33 fokot mutat a hőmérő augusztus 21-én délben a sepsibesenyői tó partján. Ez már a sokadik hőhullám ezen a nyáron, a rövidre kaszált fű sárgára égett a napon. Hétfő van, munkaidő, csend. A part kopár látványt nyújt, néhányan azonban kijöttek hűsölni a víz mellé.
A maksai oldalra érkezőt kopott táblák fogadják: az első arra hívja fel a figyelmet románul és magyarul is, hogy fürödni csak saját felelősségre lehet, mert az egészségügyi hatóságok nem ellenőrzik a vizet, a kicsivel odébb látható második arra, hogy ez horgásztó, és egyáltalán nem lehet fürödni benne; ezen csak a legfelső sor magyar nyelvű.
Fürödni azonban lehet, és nem is saját felelősségre: a strandolásra elkerített területet felügyelő fiatalember szerint hetente ellenőrzik a tó vizét, és minősége vetekszik a sepsiszentgyörgyi csapvízzel; hétvégeken, ha jó az idő, meg is telik emberekkel a part – mondja. Az árakat is felsorolja, bár ki is vannak függesztve: a fürdésért fejenként 10 lejt kell fizetni (kisebb gyermekeknek semmit, a tizenéveseknek 5 lejt), a parkolásért és a sátorhelyért 15–15 lejt, a lakókocsiért 25 lejt naponta. A napi horgászbérlet ára 70 lej, a 24 órásé 100 lej, ezért 5 kilogramm kifogott halat lehet megtartani, benne egy pontyot is; a horgászoknak egyébként a fürdőzőktől elkülönített partszakaszt jelöltek ki. A maksai oldalon két szabadtéri zuhanyozó és három pottyantós („török”) vécé áll a vendégek rendelkezésére (ajtaja kettőnek van), a besenyői oldalon pedig csak vécék. Kutyát csak a besenyői oldalra lehet vinni. A tűzgyújtás megengedett, a hangos zenét mindkét parton próbálják tiltani, nem mindig sikeresen; más szabály nincs.
Csónakot, tutajt, kajakot, kenut, vízibiciklit, szörföt sehol nem lehet bérelni, játszótér nincs, árnyékolók, napernyők, napozószékek sem léteznek, és más partszakaszt sem lehet már választani, minden el van kerítve. Régebb két másik kemping is volt, ezek megszűntek, jelenleg a Vad Természet Vadász- és Sporthorgász Egyesület béreli mindkét oldalon a strandolásra alkalmas helyeket: a maksai parton az önkormányzattól, a besenyőin magánszemélyektől. Selariu Gyula egyesületi elnök elmondta: az utóbbi hetekben sok gondjuk volt a besenyői oldalon tömegesen megjelent, vélhetően külföldi munkáról hazajött vendégekkel, mert nagyon zajosak voltak, zavarták a többieket, és el is emelték az őrizetlenül maradt holmit (például a fürdőzők strandpapucsait); ráadásul rengeteg szemetet hagytak maguk után. Voltak, akik generátorral jöttek, őket nem engedték be, de felmentek a patak mentén, és olyan hangosan mulattak, hogy mindenütt hallani lehetett a tó körül. Hétvégenként amúgy a környező házakban is sokszor szerveznek bömbölős magánrendezvényeket, de a parton az időjárástól függ minden: ha jó az idő, sokan vannak, ha rossz, akkor kevesen. Az idén júniusban sok eső esett, július-augusztus azonban sok forró napot hozott, bár akkor is inkább a bejárat körül gyúródtak a vendégek, bennebb bőven akadt szabad hely. Hétvégenként mobil (lakókocsis) etetőknél lehet némi harapni- vagy innivalót vásárolni, hét közben azonban egy pohár vízért is be kell menni a falusi üzletbe, a parton rég nem működik állandó vendégfogadó.
Valami nagyon elromlott ennél a tónál. Pedig a környezet igazán szép, az erdővel borított dombokkal, zöld lankákkal szegélyezett víztükör és fölötte a sepsibesenyői templom látványa képeslapba illő. De csak messziről. Közelről már nemigen hívogató a part, és egy rövid séta még jobban elveszi az ember kedvét a helytől: az utóbbi 30–40 évben felhúzott nyaralók között csak elvétve találni egy-egy ízléses, tájba illő épületet. Van ott alpesi kunyhó, finn gerendaház, mediterrán villa, szocreál üdülő, modernnek szánt betonkocka, tető alá húzott lakókocsi, barakkszerű szükségszállás, többféle cifra palotácska és összevissza tákolmány is; az a szerencse, hogy a fák még eltakarnak ezt-azt. Egészében véve azonban úgy fest a völgy, mint aminek nincs igazi gazdája…
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
