Kiszínezték a videót, amelyen az utolsó tasmán tigris látható

Kiszínezték a videót, amelyen az utolsó tasmán tigris látható

A rövid filmrészleten látható, amint a farkasszerű, csíkos bundájú húsevő erszényes körbejárkál szűk kifutójában, leül, fújtat és vakarózik. A felvételt David Fleay készítette 1933 decemberében Hobart város egykori állatkertjében, a Beaumaris Zoo-ban. Fleayt a munka közben állítólag fenéken harapta Benjamin.

Az Ausztrál Nemzeti Múzeum (NMoA) szerint a nagyjából 180 centiméter hosszú, 60 centiméter marmagasságú és 20-30 kilogrammosra megnövő tasmán tigris vagy erszényesfarkas (Thylacinus cynocephalus) eredetileg Ausztráliában és Pápua Új-Guineán is előfordult. 2000 éve azonban vélhetőleg a dingók térhódítása miatt eltűntek ezekről a területekről, az európai gyarmatosítás ideje alatt viszont még mintegy 5000 egyedet számláló populációt találtak Tasmániában.

Hírdetés

Amikor a szigetre 1824-től betelepítették a birkákat, az állatok elhullásáért a tasmán tigrist tették felelőssé és pénzjutalommal biztatták az embereket a ragadozó vadászatára. Az NMoA szerint mindez annak ellenére történt, hogy bizonyítékok szerint a kóbor kutyák és a nem megfelelő gazdálkodás volt a birkaállomány veszteségeinek oka. A vadászat, az élőhelyek elvesztése és a szigetre behurcolt betegségek miatt 1910-re már nagyon ritkának számított a tasmán tigris

Az eredetileg vadon élő Benjamint 1933-ban fogták be és szállították a Beaumaris Állatkertbe. Egy fagyos éjszakán azonban az állatot véletlenül kizárták kifutójának védett fedezékéből, ezért az éjszakát a kifutó betonján töltötte. A korábban kiváló egészségű erszényesfarkas ezt követően pusztult el 1936. szeptember 7-én, csupán két hónappal azután, hogy a faj kormányzati védelmet kapott.

Benjamin halála után az intenzív keresések és felajánlott jutalmak ellenére sem találtak újabb példányt. A fajt hivatalosan 1982-ben nyilvánították kihalttá, az ausztrál kormány azonban később felülvizsgálva az időpontot arra jutott, hogy Benjamin 1936-os kimúlásával tűnt el a faj.

HVG


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »