Fontos mérföldkőnek számít – bár csak négy kilométeres vonalon járt – a közlekedés és technika történetében a ma 125 éve Budapesten átadott Millenniumi Földalatti Vasút. A világ első metrója két évtizeddel Budapest alapítása után, egy dinamikusan fejlődő világvárosban indult hódító útjára, hogy mára már ne csak a magyarok, hanem a turisták kedvence és a világörökség része legyen.
A világ első elektromos üzemeltetésű földalatti vasútjának műszaki, technikai újításait már 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, és – a közlekedéstechnika fejlődésének mérföldköveként – azóta is nagy becsben tartják. A Millenniumi Földalatti Vasutat (MillFAV) – amely az első mintaként szolgált a világon oly sikeressé lett metróközlekedés megteremtésében – az Institute of Electrical and Electronics Engineers (Villamos- és Elektronikai Mérnökök Intézete) éppen tavaly választotta be a világ nagy technikai mérföldkövei közé. A Budapesti Közlekedési Vállalat vagyis a BKV Zrt. így foglalja össze a kisföldalatti történetét:
„A projektgazda az a Balázs Mór (1849–1897) volt, akinek nevét Társaságunk, a BKV Zrt. legnevesebb belső kitüntetése is őrzi. Az újító szellemű mérnök egyben az egyik fővárosi közlekedési társaság, a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. (BVVV) alapítója is volt. A járműveket attól a Schlick gyártól rendelték meg, amelytől a BVVV a villamosait is beszerezte. Balázs Mór még a rivális villamosvasúttal, a Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal (BKVT) is társult a vállalkozás sikere érdekében, amelynek eredményeként a húsz villamos motorkocsi egyik fele a BVVV Rt. sárga, másik fele a BKVT Rt. barna színeit kapta, a belső technikát pedig a Siemens és Halske „tette” a kocsikba.”
A kisföldalatti jelentős újítást jelentett már önmagában is. A föld alatt futó villamosvonal megépítése, de a felszín alatt futó járművei új technológia szerint készültek: alacsonypadlós vasúti járművek készültek, mindkét végükön vezetőfülkével – szemben az akkoriban használt egyirányú, mozdony vontatta járművekkel.
A nosztalgiaflotta matuzsáleme
A gyári állapotában megőrzött 11-es pályaszámú, gyönyörű, favázas jármű tíz és fél méter hosszú, 14 ülőhellyel rendelkező, 46 utas befogadóképességű kocsi 1960-ig állt a közösségi közlekedés szolgálatában, maximális sebessége ötven kilométer per óra volt. 1996-ban újították fel, majd 2006-ban ismét állagmegőrzést hajtottak végre rajta. Az eszmei értékkel bíró „Öreg hölgy”-ben tárgyiasulva őrzi a BKV Zrt. Budapest közösségi közlekedésének folytonosságát, a hajdani közlekedési társaságok dicső emlékét.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
