Amikor a kelet-nyugat kérdés felmerül, mindig Homérosz örök érvényű eposza jut eszembe, az Odüsszeia. Ebben Kirké istennő két lehetséges választást tár fel Odüsszeusznak a szigeten, ahol kikötnek: tarthat a vándorló sziklák felé, amik az erős hullámzással minden hajót összetörnek, vagy fordulhat a Szkülla és Kharübdisz irányába.
Hogy miért tökéletes példája ez a kelet-nyugat kérdésnek arra visszatérek, de előtte néhány dologról szót kell ejteni. Korábban a nemzeti oldalon már sokan kijelentették, hogy "Magyarország érdeke az első", "Törekedni kell a függetlenségre", "Senkinek nem szabad alárendelni az országot", és ha lehet, "Együtt kell működni a V4-gyel". Ezekkel teljesen egyetértek, de ha azt mondjuk, hogy Magyarország érdeke az első, attól még ugyanúgy felmerül, hogy mi az ország érdeke a keleti és nyugati nagyhatalmak vonatkozásában? A fenti megállapítások tehát nem valódi válaszok, legfeljebb elvnek jók.
A kelet-nyugat kérdés nem kerülhető meg, mert a teljes függetlenség nem érhető el. Energiát, technológiát, gyógyszereket, fegyvereket, szoftvert stb. be kell szerezni valahonnan, tehát szükség van gazdasági, katonai, tudományos kapcsolatokra és együttműködésre. Mivel az ilyen kapcsolatok függőséget is jelentenek, egyáltalán nem mindegy, hogy kivel építjük ki ezeket, illetve milyen egyensúlyra törekszünk a nagyhatalmak között. Ebben az írásban konkrét ügyek helyett Magyarország hosszú távú politikai érdekével szeretnék foglalkozni, amihez geopolitikai kérdéseket kell megvizsgálni. Nézzünk egy-egy ilyen sajátosságot Kínáról, Amerikáról és Oroszországról.
Kína az új, többpólusú világrend egyik fő pólusa. Az Egyesült Államok korábbi egyeduralmát részben az tette lehetővé, hogy egy kontinensméretű országként, két gyenge szomszéd mellett, a világtengerek uralásával mindenhol katonai erőt tudott kifejteni. Kínának 14 szárazföldi és 7 tengeri szomszédja van, amelyek össznépessége meghaladja a kétmilliárd főt, közte olyan gazdasági-katonai nagyhatalmakkal, mint India, Oroszország vagy Japán. Amerikával ellentétben Kína nem lesz képes a szomszédait a befolyása alá vonni, rendszeres diplomáciára kényszerül majd velük és másokkal is, ezért nem fog egyeduralkodóvá válni.
A nyugati hatalmi blokkot szokták a Globális Amerikai Birodalomnak is nevezni, annak vezető országa, az Egyesült Államok miatt. Ennek a hatalomnak az egyik sajátossága, hogy a háttérből kormányozzák. Az amerikai elnököt gyakran nevezik a világ leghatalmasabb emberének, de a valóságban Biden elnök még arra sem emlékszik, hogy kivel fogott kezet egy perccel ezelőtt. Ki irányít, ha nem az elnök? És kinek az akarata érvényesül az olyan kérdésekben, mint például a bevándorlás, ha nem a többségi társadalomé, akik ennek csökkentését szeretnék? A hétköznapi ember nehezen tudna ezekre válaszolni, de az idegen erő jelenlétét folyamatosan érzékelik.
A demokrata Biden-adminisztráció 40%-a zsidó származású. Anthony Blinken külügyminiszter, Janet Yellen pénzügyminiszter, Ronald Klain kabinetfőnök, Merrick Garland legfőbb ügyész, Avril Haines a Nemzeti Hírszerzés elnöke, Alejandro Mayorkas belügyminiszter, Rachel Levine egészségügyi miniszter, Victoria Nuland államtitkár stb. Az ilyen mértékű túlreprezentáltságról leginkább a Tanácsköztársaság juthat eszünkbe. A két nagy párt (demokraták és republikánusok) 25 legnagyobb támogatójából 15 zsidó származású. A hagyományos és a közösségi média cégei, a hollywoodi filmgyártók, a zenei és könyvkiadók szintén nagyrészt zsidó kézen vannak. Tehát nemcsak a politika, hanem a gondolatok felett is elképesztő mértékben uralkodnak. Erről a hatalomról valójában mint Globális Cionista Birodalomról kellene beszélnünk, amelynek Amerikából kiinduló csápjai minden nyugati országba elérnek.
Ez a birodalom a hatalmát a társadalom mesterséges átalakítására használja az alávetett országokban. Olyan társadalompolitikát folytat, amely az adott nemzet immunrendszerét szándékosan lerombolja a multikulturalizmus, az individualizmus, a feminizmus és a szexuális devianciák terjesztésével, tönkreteszi az adott nép demográfiáját a bevándorlással, fajkeveredéssel, a drogok és a magzatgyilkosság népszerűsítésével. Ennek célja, hogy a hálózatosan működő cionista zsidóság számára minél kedvezőbb életfeltételeket biztosítson, akik a multikulturális, identitását elvesztett közegben érzik jól magukat. A legyengített nemzetek immunrendszere ugyanis nem veti ki magából az idegen elemet.
Ha valaki a történelmi birodalmakat tanulmányozza, akkor azok között jelentős hasonlóságokat fedezhet fel Egyiptomtól kezdve Román át a spanyolokig és a Brit Birodalomig. A Római Birodalom például nem szólt bele a provinciák belső életébe, meghagyta a helyi elitet és társadalmi struktúrákat. Alacsony adókat vetett ki¹, ami fedezte a római közigazgatás és a csapatok költségeit, gazdasági haszonra a kereskedelemből akart szert tenni. Ebben látták a haszonszerzés lehetőségét a spanyolok és a Brit Birodalom is, amikor Kínát és Japánt arra kényszerítette, hogy nyissák meg kikötőiket és vámmentesen kereskedjenek vele, de társadalmi ügyekbe ők sem szóltak bele. A Globális Cionista Birodalom egyedülálló abban, ahogyan a gazdasági haszonszerzés mellett a társadalom átalakítását is követeli mindenhol és mindenáron. Ez alapvető jellegében más, mint bármi, amit a történelem során korábban láthattunk.
Nem lényegtelen a kelet-nyugat kérdés szempontjából az amerikai disszidens jobboldal véleménye. Ők a hatalmat gyakorló rezsimet Cionista Megszálló Kormánynak² nevezik, és ugyanúgy ennek a hatalomnak a bukását szeretnék, ahogyan egykor a Szovjetunió bukását kívánta valaki annak polgáraként.
Ami Oroszországot illeti, létezik egy úgynevezett Geraszimov-doktrína³, amelyet Valerij Geraszimov jelenlegi hadseregtábornokról neveztek el. Eszerint a mai háborúkat már nem elsősorban úgy vívják, hogy valaki hadat üzen a másiknak, a két felvonuló hadsereg megütközik, majd győztest hirdetnek. A hadviselés új formájának az ellenfél szövetségesi rendszerében történő zavarkeltést, a gazdasági, kommunikációs és kiberháborút, valamint a kívülről levezényelt rezsimváltást kell tekinteni. Ez a szemlélet egyfajta folyamatos háborút feltételez.
Az oroszellenes szankciók, az Északi Áramlat-2 megépítésének, majd működésének akadályozása, a rubel bedöntésére tett kísérlet gazdasági háború. Amikor a nyugati média rendszeresen diktatúrának mutatja be Oroszországot, annak elnökét pedig őrült diktátornak (bár a keleti nagyhatalmat nem egyetlen ember irányítja, hanem egy többfős katonai-titkosszolgálati vezetés), az kommunikációs háború. Kibertámadásokról rendszeresen hallani mindkét oldalon, a színes forradalmak pedig egymás után törtek ki az orosz határok mentén az elmúlt két évtizedben. Grúziában 2003-ban volt rózsás forradalom, Ukrajnában 2004-ben narancsos forradalom, Kirgizisztánban 2005-ben tulipános forradalom, ismét Ukrajnában 2014-ben a Majdan, Örményországban 2018-ban a bársonyos forradalom.
A több oldalról érkező támadás ellenére Oroszország megtanult ellenállni a hadviselés modern formáival szemben. Szíriában Asszad elnököt sikerült hatalmon tartani, Fehéroroszországban (2020) és Kazahsztánban (2022. január) pedig a színes forradalmi kísérlet már elbukott. A pénzügyi manipulációkkal szemben is képesek voltak védekezni, nem véletlenül Oroszország a világ egyik legkevésbé eladósodott országa, jelentős tartalékokkal.
A küzdelem régóta több síkon zajlik, néha nyílt katonai konfliktus képében, mint Grúziában (2008), Szíriában (2011-től) és Ukrajnában (2014, 2022), néha a színfalak mögött, a háttérben. A hadviselés konvencionális formái (szárazföldi hadsereg, légierő és tengerészet) mellett Oroszország fokozatosan vált ütőképessé a nem konvencionális fegyvernemekben, mint amilyen a kiberhadsereg és a kommunikációs hadsereg (trollhadsereg). A NATO eközben folyamatosan közeledett az orosz határhoz, amikor Ukrajna a nyugati fegyverek beáramlása mellett NATO-csatlakozásról kezdett beszélni, a nyugati terjeszkedés nyílt háborúhoz vezetett.
Kisebb szubkultúrák körében él egy olyan elképzelés, hogy Oroszország fehérellenes lenne, mert nem engedik a szkinhedszervezetek működését, és náluk is van bevándorlás. Ami a szkinhedszervezeteket illeti, a múltban olyan bűncselekményeket követtek el (például gyilkosságokat), amelyekért a Harmadik Birodalomban is börtön járt volna. Ráadásul valamilyen etnikai konfliktus kirobbantásának veszélye folyamatosan fennáll (lásd csecsen háborúk), amelyhez a szkinhedszervezetek felhasználhatóak lennének, ezért nem engedik működésüket.
A bevándorlás tekintetében különbség van az orosz birodalmi gondolkodás és a szláv etnonacionalista elképzelések között. Oroszország engedélyezi a bevándorlást a volt szovjet tagköztársaságokból, akik részben etnikai oroszok, részben kaukázusi és turáni népek, mint az örmények, kazahok, grúzok, azeriek. Ha valaki utánaolvas, az örmények például egy indoeurópai eredetű háromezer éves nép, a világ legrégebbi keresztény országa. Egy mondás szerint "két zsidó kell egy örmény átveréséhez" (vagyis egy nem elég, okosnak tartják őket⁴). Valaki joggal mondhatja, hogy ilyen bevándorlást sem szeretne, de ezt nem hasonlítanám a nyugatra érkező afgánokhoz vagy szomáliaiakhoz.
Kelet és nyugat összehasonlítására visszatérve, pár éve volt alkalmam beszélni egy jobboldali kazah fiatallal. A kazahok a magyarokat rokon népnek tartják, a turanizmusban pedig az orosz befolyás ellensúlyozásának eszközét látják. Érdemes tudni, hogy amikor az 1930-33 közötti erőltetett szovjet iparosítás tönkretette a kazah mezőgazdaságot, az olyan éhínséggel járt, ami 1,5-2 millió ember halálát okozta, odaveszett a teljes lakosság 40%-a. Gyakorlatilag népirtás történt⁵. Bár az iparosítás szovjet intézkedés volt, mondhatjuk, hogy Kazahsztánnak az oroszokhoz köthető múltja is meglehetősen terhelt.
Ennek ismeretében kérdeztem a fiatalt arról, hogy mi a kazah jobboldal célkitűzése? A válasza az volt, hogy az orosz befolyást szeretnék csökkenteni. A konkrét törekvéseket illetően pedig azt mondta, hogy szeretnék bevezetni a latin ábécét a cirill betűs helyett. Ennél többet viszont a további érdeklődésemre sem tudott mondani: "Egyelőre ennyi, szeretnénk latin betűs ábécét".
Mit mondana egy magyar a nemzeti oldal céljairól? Meg kell fordítani a demográfiai katasztrófát. Meg kell akadályozni, hogy a nemzetet beolvasszák az Európai Egyesült Államokba. Meg kell állítani a cigányterrort és a cigány népességrobbanást. Vissza kell szorítani a homoszexuális és genderőrületet. Távol kell tartani a baloldalt a hatalomtól, akik kinyitnák a kapukat a bevándorlásnak. Ezek közül egy is elég, hogy elpusztítsa a nemzetet, nekünk pedig az összes ellen eredményesen kellene védekezni.
A kazahok demográfiája rendben van, a bevándorlást, LMBTQ-őrületet nem kényszeríti rájuk senki, a bűnözőket saját hatáskörben kezelhetik, ami problémájuk van (pl. korrupció), az belülről jön. A mi problémáink nagy része viszont vagy kívülről jön, vagy kívülről akadályozzák meg, hogy hatékonyan kezeljük (például a cigánybűnözést). Ezért teljesen hamis, amikor valaki kelet és nyugat közé egyenlőségjelet szeretne tenni.
A keleti nagyhatalmak beleillenek a korábbi birodalmak sorába Egyiptomtól a Brit Birodalomig, amelyek árnyékában a kisebb népek meg tudtak élni. A legtöbb amit magyarként fel tudunk hozni Kínával vagy Oroszországgal kapcsolatban a rendszerváltás óta, hogy drágán épül a Budapest-Belgrád vasútvonal, vagy a Paks-2. A Globális Cionista Birodalom ellenben olyan hatalmi képződmény, amilyet senki nem látott még a történelemben, és egyáltalán nem biztos, hogy egy nemzet képes túlélni a birodalom által rákényszerített társadalmi átalakulást. Az, hogy jelenleg a nyugati érdekszférához tartozunk (NATO- és EU-tagság) legjobb esetben is egy bizonytalan kimenetelű kísérletnek tekinthető.
Mindig vannak, akik a világot szeretnék jóra és rosszra felosztani. Az élet azonban nem hasonlítható a hollywoodi filmekhez, és a kelet-nyugat kérdést sem lehet elhelyezni a jó és rossz tengelyen. A dualista gondolkodású emberek ettől gyakran összezavarodnak ("Dehát xy ország sem jó!"), mivel a valóságot szeretnének a saját ideológiájukhoz igazítani. A kelet-nyugat kérdés viszont inkább ahhoz hasonlít, amikor valaki megválasztja a küzdelem színterét.
Rick Riordan amerikai regényíró szerint a megfelelő harcmezőt választva egy csata megnyerhető, még mielőtt megvívtuk volna. Kazahsztán követi azokat az elveket, hogy a kazah érdek az első, és hogy senkinek nem szabad alárendelni az országot, de a függetlenségét Oroszországgal (és nem Amerikával) szemben szeretné megvédeni. Így megnyerik a homoszexuális és genderőrület, vagy a multikulturalizmus elleni csatát anélkül, hogy valaha is megvívták volna, mert senki nem akarja rájuk kényszeríteni.
Visszatérve az Odüsszeiára, a címbeli példában a vándorló sziklák Amerika, Szkülla Oroszország, Kharübdisz pedig Kína szimbóluma. Odüsszeusz tudja, hogy a vándorló sziklákon gyakorlatilag lehetetlen átjutni, a másik útirány viszont bár veszélyes, korábban mások is sikerrel átkeltek rajta, ezért a hajóját arra kormányozza. Nem arról van szó, hogy a szorosban lakó tengeri szörnyek "jók" lennének, hanem hogy ez a legjobb esély a hazajutásra, Odüsszeusz pedig ideológia helyett a cselekvését a valós helyzethez igazítja.
Ami tehát Magyarországot illeti, a hosszú távú érdeket figyelembe véve, valamint a különböző lehetőségeket megfontolva, csak arra tudok jutni, hogy jobban örülnék, ha Odüsszeusz a hajót a szküllák irányába fordítaná.
Doktor Faust
(A szerző olvasónk.)
Megjegyzések:
¹Maximum 2,5%-ot
²Angolul ZOG, vagyis Zionist Occupation Government
³Valerij Geraszimov orosz hadseregtábornokról elnevezett doktrína, amelynek felfogása szerint (Clausewitz mondását kifordítva) a politika a háború folytatása más eszközökkel. Részletesebben itt.
⁴Lehet ebben valami, az örményeknek volt például sakkvilágbajnokuk Tigran Petroszjan személyében, és olimpiai bajnok sakkcsapatuk is, valamint Szergej Lavrov külügyminiszter is félig örmény.
⁵A kazahok ezt Goloshchyokin-népirtásnak is nevezik Filipp Goloshchyokin, a kazahsztáni ASZSZK első titkára után, hogy hangsúlyozzák az éhínség ember által előidézett jellegét. A zsidó származású bolsevik forradalmárnak a cári család meggyilkolásában is jelentős szerepe volt.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
