A kovásznai központi parkban, az 1956-os kopjafás emlékműnél számos érdeklődő jelenlétében emlékeztek meg tegnap este az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, ugyanakkor a világ békéjéért is imádkoztak.
Az ünnepi megemlékezést szervező Magyar Polgári Párt nevében Ferencz Botond önkormányzati képviselő köszöntötte a jelen lévő városvezetőket, a magyar történelmi egyházak, a helyi tanács magyar képviselőit, valamint mindazokat, akik időt szakítottak és a szép októberi naplementében részt vettek a megemlékezésen.
„Minden évben ezen a napon tisztelettel emlékezünk azokra, akik feláldozták életüket a hazájukért és a szabadságért. Az 1956-os forradalom öröksége tovább él bennünk – hangsúlyozta Ferencz Botond –, és feladatunk, hogy továbbvigyük a demokrácia, az emberi jogok és a szabadság ügyét. Ma is összegyűltünk, hogy kifejezzük köszönetünket azoknak, akik a szabadságért és az emberi méltóságért való küzdelemben részt vettek.” Mint fogalmazott, a napjainkban dúló háborúk bizonyítják, hogy az elnyomás, a zsarnokság, az emberi jogok korlátozása erőszakot szül. „Új világrend van kialakulóban, a keresztény emberek üldöztetése napirenden van az egykor áhított Nyugat-Európában – vélekedett –, a neoliberális eszmék népszerűsítése egyre jobban tör be a saját környezetünkbe. De mi, magyarok, mi nem kérünk a háborúból, kiállunk a konzervatív, keresztény értékek mellett, valamint követeljük az emberi jogok tiszteletben tartását. Imádkozzunk a ma esti megemlékezésen a békéért, és azért, hogy kerüljön el minket a háború szele” – mondta Ferencz Botond.
Gazda József író, műkritikus ünnepi beszédében érzéseit, gondolatait osztotta meg az 1956. októberi eseményekkel és az ezt követően kialakult zsarnoksággal kapcsolatosan. „Ha csak kimondom ezt az évszámot: 1956, valami különleges érzés vesz hatalmába. Benne van ebben: fiatalkorom lázadozó hajlama, s benne az a véghetetlen öröm, szépség, lélekbizsergés, amit kimondani nem lehet, csak érezni” – mondta, és rögtön azt is hozzátette, hogy abban a zord, embertelen világban a magyarság fiai voltak azok, akik felmérték, hogy „Sztálin küldetésével milyen szörnyerő vette át a világ egy jó része fölötti hatalmat, s hogy e világbirodalommá szélesedő, tudatosan épített-pénzelt rabszolgasággal ez a parányi nép szegült a világtörténelemben elsőként szembe”, s ez akkor óriási lelkierőt, lelki szépséget, büszkeséget okozott.
„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben” – idézte Camus A magyarok vére című esszéjét Gazda József, aki emlékeztetett a megtorlásokra is. Ezeknek nem csak Magyarországon voltak következményei, hanem Erdélyben is, magyarázta. A forradalom elfojtása alkalmat adott a román államnak arra is, hogy leszámoljon a magyar értelmiség veszélyesnek ítélt részével – folytatta. Nagy számban indultak perek, a legsúlyosabb következményekkel a Szoboszlay-per zárult, ebben 11 embert ítéltek halálra és tízet ki is végeztek. „A halálos áldozatokkal járó megtorlás módszerei Romániában másak voltak, mint Magyarországon. Bár nálunk is sokan haltak meg a börtönben, illetve bántalmazás következtében, Romániában a törvényi felhatalmazás nélkül vett bosszú több áldozatot követelt. A román börtönökben a kínzások következtében mintegy hatvanan vesztették életüket. A veszteséglista nem teljes: valószínűleg sohasem fog kiderülni, hány – a forradalom után elhajtott – magyar halt meg a »jilavai gulágokon«” – ismertette Gazda József, hangsúlyozva: „A magyarok vére 1956-ban a világért, az emberiség megváltásáért folyt. És nem mondhatjuk, hogy hiába, merthogy a cél, az abszolút rabszolgaság máig nem valósult meg, nekik – vagy fogalmazzunk így –, nekünk köszönhető.”
A megemlékezésen imát mondott Mátyás Károly római katolikus plébános és Orbán Lajos, a Kovászna-Vajnafalva Református Egyházközség lelkipásztora, közreműködött a Pastorala kamarakórus Diaconu Mónika zongorakíséretével, Péter Vanda, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum VII. osztályos tanulója elszavalta Tóth Enikő Gondolkodj el című versét. A Havadtőy Sándor Cserkészcsapat közreműködésével a város intézményei, egyesületei, civil szervezetei, történelmi egyházainak képviselői és magyar pártjai (RMDSZ és MPP) megkoszorúzták az emlékművet, a megemlékezés nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével zárult.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
