Az idén ünnepli alapításának harmincadik évfordulóját a budapesti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat. A Katolikus Karitász április 17-én, szerdán ünnepséget rendezett a jubileum kapcsán. Az esemény a budapesti Magyar Szentek templomában kezdődött, ahol Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Katolikus Karitász elnöke mutatott be koncelebrált hálaadó szentmisét.
Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el, a Tanítás a mennyei kenyérről versszakasz (6,35–40). Spányi Antal homíliájában kiemelte: a Szentlélek különös kegyelme, tüze, útmutató világossága nélkül nem tudjuk Krisztust követni. A legfőbb parancs: Szeresd Uradat, Istenedet! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! (Mt 34–40). A hit azonban cselekedetek nélkül holt. Tudom-e a hitemet cselekedetekre váltani? Készen vagyok-e arra, hogy amit hiszek, azt úgy éljem meg a mindennapi életemben, hogy abból világos legyen mindenkinek: ez egy hívő ember? Ahogyan az első keresztényekről mondták a pogányok: Nézzétek, mennyire szeretik egymást, és azokat is, akik hozzájuk fordulnak! Tették azt a jót, amire szüksége volt a másik embernek, a felebarátnak.
A mindennapi életünkben számtalan lehetőségünk van erre.
A RÉV szeretete többletet nyújt, mert néha az ember bajba kerül, és szakember segítségére van szüksége – folytatta a Katolikus Karitász elnöke. –
A RÉV-nek ezt a küldetését folytonos megújulásban kell őriznie és tennie mint feladatát, hitvallását, amellyel tartozik ennek a világnak. Fontos, hogy Krisztus szeretetével forduljunk az emberek felé, legyünk az Ő szócsövei, és adjuk át másoknak azt az örömöt, amit mi kaptunk. Így gyógyulunk magunk is, mert mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy Isten ereje, kegyelme felemeljen, erősítsen minket.
A főpásztor köszönetet mondott a RÉV minden munkatársának áldozatos, de sok örömöt is hozó munkájáért, és kérte, hogy a jövőben is így tevékenykedjenek. „Adja az Úr, hogy képesek legyünk a két főparancs szerint élni, hitünket igazolják jó cselekedeteink, az ehhez szükséges erőt, inspirációt pedig kapjuk meg Isten kegyelméből. Adja meg az Úr ezt a kegyelmet mindannyiunknak!” – fohászkodott homíliája végén Spányi Antal.
Az ünnepi esemény a templomkertben lévő közösségi házban folytatódott, ahol előadások hangzottak el a RÉV múltjáról, jelenéről, lehetséges jövőjéről.
Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója kiemelte: az Egyház életéhez és küldetéséhez szervesen hozzátartozik a szeretetszolgálat. Ennek a gondolatnak a szellemében végez az Egyház minden karitatív és szociális munkát, ennek jegyében vállalta a Katolikus Karitász 30 évvel ezelőtt a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat elindítását, az országban elsőként Budapesten.
A RÉV a fővároson kívül jelen van Szombathelyen, Székesfehérváron, Egerben, Szekszárdon, Debrecenben, Győrben, Kecskeméten, Vácon. Az idén új telephellyel bővült a szolgálat, az óbudaival. Az elmúlt harminc évben Magyarországon egyedülálló országos szenvedélybeteg-segítő hálózat jött létre.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szenvedélybetegek – alkohol-, drog-, játékfüggők – kezelésében komplex ellátásra van szükség, melynek alapeleme az egészségügyi ellátás és a pszichoszociális ellátás együttműködése. A Karitász országos igazgatója leszögezte:
A budapesti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat 1994 óta a RÉV-hálózat modellintézménye, mely új programok kidolgozását, képzések beindítását, koordinációt, képviseletet jelent. Gábor atya köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt harminc évben részt vettek ebben a munkában, és ezáltal sokakat vissza tudtak vezetni az egészséges életmód útjára.
Az ünnepségen üdvözlőbeszédet mondott Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára is. Kiemelte: a RÉV szolgálat, bár csöndesen teszi a dolgát, rendkívül fontos, amit tesz. Egyúttal kitűnő példa is az állam és az Egyház együttműködésére a gondoskodáspolitika területén. A Katolikus Karitász sokrétű szociális munkát végez, és ezen belül a legkeményebb a szenvedélybetegekkel való törődés, már csak azért is, mert az ő társadalmi megítélésük nehéz kérdés. Ezzel együtt is a legelemibb dologra irányítja a figyelmet: az ember lényege, hogy közösségi lény. A szenvedélybetegségek mögött pedig leginkább az van, hogy az egyén nem találja meg azt a közösséget, amelyhez tartozni szeretne, illetve amely közösség támogatná őt. A RÉV nélkül biztosan szegényebb lenne a magyar társadalom. Ezért köszönet jár a szolgálatukért, amelyben kiemelkedő jelentősége van a szakmaiságnak, de ugyanilyen fontos a spiritualitás is. Az Egyház természetes missziójából fakad, hogy fokozottan törődik a különösen nehéz sorsú honfitársainkkal.
Tóth Balázs, a budapesti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat intézményvezetője a harminc évből tizenkét esztendőn át vehetett részt az intézmény munkájában. 2004 és 2014 között munkatársként dolgozott a RÉV-ben. Ezt követően nyolc év szünet következett, majd 2022-ben visszatért mint intézményvezető.
Előadásában a RÉV nevéről kifejtette: az értelmező szótár szerint a rév folyókon, tavakon létesített védett kikötő, a két part közötti átkelésekhez használt hajók, csónakok, kompok számára. Ez önmagában is egy erős szimbólum: a függőségeiben megfáradt utazó a RÉV-ben biztonságba ér, megértést, védelmet és támogatást kap. Aztán ha megerősödött, „mint révkalauz segítünk, hogy a veszélyes vizeken, szirtek és zátonyok között a függőségből a szabadságba tudjon hajózni.
A RÉV azonban betűszó is: a remény, élet, változás szavak első betűjét összeolvasva. „Reményt adunk a függőségből való szabaduláshoz, segítjük a hozzánk fordulókat a változásban, hogy ezáltal józan életet tudjanak élni. Mert mi nagyon hiszünk abban, hogy józanul az élet sokkal izgalmasabb, színesebb és valódibb, mint függőségben élni” – mondta az intézményvezető, aki végül idézte Hochheimi Eckhart (Eckhart mester, 1260–1327) középkori teológust, misztikust: „Életed legfontosabb pillanata a jelen pillanat, legfontosabb embere, akivel most kell leülnöd beszélgetni. És legfontosabb tette a szeretet.”
Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász igazgatóhelyettese a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat jövőjét illetően osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Kiemelte: amikor visszatekintünk az elmúlt harminc év történéseire, akkor „egy hosszú, emelkedőkkel és lejtőkkel teli, s ha őszinték vagyunk, olykor igen rögös, kátyús utat láthatunk, de büszkén állhatunk itt, hogy együtt, kéz a kézben haladtunk azokkal, akiknek segítségre volt szükségük a szenvedélybetegségeik legyőzésében vagy kezelésében”.
A Katolikus Karitász RÉV szolgálata mindig is a remény, a támogatás és a megbecsülés oázisa volt azok számára, akik úgy érezték, hogy elvesztek az élet hullámain. „Talán ezért is illik hozzánk az a képi világ, amit az utóbbi években használunk. A világítótorony a hullámzó tengeren hánykolódó hajós mögött, amely mutatja az irányt, ahol ki lehet kötni és megpihenni, és újra talpra állni” – mondta Zagyva Richárd. Hozzátette: ma nemcsak az elmúlt évek eredményeit ünnepeljük, hanem azon elkötelezettségünket is, hogy folytassuk a harcot és építsük a jövőt. „A Katolikus Karitász jövőképe a szenvedélybetegség terén nem csupán egy álom, hanem valóságos küldetés, amelyben mindenki számít, és mindannyiunknak részt kell venni benne: a RÉV-hálózat tagjainak, a Katolikus Karitász és az egyházmegyei karitászszervezetek vezetőinek, a partnerszervezeteknek, a RÉV szakembereinek. Mindannyiunknak ez az ügy a küldetése kell hogy legyen.”
Ez eddig többnyire így volt, ám hogy így maradjon és még tovább fejlődjön, ennek érdekében cselekedniük kell. Képzésekkel, hálózati találkozókkal, közös tervezéssel, világos célkitűzésekkel és olyan intézkedésekkel, „amelyek nem engedik lankadni ezt a küldetéstudatot, azt a reményt, hogy igenis meg tudjuk változtatni a világot. Így apránként egy személy vagy egy család körüli világ, az életük változhat meg, ha sikerül közösen jót, jól tennünk. Hinnünk kell ebben, és ezt a hitet életben kell tartanunk minden munkatársunkban, partnerünkben”. A Karitász igazgatóhelyettese fontos elemként nevezte meg a megelőzést, a szolgáltatások továbbfejlesztését a kezelés és a rehabilitáció területén. Mindezek mellett szeretnék tovább építeni partnerségeiket és hálózataikat, hogy minél szélesebb körben eljuthassanak azokhoz, akiknek szükségük van rájuk.
Zagyva Richárd így zárta beszédét: „Kedves barátaim, a Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata az elmúlt 30 évben rengeteget elért, de a legjobb és reményeink szerint a hosszabb rész még előttünk áll.
Köszönöm mindenkinek a támogatást és az elkötelezettséget, és hadd kívánjak mindannyiunknak sok sikert és áldást az előttünk álló úton!”
Az ünnepi rendezvényen tanúságtételek hangzottak el a RÉV munkatársai, Csörgő Blanka, Heszberger Fatime, Morgos Mátyás Sámuel részéről. Beszámolóik szerint a RÉV szolgálatának lényeges eleme az olyan bizalomteljes légkör megteremtése, amely lelkileg felszabadítja a hozzájuk forduló bajba jutott embereket, hogy őszintén beszéljenek súlyos gondjaikról, kétségeikről. Ki lehet jelenteni, hogy mindnyájuk életéből hiányzik valami, leginkább az építő jellegű társas kapcsolat, s emiatt válnak például alkohol- vagy kábítószerfüggővé.
A RÉV több mint egyszerű munkahely: közösség, ahol figyelnek egymásra az ott dolgozók, közösen gondolkoznak, és szükség esetén a kockázatokat is vállalják. Amit nehéz megélniük, hogy gyógyító munkájuk során nemegyszer előfordul: egyet lépnek előre, kettőt hátra. Néhány névtelen vallomástétel is elhangzott azoktól, akik a RÉV-hez fordultak problémájukkal. Ezekből kiderült: iszonyú nehéz szembenézni a függőségekkel.
Az ünnepségen levetítették a RÉV tevékenységéről szóló kisfilmet, amelynek alkotói Nagy-Bányai Bíborka és Vesztergomné Dombrádi Ágnes voltak. Az esemény moderátora Nagy-Kapás Rita volt.
A rendezvényen részt vett a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, Herczegh Anita is.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
