Névfelvételének huszadik évfordulóját ünnepli a nagyfödémesi Borsos Mihály Alapiskola. Az intézmény méltón őrzi az egykori nagyfödémesi plébános, Borsos Mihály emlékét, akinek nagylelkűségéről és a szegények felé való odahajlásáról máig mesélnek a faluban. A jubileum alkalmából Borsos Mihály emlékszobát avattak az iskolában.
Nagy emlékünnepséget szervezett a nagyfödémesi Borsos Mihály Alapiskola az intézmény névfelvételének huszadik évfordulója alkalmából. Az iskola két évtizede, a közelmúltban elhunyt Takács Erika igazgatósága alatt vette fel a szegények ügyvédjeként is nevezett plébános nevét.
Borsos Mihály személyére a pap életrajzi hagyatékának gondozója, Szabó László hívta fel a figyelmet még két évtizeddel ezelőtt. Akkor még a falusiak sem tudtak sokat a jóságos plébánosról, annak alakját a helyi legendákból, mesékből ismerték. Az elmúlt években Szabó László tollából és az iskola gondozásában is több kiadvány megjelent már, amely feldolgozza a szerencsére roppant bő Borsos hagyatékot.
Fényt akarok gyújtani a diákok még romlatlan szívében – hangsúlyozta mindig a huszadik század derekán élt Borsos Mihály. A nagyfödémesi parókián 1942–1959 között tevékenykedő római katolikus plébános és iskolaalapító száztizenkét éve született Ipolykiskeszin. A mátyusföldiek leginkább tisztességére, emberségére és a közösséget összefogó, jótékony cselekedeteire emlékeznek.
A „pelenkás papként” is emlegetett plébános – aki a Mátyusföldön elindította a szegény családokat támogató babakelengye gyűjtés mozgalmat is – 1974-ben hunyt el, miután számos megpróbáltatáson keresztülment a második világháború alatt és az azt követő években. Lelkészi munkáját kiválóan végezte, mindig a szegények támogatója, az elesettek istápolója volt, a gyermekeket a hit és az alázat fényében csak a jóra nevelte.
Gőgh Ferenc, Nagyfödémes polgármestere egy családi történetet is elmesélt Borsos Mihállyal kapcsolatban. A falu vezetőjének édesapja egy volt azon szegény sorban élő gyermekek közül, akiket Borsos Mihály minden vasárnap ebédkor vendégül látott a plébánián. Mert ilyen ember volt a huszadik századi plébános: vendégül látta a szegényeket, dolgozott a jogaikért, babakelengye gyűjtést szervezett a rászorulóknak, és szívvel-lélekkel támogatta az anyanyelvi oktatást.
Az emlékünnepségen köszöntötték Borsos Mihály unokahúgát, az Ipoly vidékről érkezett Balla Mariska nénit, akinek édesanyja a plébános édesanyjának testvére volt. Mariska néni elmesélte portálunknak, hogy a valamikor plébános emléke kedves történetekben él a családban, bár Borsos Mihály keveset járt haza az Ipoly vidékére. Mariska néni elmondta, ilyenkor mindig a kedvenc ételét főzték, a paprikás csirkét, fiatal, zsenge csirkehúsból.
Szabó Lászlót, a Borsos hagyaték gondozóját, az emlékszoba berendezőjét, a névfelvétel ötletadóját külön méltatták. Az emlékszoba kialakításához és az iskola falán található emléktáblához nyújtott segítségért köszönetet mondtak Lanz Rolandnak, a diószegi Pannonia polgári társulás elnökének is, aki anyagilag támogatta Borsos Mihály örökségének feldolgozását és a róla szóló kiadványok megjelentetését és bemutatóját is.
A névfelvétel időszakáról az iskola akkori igazgatóhelyettese, Metzner Zoltán beszélt. Mély szavakkal emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Takács Erikáról, aki a névfelvétel idején volt igazgató az iskolában, és aki az eljárást is kezdeményezte, szorgalmazta és mindig a minőségi magyar oktatás harcosa volt.
Takács Erika, az iskola akkori igazgatója nagy szükségét érezte annak, hogy a nagyfödémesi magyar tanítási nyelvű alapiskola necsak egy névtelen intézmény legyen, hanem egy olyan hely, melyet meghatároz a neve, a küldetése, közössége. Hiszen a név kötelez, meghatározza az intézményi munkát, tartást ad, irányt a jövő felé, igényesebb munkára kötelez”
– hangzott el Metzner Zoltán ünnepi beszédében. Hozzátette, nagyon örültek annak, hogy találtak a közösségben egy vezérlő csillagot, aki emberként a mindenséggel mérte magát, s a kor színvonalán szabadon és tisztességesen próbált meg gondolkodni a kis közösség, a helyi magyarság sorsáról, jövőjéről.
A névfelvétel 20 éve történt, s ma is kötelez bennünket: meghatározza mindennapjainkat, jövőnket. Identitást ad és igényes munkára kötelez. Borsos Mihály tisztelete ma is az egyik fő feladatunk. Az örökséget, melyet feladatul kaptunk, ápoljuk. Az elmúlt húsz év méltó bizonyossága ennek. Iskolánk versenyképes tudott maradni az idők során, megőrizve gyermekeinkben a nemzeti hovatartozás tudatát. Az anyanyelv szeretete, megbecsülése és féltő óvása erkölcsi tartást is ad egyben.”
– hangsúlyozta az intézmény jelenlegi igazgatója, Radványi Adél.
Az emlékünnepség után átadták a Borsos Mihály emlékszobát, amely az iskola egyik termében kapott helyet. Az emlékszobát a Szabó László által gondozott hagyatékból, annak alapján, kordokumentumok szerint rendezték be.
Az ünnepségen köszöntötték az iskola jelenlegi és volt alkalmazottait, tiszteletbeli vendégeket. Az ünnepi beszédek folyamatát az intézmény diákjainak és tanárainak verses, zenés előadásai tették színesebbé.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
