Kossuth Zsuzsa valós, de regényes alakja egy harcos, kemény, modern nőtípust idéz elénk. Törékeny alkatával hatalmas tettetek hajtott végre. Nem rettent vissza semmitől. Átitatva a demokrácia, a szabadság szellemével, intelligenciájával nemcsak méltó szellemi társa és segítője volt Kossuth Lajosnak, de aktív politikai és szervezőmunkát is vállalt a szabadságharcban megsérült katonák kórházi ellátásában. Az elnyomás alatt a lázadás hazai szálait fogta össze, férfiakat megszégyenítő erővel szállt szembe vallatóival. Végül bátyjának sorsában osztozva hazájának elhagyására kényszerült.
„Ragyogó szépség: termete, mint hajladozó pálma, barna fürtjei alól azok a mesébe néző kék szemek villannak elő, melyek pillantásában mindig ott lebeg a parázsló tűz, s tojásdad arcán az a leírhatatlan keleti andalgás, mely hol mélabút, hol rejtélyt tükröztet, de mindig megigéz: ez annak a Kossuth Zsuzsának hű ábrázolása, ki Kossuth Lajosnak negyedik s így legkisebb húga volt s ki irattárak elfeledett s megsárgult papírjai között várja, hogy a magyar irodalom –regényírás vagy drámai művészet – őt fölfedezze” – így írt legendás alakjáról az Új Idők című lap 1935-ben.
Kossuth Zsuzsa 1817-ben született a Kossuth család nyolcadik, de az élve maradottak közül a negyedik, legkisebb leánygyermekeként. Igen élénk agyú, érdeklődő, szép ifjú hölgy lett, akit 15 évvel idősebb bátyja, Lajos gondosan taníttatott, elsősorban a haza szeretetére, nyelvekre és történelemre. Az 1831-es koleralázadásban Kossuth Lajos táblabíró kolerabiztosként mint „egészségőr” tevékenykedett, és Zsuskát (bátyja így szólította) magával vitte ezekre az „érdekegyeztető” megbeszélésekre, pedig a lány akkor még csak 14 éves volt.
Az apa elszegényedése miatt a család Pestre került, és Kossuth Lajos lett az eltartó. Zsuska besegített bátyja mindennapi hírlapírói munkájába és a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésébe, ezenkívül lebonyolította a levelezését. Megismerkedett a kor vezető politikusaival, bátyja ismerőseivel. Mint ifjú hölgynek az első bálok döntő szerepet játszottak további életében. Kossuth börtönben volt, amikor az 1838. márciusi nagy árvízben Zsuzsa mentette és költöztette vidékre a szüleit.
Kossuth szabadulása után ismerkedett meg Zsuzsanna bátyja menyasszonyának, Meszlényi Teréziának a fiútestvérével. Rudolf egy személyben volt Fejér vármegyei követ, földbirtokos, ügyvéd és hírlapíró. A két testvérpár – a Kossuthok és a Meszlényiek – 1841-ben házasodtak össze: először januárban Lajos Teréziával, aztán áprilisban Zsuzsanna Rudolffal.
A Meszlényi pár a sárbogárdi birtokra költözött, ahol 1842-ben Gizella, majd 1843-ban Ilona lányuk született meg. Pozsonyban 1844-ben az Országos Védegylet létrehívásánál a házaspár is megjelent, hiszen Rudolf, mint Kossuth feltétlen híve, alapítója lett a társaságnak, amely a hazai gazdaság és az ipar támogatását, megerősödését s felemelkedését jelölte meg fő céljául. A védegyleti bálon mindenki nagy érdeklődéssel figyelte, ki milyen ruhában jelenik meg. Változatlanul törékeny alakjára Zsuzsanna hófehér ruhát öltött, s hosszú zöld övébe egy hatalmas piros rózsát szúrt, így szimbolizálva a magyar nemzet színeit.
Nemcsak szép volt és divatos, de aktív politikai munkát is végzett. Fejér megyében férjével megalapította a helyi Védegyletet, amely szorgalmazta a hazai termékek fogyasztását, a magyar textilipar és a magyar mesteremberek piacképességének növelését. A megyei bálon a Védegylet nőtagjai tüntetőleg viseltek hazai kékfestőanyagból készült ruhát, Kossuth Zsuzsa is ilyen egyszerű, pöttyös mintázatú ruhát csináltatott.
Az 1845-ös országos gyűlésen ő képviselte a megyei Védegyletet, a tanácskozás írásos jelentését is ő készítette el. 1846-ban Meszlényi tagja lett Kossuth oldalán az Ellenzéki Pártnak, amikor az egyre erősödő reformmozgalom aktív politikai hangulata mindenkit reményekkel töltött el. 1848-ban épp a harmadik gyermeküket várták, amikor a 34 éves Rudolf hirtelen meghalt tüdő- és agyhártyagyulladásban.
Forrás: Facebook / Kabinetképek, vizitkártyák, öreg fotók
Férje elhunytával nagy teher nehezedett Zsuzsanna vállára: a közelgő szülése (pár hét múltán adott életet fiának, Rudolfnak) és a gyász egyidejűsége mély szomorúságba, szinte depresszióba taszította. Csendben próbálta meg túlélni ezt a sötét időszakot, nem sejtve azt, hogy további élete újabb nehézségeket tartogat még a számára. A családi és politikai események gyorsan peregtek. A márciusi forradalmat a szabadságharc valósága váltotta fel. A megözvegyült Zsuzsanna idős édesanyjával és gyerekeivel Pestre költözött. Majd, a Függetlenségi Nyilatkozat után követték a kormányt és a kormányzóelnököt, Kossuth Lajost Debrecenbe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
