A rászorulók iránti odafigyelésen, az adakozás nemes gesztusán túl közösségkovácsoló ereje is van a Magyarok kenyere programnak, azon belül a búzaösszeöntés ünnepének – vallják az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének képviselői, akik másodízben szervezték meg a tagok által adományként felajánlott kenyérgabona megáldását, és abból egy jelképes mennyiség összeöntését a közigazgatásilag Nagyiratos községhez tartozó Nagyvarjason.
Az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete a kezdetek óta résztvevője a Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem elnevezésű Kárpát-medencei programnak de Arad megyei búzaösszeöntést csak második alkalommal szervezett. Tavaly a Tornyai Tájházban, idén – szerda délelőtt – pedig a román–magyar határ menti Nagyvarjason, az egykori Borzák-malomban rendezték meg az ünnepséget. Ifj. Zágoni-Szabó András, a szakmai szervezet elnöke elmondta: a múlt csütörtökön részt vettek Somogyváron az össznemzeti búzaösszeöntésen, de fontosnak tartották, hogy Arad megyében is megszervezzék az ünnepséget, amelyre meghívták a tagságot és a magyar közélet személyiségeit is. Ideális helyszín a búzaösszeöntésre egy régi malomépület.
„Ezáltal a gazdák még jobban átérzik az adakozás jelentőségét, egyúttal az összetartozás érzése is erősödik mindannyiunkban” – fogalmazott az elnök, hozzátéve, hogy az adománygyűjtés továbbra is tart, a gazdaegylet késő őszig várja a felajánlásokat. Évente nyolc-kilenc tonna búza szokott összegyűlni, azt malomban megőröltetik, és az abból nyert lisztet adják át a négy kedvezményezett civil szervezetnek, amelyek karitatív, illetve közösségépítő tevékenységet folytatnak: a Máltai Szeretetszolgálatnak, a dévai Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi Pio Atya Gyermekotthonának, az aradi Katalin Egyesületnek és a Tornyai Tájházat fenntartó Pro-Pir-Kult Egyesületnek.
A búzaösszeöntést az összetartozás jelképeként élte meg Varga István nagylaki gazdálkodó is. „Nem a mennyiség a fontos, hanem az, hogy minél többen adakozzanak. Olyan szórványvidéken élek, ahol nincsenek, vagy már alig vannak magyarok, és az ilyen találkozók jó alkalmak arra, hogy beszélgessünk egymással, együtt legyünk, érezzük azt, hogy még vagyunk” – vallott érzéseiről.
Az 1990-es évek végéig működő faszerkezetű malom ma már csak ipartörténeti érdekesség, illetve a tulajdonosok jóvoltából közösségi rendezvényeknek ad otthont, a búzaösszeöntésnek pedig keresve sem lehetett volna alkalmasabb helyszínt találni. Bálint György nyugdíjas aradi építőmérnök, a malomépítő néhai Borzák István veje meghatottan mondta el, hogy örvendett a gazdaegyesület megkeresésének, és reméli, hogy a jövőben is otthont adhat a búzaösszeöntő ünnepségeknek. „Miután ez a malom bezárt, majd a feleségem is elhunyt, úgy döntöttem, hogy ezt a létesítményt a közösség javára fogom fenntartani, hogy hasonló rendezvényeket tartsunk itt, egyúttal emlékezzünk a kommunizmusban meghurcolt Borzák családra, és a hasonló sorsra jutott kisiparosokra” – mondta elérzékenyülve.
Az ünnepségen Bakó László nagyiratosi római katolikus plébános mondott áhítatott, s áldotta meg a búzát és az abból készült új kenyeret. Mint mondta, a Miatyánkban csak a mindennapi kenyérért fohászkodunk, de ha több is kikerül, akkor a jövőre is gondolhatunk. „Hogyha telíteni tudjuk a magtárakat – nekünk, kisebbeknek az éléskamrákat –, az mindig a Jóistennek a nagy-nagy irgalma és segítsége, hogy nemcsak erre a napra kapjuk a kenyeret, hanem tárolni tudjuk, és a jövőbe, távolabbra is tudunk tekinteni” – fogalmazott. A megszentelt búzából egy kis mennyiséget a házigazda Bálint György fia és unokája, azaz a malomépítő néhai Borzák István unokája és dédunokája a malom garatjába öntött, ezzel adózva a ma már kihalófélben lévő hagyományos molnármesterség emlékének.
Forrás: krónika online / Pataky Lehet Zsolt
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
The post Másodszor tartottak búzaösszeöntést Arad megyében a Magyarok kenyere program keretében appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
