Sokszor lehet találkozni azzal a hittel, hogy az abortusz, az csak az anya ügye, az ő teste, az ő döntése. Sokakat az sem zavar össze, hogy bár a magzat kétségtelenül az anya testében van, de agya, szív és érrendszere, immunrendszere mind-mind tőle függetlenednek, és a 9. hónaptól valóban önálló életre kelnek, és ez a újszülött haláláig így is marad. Tehát nem az anya teste, hanem a babáé, neki is joga van beleszólni abba, hogy élni akar – e, vagy sem.
Nekünk, felnőtteknek kell kitalálnunk mi lehet a kicsi válasza erre, és mivel az ő korában, néhány hónaposan még minden a növekedésről és tanulásról szól, bizton állíthatjuk: élni akar. Ösztönösen menekül a kaparókanál elől, és soha nem engedi küzdelem nélkül megölni magát. Nem tudja még mi a depresszió, az önfeladás.
Ráadásul az anyának sem mindegy mi történik a testében. Hogyan tud szembenézni azzal, hogy az élet bölcsője – az anyaméh – az élet temetőjévé válik? Sokan csak akkor tudastosítják, hogy saját gyermekük gyilkosai lettek, mikor már jön a következő, az akart gyerek. Posztabortusz szindrómának nevezik ezt, és nagyon meg tudja gyötörni az anyát, ill. rajta keresztül a környezetét is.
Ekkor jön képbe az apa szerepe. Aki korábban nagyon örült az anyának, az anya testének, élvezte annak minden porcikáját. Ne legyen gyáva, ne féljen szembenézni a helyzettel: apa lett. Hamarabb mint számított rá, de így van. Egy érte rajongó kis élet növekszik a kedvese szíve alatt.
Ilyenkor kell férfinak lenni. Kutatások bizonyítják, hogy ha az apa beáll a helyzetbe, vállalja annak terheit, az anya nagyobb valószínűséggel dönt a terhesség megtartása és a szülés mellett.
Rövid távon lehet, nagy áldozatokat kell hozni, de ez példátlan módon össze is tarthatja az ifjú párt. Esetleg tényleg ketten lesznek a világ ellen. Esetleg tanulmányokat kell elhalasztani, munkát találni. De a megszületendő gyermek, mely mindkettejüket szeretni fogja rengeteg kárpótlást adhat. Ráadásul nem kell minden álmot szögre akasztani. A terhesség alatt gyakran tanulhat az anya, később, amikor már önállóbb a gyerek, akkor pedig az apa. El lehet csúsztatni a karrier terveket, nem kell feladni azokat.
Végül pedig olyan segítő-támogató közeget érdemes keresni, ahol rengeteg pozitív üzenettel találkozhatnak, tanácsokkal, melyeket ők maguk is továbbadhatnak, és egy segítő láncolat tagjává válhat az ifjú pár.
Rengeteg múlik az apák hozzáállásán, én is így mentettem meg az idősebbik fiam életét, (nem szöktem külfödre az anyja elől). Szívszorító arra gondolni, hogy egy sírhoz mehetnék csak imádkozni minden évben, míg most pedig az előbb beszéltem vele telefonon, és tudom, hogy minden rendben van.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
