Megfelelési kényszer címmel tartott előadást Schindler Zsófia pszichológus május 14-én a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia Apor Vilmos Közösségi Házában a Ti vagytok a föld „show”-ja programsorozat keretében.
A keresztény fiatalokat megszólító Ti vagytok a föld „show”-ja programsorozat évadzáró előadásán Schindler Zsófia pszichológus bevezetésként elmondta: „Amióta emberekkel foglalkozom, a beszélgetések során feltűnő gyakorisággal és életkortól függetlenül felmerülő probléma a megfelelési kényszer (angol szakszóval: people pleasing).”
Aki a people pleasing szorításában él, annak számára kiemelt fontosságú, hogy másoknak megfeleljen, a többiek elismerését keresse, s e cél érdekében rendszeresen kész háttérbe szorítani a saját szükségleteit és igényeit; nehezen mond nemet, kerüli a konfliktust, vagy olyan hibákért is elnézést kér, amelyek nem az ő felelősségi körébe tartoznak.
Schindler Zsófia előadásában többek között a people pleasing kialakulásának okairól, a jelenség mentális egészségre gyakorolt negatív hatásairól és azok „kezelési módjáról” beszélt, gyakorlati tanácsokat is adva a fiataloknak.
A pszichológus hosszan elemezte a gyakorló keresztény emberek hitéletében a megfelelési kényszer által motivált magatatásformákat, lelki beállítódásokat.
A YouGov piackutató és adatelemző cég egyik amerikai felmérése szerint ezer felnőtt válaszadó 49 százaléka – többségük nő – jelezte vissza, hogy megfelelési kényszerrel küzd.
A people pleasing azt a jelenséget írja le, amikor valakinek elsődleges célja, hogy másoknak megfeleljen, és hogy ezt rendszeresen teszi, háttérbe szorítva saját szükségleteit, igényeit.
– hangsúlyozta a pszichológus.
Aki a people pleasingben érintett, nehezen mond nemet, ezért gyakran túlvállalja magát. Könnyen enged a csoportnyomásnak, és előszeretettel idomul a környezete véleményéhez. Nem konfrontálódik, sőt kerüli a konfliktust, a véleménye sokszor ki sem derül a többiek számára. Ráadásul felelőssé teszi magát a környezete érzelmi állapotáért, mintha az lenne a feladata, hogy mások jól érezzék magukat.
A megfelelési kényszer következménye, hogy szorongásban tart („Vajon jó véleménnyel van-e rólam a környezetem? Nem okozok-e csalódást?”) azzal, hogy a saját szükségletek (például a pihenés iránti igény) háttérbe szorulnak.
A pszichológus ugyanakkor hozzátette: az életünk része, hogy meg akarunk felelni bizonyos embereknek – szüleinknek, tanáriainknak –, de figyelnünk kell a helyes mértékre. Jó cél a pontos, alapos munkavégzés, a törekvés a harmonikus emberi kapcsolatokra, természetes dolog az elismerés utáni vágy, valamint tudnunk kell bocsánatot kérni, felelősséget vállalni, őszintén odafigyelni mások szükségleteire. De ha mindez túlzott módon jelenik meg, és rendszeresen, akkor már kilakulhat a szorongást okozó megfelelési kényszer.
Schindler Zsófia rámutatott, hogy a people pleasing tanult viselkedés. „Meglehet, hogy azért helyezek mindenki mást magam elé, mert gyermekkoromban nem szabadott nemet mondanom (szobafogsággal vagy más büntetéssel járt), de az is állhat a háttérben, hogy az autoriter nevelési stílusú otthoni légkörben hasznosnak bizonyult a büntetés elkerülése, s a cél az lett, hogy »csak otthon béke legyen«, így háttérbe szorult a saját vélemény, szükséglet.”
A hitéletben megjelenő megfelelési kényszerrel kapcsolatban az előadó Edward T. Welch keresztény pszichológust idézte, aki szerint a people pleasing hátterében az emberfélelem ál, amely az istenfélelem helyébe lép.
De hogyan küzdhetünk ez utóbbi ellen? Schindler Zsófia felhívta a figyelmet arra, hogy aki a people pleasing szorításában él, az magát nemes, jó embernek látja. Amikor kerüli a konfliktust, vagy másoknak alárendeli a saját szükségleteit, akkor hajlamos önzetlennek, békeszeretőnek látni a saját viselkedését, még abban az esetben is, ha ez nagyon sok szorongással jár. A pszichológus rámutatott, hogy ez csapda.
„Lássuk be, hogy amikor nem merjük elmondani őszintén azt, ami bennünk van, vagy a véleményünket rejtegetjük, akkor nem mondunk igazat, hanem megtévesztünk másokat. Álarcot viselünk, s azt mondjuk, amit hallani akarnak tőlünk. Így mások nem is látják, kik vagyunk valójában. Tulajdonképpen félünk: attól tartunk, hogy ha őszintén reagálunk, akkor esetleg elutasítanak minket, konfliktust generálunk, megszégyenülünk.
Pedig még az is jobb, ha elutasítják a valódi énemet, mint ha olyasvalakinek fogadnak el, aki nem is én vagyok” – mondta az előadó.
Schindler Zsófia a továbbiakban arról beszélt, hogy a hitüket gyakorló keresztények magatartásában gyakran benne van a „jó emberség csapdája”: úgy gondoljuk, attól vagyunk igazi hívők, ha mindig rendelkezésre állunk (akár éjfélkor is hívhatnak telefonon), mindenki mást magunk elé helyezünk. Erre ráerősít a társadalom is, a keresztényekkel kapcsolatos elvárásokkal. Pedig a hívők is emberek, igényekkel, szükségletekkel.
Az előadó leszögezte: a másoknak való megfelelés nem lehet a hit fokmérője, Isten nem arra hívja az embert, hogy másoknak akarjon tetszeni, hanem arra, hogy neki akarjon tetszeni.
Mitől vagyok jó keresztény? – tette fel a kérdést. „Ha mások bármikor hozzám fordulhatnak? A mérték ismét fontos. Segítőkészeknek kell lennünk, olyannak, akire lehet számítani, ez kulcsfontosságú, de nekünk is szabad pihenni, mi is emberek vagyunk.
A másik sztereotípia, hogy a „jó keresztény” sosem vitázik, inkább tűr. Ezzel szemben inkább
Egyensúlyban kell tartanunk két igazságot: békességben kell élnünk az emberekkel, ugyanakkor
A pszichológus rámutatott: a konfliktus vállalása járhat pozitív következményekkel: például őszinteséget visz a kapcsolatba, oldhatja a feszültségeket, megoldást szülhet. Szoktuk mondani, hogy nem az a jó párkapcsolat, amelyben soha nincs vita.
Újabb feltételezés, társadalmi elvárás, hogy a jó ember, a jó keresztény gondoskodjon arról, hogy mindenki boldog legyen. „Pedig mások érzelmeinek szabályozása nem a mi dolgunk. Keresztényként természetesen vigasztalunk, bátorítunk másokat, Jézust követve nem vagyunk közömbösek mások szenvedése iránt, de a másik ember hangulatáért, érzelmeiért nem mi vagyunk felelősek.”
Schindler Zsófia elmondta, ha nem akarjuk fenntartani magunkban people pleasinget, tegyük fel a kérdést: „Hogyan tudok szeretettel igazat mondani? Ha nem vállalok el mindent, akkor mi az, amire igent mondok? (Például egy régóta várt beszélgetésre a társammal). Mit nyerek azzal, hogy elmondom a véleményemet? Mit kell tegyek ahhoz, hogy a folytonos önvád helyett végre büszke lehessek magamra?
Az előadó az ószövetségi prófétákat hozta fel példaként arra, hogy elsősorban nem a környezetünknek, hanem Istennek kell megfelelnünk. „Ők nem az emberek tetszését, hanem a javát keresték. Az igaz prófétát a hamis prófétától ezen kritérium alapján különböztethetjük meg.”
Jó példa arra, amikor valakinek nem a tetszését, hanem a javát keresem, hogy visszajelzem neki, ha baj van a viselkedésével. Ezt általában senki nem teszi meg, senki nem mondja meg, pedig talán éppen ez kell ahhoz, hogy valaki változni tudjon.
A kényszeres rendelkezésre állás esetében jó megoldás azt mondani: „most nincs erre erőm, térjünk erre vissza később”.
Az előadó hangsúlyozta:
A people pleasing az istenkapcsolatra is rávetülhet – folytatta a pszichológus. „Egyrészt szeretnénk Istennek tetsző életet élni, de az is igaz, hogy az evangélium arról szól, hogy Isten az embert magáért szereti és nem a jócselekedeteiért. Nem azért szeret az Úr, mert kiérdemeltem.
Péter apostol példáján mutatta be a pszichológus, hogy az Úr ismeri és előre látja a jövőnket, ezért nem tudunk csalódást okozni neki, ahogy az őt korábban megtagadó, később érte vértanúságot vállaló apostolfejedelem sem tudott.
Jézus arra hív, hogy hozzá hasonlóan legyünk irgalmas szívűek, nagylelkűek, áldozatkészek – mondta előadása végén Schindler Zsófia, aki előadása végén a jelen lévő fiatalok kérdéseire is válaszolt.
Fotó: Merényi Zita
Körössy László/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
