Ink�bb h�s egy pillanatig, mint rabszolga egy �leten �t
A fenti, címben megfogalmazott jelmondat tulajdonképpen lehetne a mindenkori magyar hősi életszemlélet jelszava, és ez igaz is. Szorosabb értelemben azonban egy hungarista jelszóról van szó, amely természetesen éppúgy a magyar hősi életszemléletet volt hivatott egy mondatba tömöríteni.
Bár bizonyos anekdoták szerint a jelmondat keletkezése ellentmondásos. Sokan egyértelműen Szálasi Ferenchez kötik. Azonban mást mutat egy történet – persze a lényegéből mit sem von le. Amikor 1940-ben Szálasi amnesztiával szabadult a szegedi Csillag Börtönből, ellátogatott az Andrássy út 60. szám alá, a Hűség Házába, tehát a nyilas pártszékházba. A központi teremben különféle Szálasi-idézetek voltak kifüggesztve, és megakadt a szeme a szóban forgó idézeten, amely neki volt tulajdonítva. Akkor megjegyezte, a tartalmával nyilván semmi gond, ezt ebben a formában először nem ő használta. Tudniillik spanyol falangista jelmondat.
Akárhogy is van, és akkor még nem tudhatták, de 4 évvel később Budapest ostromának mozgósító jelszavává vált, ahol is a magyarság újra csak a nyugati civilizáció és a keresztény kultúra védőbástyájává vált a keletről rátörő bestiális bolsevizmussal szemben. De 1956-os szabadságharcunktól kezdve valamennyi szabadságfelkelésünk ebből az ideából táplálkozott. Minden neves és névtelen hős így élt, így halt. Egyéni életüket feláldozták a haza oltárán, vállalták a halált, mintsem megalkudva éljék le hátralévő életüket. Számos nagy és dicső történelmi személyről van tudomásunk. De még több van, kiknek neveit sem tudjuk, pedig ők is megérdemelnék, hogy megemlékezzünk róluk.
Fiala Ferenc, Az utolsó választás c. hiánypótló munkájából ismerünk egy megrendítő történetet.
Köztudomású tény, hogy a Horthy-rendszer regnálása alatt kőkeményen üldözték a hungaristákat, teljesen elhibázott és a nemzet érdekével ellentétes irányába mutató folyamatokat generáltak, így állt elő az a szégyenteljes helyzet, hogy például a kistarcsai internálótábor hungaristákkal volt tele – nem pedig kommunistákkal. Innentől adjuk is át a szót Fialának, ki egy parlamenti jelenetet örökített meg:
A kárpátaljai harcok elején történt, hogy a belügyminisztérium elrendelte több száz nyilaskeresztes párttag azonnali internálását. Az internálás ügyét Hubay Kálmán a parlamentbe is szóvá tette, mire a belügyminiszter azt válaszolta, hogy az internálást csak azért nem tudták teljes egészében végrehajtani, mert bizonyos egyének gyáván megszöktek a hatóságok elől. Hubay Kálmán neveket kért, mire a belügyminiszter névsort olvasott fel többek között megemlítette Medve József testvérünk nevét is. Akik ott voltak ezen az emlékezetes napon a parlamentbe, azok sohasem tudják elfelejteni a belügyminiszter felszólalását követő pillanatokat. Miután Keresztes-Fischer befejezte mondanivalóját, Hubay Kálmán kért és kapott engedélyt a válaszra.
A belügyminiszter felé fordulva a következőket mondta:
Hírdetés
– Belügyminiszter úr, ön felolvasott egy névsort és azzal kapcsolatban megnyugtathatom önt, hogy a névsorban szerepelnek olyan emberek is, akiket a belügyminiszter úr karhatalmi tényezői sohasem tudnak elfogni. Itt van például Medve József…
– Keresztes- Fischer: Én meg megnyugtathatom a képviselő urat, hogy az a bizonyos Medve József sem bujkálhat sokáig a törvény elől!
– Hubay: Téved a belügyminiszter Úr, mert Medve Józsefet már nem tudja elfogni sem Hetényi, sem Sombor-Schweinitzer… Keresztes-Fischer Hubay szavaira fölényesen legyintett kezével és csak annyit mondott: No majd meglátjuk.
– Hubay: Nem! Azt már nem fogja megérni a belügyminiszter úr, kezei akármilyen hosszúak, de csak földi viszonylatban azok. Medve József testvérünk tegnap délután hősi halált halt az Ungvárra betörő cseh páncélosok elleni küzdelemben. Medve Józsefet a belügyminiszter úrnál sokkal de sokkal hatalmasabb valaki, a Mindenható Isten vonhatja felelősségre, de Tőle bizonyára kegyelmet kap, mert a hazájáért, Magyarországért áldozta fel fiatal életét!
Hubay Kálmán utolsó szavainál először az 51 zöldinges képviselő állott fel – s mit tehettek mást – lassan felemelkedtek a kormánypártiak, majd a kisgazdák s végül a szociáldemokraták is.
Az internált Medve Józseftől így búcsúzott a nemzet nevében a magyar parlament.
Hubay Kálmán döbbenetes beszédét sohasem tudta megbocsátani sem Keresztes-Fischer Ferenc, sem Teleki Pál miniszterelnök.
