Pénteken nyitották meg a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában azt a kiállítást, amely Almási Róbert életművéből és egyúttal különböző korszakaiból adott keresztmetszetet. A Vermes-villa épületében közel százan gyűltek össze, hogy megtekintsék a tárlatot. A kiállítás 2023. február 3-ig minden érdeklődő előtt nyitva áll.
Érsek Rezső és Kollár Katalin rövid kultúrműsora után a Kortárs Magyar Galéria igazgatója, Iván Péter köszöntötte a vendégeket.
„Almási Róbert egy olyan személye volt a Csallóköznek, akit senkinek sem kell bemutatnom. Azonkívül, hogy festőművész volt, művészetszervező, művésztelep-szervező, a Nyugat-szlovákiai Képzőművészek Társaságának elnöke, a galériánk kuratóriumának alelnöke, s természetesen a mi művésztelepünk szakmai vezetője is volt.
El sem lehet mondani, hogy milyen hálásak vagyunk neki azért a sokéves munkáért, amit a mi intézményünkben fejtett ki, és szervezőképességével hogyan járult hozzá ahhoz, hogy a Kortárs Magyar Galéria sikeres legyen, s tette mindezt ingyenesen, bérmentve, nem fogadott el érte semmilyen ellenszolgáltatást”
– foglalta össze tömören Iván Péter a festőművész háttérmunkájának fontosságát.
A köszöntő után Borbély Károly festőművész, a győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának mesteroktatója nyitotta meg a kiállítást. Beszédében elmondta, hogy a galéria összes fala tele van emlékekkel, és emiatt a művésznek az a sorsa, hogy tovább él. Végül is ez egy nagyon szép dolog, véli Borbély, mert olyan nyomokat hagy az anyagban, amelyek az ő gondolatait akár 500 éven át is sugározzák, mert azok a gondolatok, amik ott tárgyiasultak, most mibennünk visszhangoznak.
„Ilyenformán én újra megismerkedtem a barátommal, mert csomó olyan képet láttam itt, amit az ő nagy-nagy vehemenciája, szorgalma eltakart, valószínűleg azért, mert a műtermének a hátsó részében lehettek. Mindig az új alkotásokat mutatta. Az idő rétegei is így rakódnak egymásra, és mi a képek segítségével le tudunk menni régebbi rétegekbe és újra átélhetjük és élvezhetjük azokat a gondolatokat.
A művész nyomai, amelyeket maga után hagyott, a múlandósággal dacolnak, s ha akarjuk, akkor visszamehetünk a fiatalságunkba is.”
A festőművész kifejtette, hogy mindig irigységgel vegyes örömmel tapasztalta azt, hogy Dunaszerdahelyen nagyon szeretik a művészetet és gyönyörű, hogy olyan sokan vannak a megnyitókon. De most megvilágosodott előtte, hogy ez azért van, mert itt volt „a” Robi, mondta félig komolyan, félig tréfásan.
A következő feladatunk nekünk mindannyiunknak az, hogy az utánunk jövő generációkkal megismertessük ezeket az értékeket, amiket ő teremtett. Azt kell elérnünk, hogy az újabb generációnak Almási Róbert ne csak egy híres név legyen, hanem annál jóval több. Ezt így kell továbbadni, és azt hiszem, e tekintetben nagyon jó irányban haladunk.”
„A festészet tulajdonképpen a szeretet egyik megnyilvánulási formája”, idézte Borbély Károly Marc Chagallt, és ez Almási esetében azt jelenti, hogy amit ő szépnek talált, akkor azt úgy jelenítette meg, hogy mások is rögtön érezzék azt, amit ő érzett, és hát erről szól a művészet, hangsúlyozta a festőművész.
Szakáll Mária, a kiállítás kurátora megemlítette, hogy a tárlat képeinek válogatása során nem tudta kihagyni azokat a festményeket, amelyeket a szép csallóközi táj, természet inspirált.
„Alföldi a fűzfaágakban, vagy a dombokban is megtalálta a Nőt. A képeinél szinte az összes találkozásunkra emlékezhetünk. Úgy gondolom, hogy a barátomnak tekinthettem őt, de véleményem szerint ebben a városban vagy a szűkebb régióban ezt nagyon sokan elmondhatják rajtam kívül. Annyira közvetlen volt mindenkivel, hogy senki se szólította mesternek és senki sem érezte magát alsóbbrendűnek a társaságában.
Hiányzik nekünk. Hiányzik amikor együtt dolgoztunk, amikor beszélgettünk, amikor táncoltunk. Bocsássanak meg nekem, ha kissé személyesen fogalmazok, de Robi egy olyan ember volt, aki egy színe volt a régiónak, s talán nem is ismerek olyan embert, aki ne hallotta volna a nevét. Ahogy Borbély Károly is említette, nagyon nagy szerepe van abban, hogy a képzőművészet a városban és a régióban ennyire közkedvelt”.
A zárszóban Iván Péter megemlítette, hogy a kiállítást Mórocz Péter, Egyházkarcsa polgármestere támogatta.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
