Éppen árasztotta a vizet a tavaszi szél, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy március 14-től megszüntetik a járványügyi korlátozásokat Szlovákiában.
Immár tömegrendezvényre is mehetünk. Maga szereti a tömegrendezvényeket? – szegezte Ervinnek a kérdést Bandika A rettenthetetlen rókagombához címzett falu széli pohárszék lépcsőjén. Az attól függ, felelte Ervin, és felszis?szentett egy tízes fácánt. Az első korty viszont majdnem a torkán akadt. Mi a túrós kalács ez? Ahogy a pléhdobozt jobban szemügyre vette, megállapította, hogy nem a klasszikus tízes fácánról van szó, hanem a termékcsalád új ipa söréről. Bandika elnevette magát, és beismerte, hogy ő már kóstolta a múltkor, szintén véletlenül. Nem rossz amúgy, de ez is ilyen pszeudoipa, Közép-Európa lakosságának. Azt hiszik, ha belerakják
a Citra nevű aromakomlót, attól egyből ipává változik. Egyébként rosszabbul is elsülhetett volna a kísérlet – húzta össze kabátja szárnyait a reggeli hidegben Bandika.
Négy percig nem történt semmi, aztán elhajtott előttük egy királykék BMW. Hogy a korlátozásokat eredetileg hó végén akarták megszüntetni, de annyira nem foglalkozik már senki a Coviddal, hogy le akarják tudni ők is minél hamarabb szerintem – nézett a BMW után Bandika. Kik azok az ők? – érdeklődött Ervin, az ipával barátkozva. Kik, kik, hát fent Pozsonyban… a képviselők, meg ezek. Miniszterek. Maga szerint ki dönt a korlátozásokról, a traktoristák? Olyan idők is voltak, mégis túléltük, bólintott Ervin. Egyben megállapította, hogy most telt le az a bizonyos két hét. Bandika először nem értette, miféle két hétről van szó, aztán Ervin elmagyarázta, hogy amikor kitört a Covid 2020 márciusában és Szlovákiában felbukkant két pozitív személy, és mindenki rettegve otthon maradt, azt mondták, hogy ez csak két hét. Aztán még mondták néhányszor, hogy már csak két hét, de aztán két év lett belőle. Úgy tűnik azonban, hogy ebből a kettőből nem lesz három. Ahogy ezt kimondták, a rádióban megszólalt Coolio dala, a Gengszterek paradicsoma. Maga látott már gengsztert paradicsommal? – kérdezte Ervin. Nem én, felelte Bandika. De nem is szeretnék.
Viszont állítólag a maszkot még hordani kell, úgy is, hogy a járványügyi korlátozásokat megszüntetik. Ön például, ha szabad kérdeznem, hová tervezi felvenni még a szájmaszkot? Ervin a szemközti ház előtti padról kegyetlen tekintettel bámuló hamuszürke macskát figyelte, de azért válaszolt. Betonkeveréshez, csiszoláshoz, permetezéshez, és minden poros munkához. Évtizedekig lélegeztem be a port, mert úgy voltam vele, hogy ez biztos normális. Mostantól felrakom a maszkot, és nem érdekel senki. Bandikának volt még egy kérdése, de inkább megtartotta magának, mert fázott.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
