szétkapnák a terroristákat. Merkel a menekülteket legfeljebb Törökországba vinné vissza, azonban nem akarja megfizetni az Ankara által ezért követelt árat. A törökök meg tegnap újra jelezték, nem fogják hagyni, hogy ők „vigyék el a balhét aprópénzért”.

Azaz újabb migránsmilliók várhatók, akár már holnap is. Ne tudná ezt Angela Merkel? Miben bízik? Szeptember 16-án, a pozsonyi EU-csúcson elő kellene állnia valamivel. Félő, hogy ez megint csak valamilyen átfogó mellébeszélés lesz az európai összefogásról – immár mindenről döntő Berlin–Párizs–Róma tengellyel – és egy ígéret, hogy a „majd megoldjuk” csodafegyvere előbb vagy utóbb működni fog. Félve jegyzem meg, ez már Merkel egyik kancellár elődjének sem igazán jött be. Félve, mert tudom, a píszí-korrektség biztosítékát egy ilyen hasonlat a végsőkig kiveri.

Azonban talán azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy a holokauszt miatt érzett kötelező lelkiismeret-furdalás elég indok-e újabb gazemberség elkövetésére. Mert a migránsok Európára uszítása, a helyzet szándékos vagy perverz multikulturalizmus által vezérelt impotens kezelése – megbocsáthatatlan bűn. Európa lakosaival és az ide csábított és átvert szerencsétlenekkel szemben is.

Máté T. Gyula – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »