Október hatodikát – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett 13 aradi vértanúra és a Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezve – 2001-ben nyilvánította a Magyar Országgyűlés nemzeti gyásznappá. Felvidék-szerte ezúttal is számos helyen tartottak megemlékezéseket.
A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken, és maga a Pesten kivégzett Battyhány Lajos miniszterelnök is Pozsonyban született. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminiszterenémet szülők gyermekeként ugyancsak Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak. Lahner György, aki később a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette a Turóc megyei Necpálban (Necpaly) született, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el. Dessewffy Arisztid aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Cakanovce) született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.
Cikkünk a felvidéki megemlékezésekről folyamatosan frissül!
***
A korszakváltozás mindannyiunk felelőssége
Kolek Zsolt, a MA7 vezető szerkesztője mondta az ünnepi beszédet Pozsonyban, október 6-án, a nemzeti gyásznapon. Az előadó kiemelte, sok szó esik napjainkban a Felvidéken a korszakváltásról.
Történelmi visszatekintésünkben azt látjuk, október 6-át, meg egyáltalán a 49-es szabadságharcot egy korszakváltás előzte meg, mégpedig a reformkor.
Ez pedig arról tanúskodik, hogy szükséges egy-egy változás előtt ezeket a folyamatokat előkészíteni.
Erről szólt a reformkor pezsgő néhány évtizede.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy itt Pozsonyban 1849-ben 13 közembert, helyi polgárt végeztek ki, akik tulajdonképpen átlagemberként álltak ki a szabadság, a polgári átalakulás mellett.
Ez is jelzi, hogy nem csak a politikai elit, a katonai elit, és a sokat emlegetett aradi vértanúk áldozták fel az életüket egy magasztosabb ügyért. A nemzet egésze ennek az átalakulásnak, ennek a folyamatnak része volt. Ez azt üzeni nekünk itt a Felvidéken, hogy mindannyiunknak megvan a magunk felelőssége. Nem csak a politikai elittől kell várni azt, hogy a folyamatok jobbra forduljanak. A tanárnak, az újságírónak, a vállalkozónak, mindenkinek megvan a maga feladata, felelőssége abban, hogy a magyarságát megerősítse, és ezt a közösség felé is képviselje.
A pozsonyi Kecske-kapui evangélikus temetőben jelen voltak a politikai és a társadalmi intézmények képviselői, akik koszorút helyeztek el Báró Jeszenák János és Rázga Pál síremlékénél.
A Szövetség a Közös Célokért társulást Ladányi Lajos a szervezet alelnöke és Hideghéthy Andrea, ügyvezető igazgató képviselte. (Felvidék.ma)
***
Megemlékezés az aradi vértanúkról Ajnácskőn
A Csemadok Ajnácskői Alapszervezete ismételten koszorúzásra és közös gyertyagyújtásra invitálta a község lakosságát az aradi vértanúk emléknapján. A megemlékezésen elhangzott Ady Endre Október 6. című verse, melyet Chovan Csenge és Kovács Regina, helyi fiatalok szavaltak el.
Az ajnácskői Csemadok elnöke, Mikó Alexandra, akinek beszédében elhangzott: „Legyünk méltóak hozzájuk! Merítsünk erőt abból, amit a szabadságért harcolók embertársaikért, a kitűzött eszmékért és nem utolsó sorban a hazáért áldoztak. Emlékük szent lesz, míg e nemzet él. Ők élni fognak mindörökké, mert szellemük magasra tört. Utódtól fogja utód megtudni, hogyan kell élni, s hogyan lehet meghalni a hazáért.”
Majd Alexandra és Chovan Attila, a Csemadok vezetőségi tagja elhelyezték koszorújukat a kopjafán, továbbá Poprocký Iván polgármester és Szamos Zsuzsanna képviselő is kinyilvánították tiszteletüket 1849-es vértanúk előtt. A magyar himnusz eléneklése után lehetősége volt az egybegyűlteknek gyertyát gyújtani.
Kevesen tudják, de a 13 kivégzett hős között van egy ajnácskői vonatkoztatású, gróf hernádvécsei és hajnácskői Vécsey Károly, akinek tiszteletére 2017-ben emléktáblát helyeztek el az ajnácskői templom falán. (Chovan Lilla)
(Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »