Ha az új szlovák államfő helyében lennék, valószínűleg Dél-Gömörbe vinne az első utam. Ahogy elbogarászgattam a szombati választási eredmények között, a Rimaszombati járás adatai elképesztően egyértelmű képet mutattak. Az itteni falvak zömében a választók 70-80 százaléka voksolt Peter Pellegrinire. A pálmát azt hiszem, Nemesradnót vitte el, ahol a választók döntő többsége, 97,74 százaléka szerette volna a Grassalkovich-palotában Pellegrinit látni. De Pellegrini szinte egész Dél-Szlovákiában győzni tudott.
A fenti adat több mint beszédes. Mint az is, hogy a választási eredmények tudatában az új szlovák elnök a kormányfőnek és Forró Krisztiánnak, a Magyar Szövetség elnökének mondott először köszönetet. Akárhogy is nézzük, még a fanyalgók és az ellendrukkerek is kénytelenek elismerni, hogy ez jócskán egyértelműbb verbális megnyilatkozás volt, mint annak idején a Zuzana Čaputovából nagy nehezen kipréselt „keszenem”.
Ezúttal is bizonyítást nyert, hogy a dél-szlovákiai magyarok többsége konzervatív értékrendet képvisel, s ha fontos dologról kell dönteni, érett, megfontolt közösségként tudnak viselkedni.
Igaz, ennek némileg ellentmond, hogy Galántán, Somorján, Érsekújváron, Léván, és Vágsellyén, a vegyes lakosú városokban az atlantista Korčok nyert, és például Dunaszerdahelyen is mindössze három százalékkal sikerült Pellegrininek több szavazatot szereznie, mint progresszív „civil” ellenfelének. A környező falvak tekintetében persze más a helyzet, de nem tisztem mély elemzésekbe bocsátkozni.
A meglehetősen durva kampány után azt hihetnénk, hogy megnyugodnak a kedélyek, a vesztes gratulál a győztesnek, míg a nyertes megnyugtatja a vesztes tábort, ne essen kétségbe, ők sem lesznek elhanyagolva, hiszen az állam elnöke mindenki elnöke, tekintet nélkül pártállásától, vallási hovatartozásától és anyanyelvétől. S ebben kissé árnyaltabb a szerepe a kormányénál.
Ivan Korčok azonban nem tudott emelt fővel veszíteni. A progresszív-liberális tábor jelöltje, aki szinte az életét tette fel erre a párharcra, a gratuláció után szinte azonnal fenyegetőzni kezdett. Döbbenten hallhattuk, hogy „ezt nem fogja megbocsátani” az ellenfeleinek – mármint azt a tényt, hogy „háborúpárti politikust csináltak belőle”.
Pedig a tények nem hazudnak. Az egyre türelmetlenebbül nyomuló progresszívek és a levitézlett liberálisok, valamint a magukat kereszténynek csúfoló kereszténydemokraták „civil” jelöltje nem is rejtette véka alá, hogy mit gondol az uniós vétójogról (amit el kéne törölni, hiszen a „nagyok” úgy szeretnék), az ukrajnai háborúról (ahol tartani kell a lépést a „nagyokkal”), és több más kérdésről, amitől az országát, nemzetét és főleg a békét féltő embert kiveri a veríték. De progresszívék már csak ilyenek, agresszív és feltétlen kiszolgálóik a mainstreamnek és a kardcsörtetőknek. S ha már tavaly ősszel a kormányzást nem sikerült magukhoz ragadniuk (s tüntetnek azóta is), nagy erőbedobással próbálták megszerezni az elnöki palotát, hogy legalább „ellensúlyai” legyenek a szuverenista kormánynak.
A fenti fenyegetés mögött sejthető a burkolt szándék. Szlovákia már a parlamenti választások után is kiesett Brüsszel kegyeiből, és néhány törvénykezési menet után a bosszút, a pénzcsapok elzárását is belengették (természetesen az európai demokrácia még nagyobb dicsőségére).
Ezután pedig várható lesz, hogy a végóráikat élő brüsszeliták Magyarország után pörgősebb lejárató kampányba kezdenek Szlovákia ellen is. Mert hogy jön ahhoz ez az ötmilliós országocska, hogy nemcsak a kormánya, de az elnöke is önálló akarattal bíró, elsősorban az ország érdekeit képviselő politikus? Pedig a nyílt társadalom felkent papjainak álmai szerint milyen gyümölcsöző együttműködést lehetett volna kialakítani a cseh és a szlovák elnök között!
A fegyvert tologató tábornok és a mindenkit kiszolgáló atlantista párosa remek ellenpólusa lett volna Magyarországnak. Ha már a lengyel elnök, Andrzej Duda „leváltására” még bő egy évet kell várni.
Szerencsére úgy tűnik, hogy a szlovák nép – minden agymosás dacára – egyelőre nem adja olcsón az irháját. A szlovák–magyar kapcsolatok javulása pedig egy szinttel magasabbra léphet, és talán egyszer azt is megérhetjük, hogy sor kerül a közös múltunkat terhelő vitás kérdések tisztázására.
De ne fussunk ennyire előre. Mindenesetre Peter Pellegrini köszönetet mondott a magyaroknak, és a kemény kampány során, Korčokkal ellentétben – vállalva a kockázat ódiumát – egyszer sem vonta kétségbe a Szlovákiában élő kisebbségek kollektív jogait. A választási eredmény elsősorban azért üdvözlendő, hogy Szlovákiának szuverenista elnöke lesz, aki a béke fontosságát hangsúlyozza.
Az írás a Magyar7 2024/15. számában is olvasható.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
