Ha jól meggondoljuk, nincs ebben semmi meglepő, hiszen az ország minden téren rosszul áll, miért épp a honvédelem lenne kivétel? Pedig meglenne erre az esély, mert ezen a minisztériumon soha nem takarékoskodott semmilyen kormány, az előző kormányfő, Nicolae Ciucă maga is tábornok volt, az ország első embere, a NATO főtitkári tisztségére pályázó Klaus Iohannis államfő pedig gyakran hangoztatta, hogy hadseregünk mekkorát korszerűsödött, és a honvédelmi tárca költségvetése is magasabb a katonai szövetség tagállamai által önkéntesen vállalt 2 százaléknál. Csakhogy a NATO pár napja közzétett jelentése szerint nemzeti összterméke 2,5 százaléka helyett Románia mindössze 1,6 százalékot költött 2023-ban honvédelemre, kevesebbet, mint az ukrajnai háború kitörése előtti években. Ráadásul a kiadások közel 60 százalékát teszik ki a személyi költségek (amivel Olaszország után a második helyen állunk, ahogy egyébként az egész közszféra is sokkal többe kerül nekünk, mint az EU nagy részének), miközben a hazai hadiipar fejlesztését illetően a sor végén kullogunk (nem egészen 22 százalékos ráfordítással). Ez a visszás pénzügyi gyakorlat oda vezetett, hogy – húsz évvel a NATO-csatlakozás után – még mindig szovjet típusú muníciót gyártunk, azaz 152-es kaliberű lövedékeket a NATO-ban használatos 155-ös kaliberűek helyett; a NATO-lőszert továbbra is importból szerzi be a sereg.
Ez bizonyára annak is köszönhető, hogy a nagyon katonás és katonapárti vezetők dacára Romániának évek óta nincs hadiipari stratégiája. A legutóbbi 2017-ben készült el, 2021-ben le is járt, de ennek, sőt, az előzőnek sem valósították meg minden elemét. Ami nem feltétlenül baj, hiszen a világ változik, új helyzetek új hozzáállást követelnek… Csakhogy épp ez az alkalmazkodási képesség hiányzik a román kormányokból – ugyanúgy, mint az előrelátási, felkészülési, tervezési erények. Ezekre békeidőben is szükség van, hát még akkor, amikor a szomszédban már két éve dúló háború nem a kifulladás, hanem a terjeszkedés jeleit mutatja. Fel van készülve erre Románia? A jelek szerint nincs. Még létszámmal sem: a katonai szolgálatban levők száma folyamatosan csökken az ukrajnai háború kitörése óta, és nem azért, mert a technika pótolja az embereket. A Szabad Európa Rádió honlapja és a Republica portál is hosszú elemzéseket közöl arról, hogy hol tart ma a honvédelem, a fegyvergyártás; szakértőket és magas rangú katonatiszteket szólaltatnak meg, és azt is megtudjuk, hogy kinek mi a feladata ebben a gépezetben – illetve mi lenne, ha elvégezné.
De hát ebben az országban igen kevés vezető törekszik arra, hogy rászolgáljon a munkabérére, még a katonai parádét és fegyelmet oly nagyon szerető Klaus Iohannis – aki nem mellékesen a Legfelsőbb Védelmi Tanács elnöke is, azaz Románia katonai főparancsnoka – számára sem volt fontos, hogy valóban gatyába rázza a honvédelmet: a hangzatos nyilatkozatok dacára e téren is nagyjából úgy festünk, mint a Képzett Románia program. Fenn az ernyő, nincsen kas!
Katonai parádé a román hadsereg napján. Fotó: Facebook / Angel Tîlvăr
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
