Minden idők egyik legnagyobb és legtitokzatosabb filmsztárja Greta Louisa Gustafsson néven, 118 éve, 1905. szeptember 18-án született Stockholm szegénynegyedében. Iskoláit 13 évesen, apja elvesztése után abbahagyta, ezután a vendégeket szappanozta egy fodrászatban, fejkötőket árult és ruhamodellként is dolgozott.
18 évesen vette pártfogásába Mauritz Stiller, a legismertebb svéd rendező, ő változtatta nevét Garbóra, tanítgatta a színi mesterségre, s bár teltkarcsúnak találta, 1925-ben magával vitte Hollywoodba.
Itt Garbót „kitatarozták”: fogyókúrára ítélték, szemöldökét kitépték, fogsorát kiegyenesítették és új frizurát kapott. A stúdió a hallgatag és titokzatos végzet asszonya, a vamp szerepkörbe sorolta, ami nem állt messze valódi alkatától. Még fénykorában sem adott soha interjút vagy autogramot, és nem válaszolt a rajongói levelekre sem.
A hallgatag és titokzatos végzet asszonya már 1925-ben is hódított
A közönség így is imádta, válogathatott a szerepek közt, egyszer még a neki nem tetsző Laurence Olivier-t is „lecserélte”. Garbo a némafilmekben lett világhírű John Gilbert oldalán, aki háromszor kérte meg a kezét és háromszor kapott a színésznőtől kosarat a következő mondat kíséretében: „a feleség olyan csúnya szó”.
Csillaga a hangosfilm megjelenése után sem hanyatlott le, a váltást „Garbo beszél” jeligével példátlan reklámkampány vezette fel, még arra is ügyeltek, hogy első szavai svéd akcentussal hangozzanak el.
Hangosfilmjei közül kiemelkedik a Mata Hari, a Grand Hotel, a Lengyel Menyhért által írott Ninocska és a különös sorsú svéd uralkodónőről készült Krisztina királynő, az Anna Karenina és A kaméliás hölgy.
Greta Garbo a Mata Hari című 1931-es film főszerepében (Flickr / Dennis Amith / CC BY-SA 2.0)
Karrierjét az 1941-ben készült A kétarcú asszony zárta: a vígjáték nagyot bukott, s az elkeseredett Garbo 36 évesen, sikerei csúcsán hátat fordított a filmek világának. Talán azt is érezte, hogy a második világháború kitörésével a világ végleg megváltozott.
Charles Boyerrel a Walewska grófnő című filmben (1937)
A „svéd szfinx” élete hátralevő fél évszázadát teljes remeteségben töltötte, magányából akkor sem mozdult ki, amikor 1955-ben életművéért Oscar-díjat kapott (korábban négyszer jelölték a kitüntetésre). Időnként képek jelentek meg róla, amint New York utcáin sétál fején kalappal, arcát napszemüveggel elfedve.
Magas nyakú, hosszú ujjú pulóvereket – a róla elnevezett garbókat – viselt, ő terjesztette el a lapos sarkú cipőt. Kamaszkora óta dohányzott, a zaj ellen füldugókkal védekezett, alakjára haláláig vigyázott. Szeretett utazni, de csak álnéven; repülőjegyből mindig kettőt vett, nehogy valaki mellé üljön.
Az amerikai állampolgárságot 1950-ben szerezte meg (Wikipedia / Los Angeles Times / CC BY 4.0)
A botránykrónikákban csak halála után tűnt fel. Születésének századik évfordulóján olyan levelek kerültek nyilvánosságra, amelyek azt sejtették: nem voltak alaptalanok a leszbikus vagy biszexuális hajlamairól elterjedt pletykák.
Garbónak számos románca volt, de férjhez soha nem ment – a szóbeszéd szerint szívét Mercedes de Acosta írónő, sőt újabb feltételezések szerint kolléganői közül Marlene Dietrich és Mimi Pollak rabolta el, utóbbihoz írta szerelmes leveleit.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
