Egy hajdanvolt Magyarország néz ránk egykori képeslapokról. Akik írták a 20. század első éveiben a rövid üzeneteket, hogy „itt nyaralunk”, vagy „az esti gyorssal érkezünk”, megdöbbentek volna, ha tudják: történelmet írnak. Mert alig telik el néhány év, s a világháború sebeinek gyógyítása helyett nálunk, veszteseknél lezajlik egy polgárinak nevezett és egy kommunista forradalom, ezalatt a győztesek – csatlósaik igénye szerint – átrajzolják Közép-Európa térképét, és mindabból, ami a régi képeslapokon látható, semmi sem marad, vagy csak megcsonkítva, átépítve, felismerhetetlenül.
Emlékük azonban élt tovább, fájón a szívekben, vagy meglapulva a tudat mélyén, mint a képek régi dobozokban, fiókok alján, és egyszer csak feltámadtak. Egy Budapesten szerveződött, de a Belvárosnál messzebb, a Kárpátok hegyláncaiig is ellátó, zömében fiatalokból álló szervezet: a Magyar Patrióták Közössége és két fővárosi újságíró: a Nagyváradon született Balázs D. Attila és a dicsőszentmártoni Pataki Tamás közös akaratának és munkájának eredményeként megszületett az Elrabolt Hungária című album.
A 100 régi képeslap zöme Balázs D. Attila gyűjteményéből való. Nyilván mai idegenforgalmi reklámkiadványok szerkesztői fölényesen mosolyognának a száz évvel ezelőtt élt fényképészek munkáin és az akkori nyomdatechnikán, de a megbarnult, színevesztett képek nem wellness-hétvégét kínálnak, hanem egy utazást a múltba, az eltűnt idő, az eltűnt történelmi Magyarország nyomában.
A rövid írások stílusát tanítani kellene, nemkülönben a címadást. Csupán néhány példa:
„A hűtlenség csonkatornya” (Nyitra),
„Kápolna a hullámsírban”,(Orsova)
„A cipszer hűség városa” (Késmárk),
„Király alapította, köztársaság vitte” (Besztercebánya),
„Tündérkerti várból balkáni helyőrség” (Fogaras),
„A fürdővágy villamosa” (Újvidék).
Balázs D. Attila szerkesztőként elsősorban saját képeslap-gyűjteményéből válogatott úgy, hogy minden elszakított rész arányosan szerepeljen benne. Nem feledkezett meg, amiről sokan szoktak Trianonnal kapcsolatban, hogy Magyarországot a háborúba berántó Ausztria is szerepeljen az albumban, amely a békeszerződésnél az egyharmadára megcsonkított szövetségesének testéből még kiszakíttatott a maga számára egy Nyugat-dunántúli sávot.
És mert pontos a leltár: nem marad ki Nedec vára sem, amit Árva és Szepes vármegyék északi csücskével Lengyelország kaparintott el Csehszlovákia elől. Viszont a lengyelek nem törölték el a magyar történelmet: Szent Istvánt és Szent Lászlót ma is láthatjuk a kisárvai 17. századi fatemplomban, ők még mindig őrzik az igazi magyar határt – írja Pataki Tamás.
A Lovagkirály szobrát Nagyvárad főterén viszont csak ezen a képeslapon láthatjuk a gyönyörű városháza előtt, mint ahogy a millenniumi emlékműveket is hiába keresnénk határainkon kívül. Hajdani helyükön legfeljebb azokat a találékony, de inkább otromba megoldásokat tekinthetjük meg, amelyekkel az új gazdák pótolták az űrt.
Az egykori fényképészeknek köszönhető, hogy éppen azt tudja megmutatni az album, ami már nem látható: elegáns szállodákat, amelyeket először csak átneveztek – Budapestből Bukarest, Hungáriából Dacia lett -, aztán hagyták lepusztulni, mint például Herkulesfürdőt, amelyet a balkáni kommunista, majd vadkapitalista ámokfutás egyik legszomorúbb példájaként említ a szerkesztő.
És mindenhol: Bártfától Fiuméig, Kismartontól Brassóig elveszett egy életforma, egy stílus, amelyről ezek a képeslapok mesélnek: a Stubnyafürdő parkjában sétáló hölgyekről, a dobsinai jégbarlangban korcsolyázó párokról, vagy a cigányzenekarról az érsekújvári állomásépület előtt az Orient expresszre várva, amelynek érkezését mindig a Rákóczi indulóval fogadták.
„…a régi világ kulturális kincseinek ereje és igényessége ma is meggyőző erővel hat” – írja A dicső múlt tükörcserepei címmel a kötet előszavában Hetzmann Róbert a Magyar Patrióták Közösségének elnöke. A szekszárdi Séd Nyomdában készült szép album megjelenését az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta, és a köszöntőt Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter írta, kimondva a legfontosabb tanulságot:
***
A kötet ITT rendelhető meg.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
