Ferenc pápa szeptember 26-án érkezett Luxemburgban, 46. külföldi apostoli útja első állomására. Dél körül érkezett meg Cercle Cité kulturális központba, ahol a miniszterelnök, Luxembourg polgármestere, valamint Henrik luxemburgi nagyherceg és Mária Terézia nagyhercegné fogadták. Majd a közéleti vezetőkkel, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőivel találkozott a Szentatya.
A nagyteremben közel háromszáz fő várta a pápát, köztük közéleti és egyházi vezetők, a diplomáciai testület, a civil társadalom és a kulturális élet képviselői, valamint vállalkozók.
Luxemburgi első beszédében Ferenc pápa az ország sajátos történelmi és földrajzi adottságaiból indult ki. Hangsúlyozta, hogy „sürgősen szükség van arra, hogy a hatalommal rendelkezők határozottan és türelmesen őszinte tárgyalásokat folytassanak a nézeteltérések megoldása érdekében, valamint hajlandóak legyenek tisztességes kompromisszumokra, amelyek semmit sem ásnak alá, ugyanakkor biztonságot és békét építhetnek mindenki számára”.
Rámutatott az Egyház társadalmi tanítására:
A sajátos földrajzi elhelyezkedése miatt a különböző nyelvi és kulturális területek határán fekvő Luxemburg gyakran találta magát Európa legjelentősebb történelmi eseményeinek keresztútjában. A múlt század első felében kétszer is el kellett viselnie az inváziót, a szabadságától és függetlenségétől való megfosztást – kezdte beszédét a Szentatya.
Rámutatott, hogy amikor a konfrontáció és az erőszakos szembenállás logikája érvényesül, a konfliktusban lévő hatalmak határán található területek végül akaratuk ellenére erősen bevonódnak. Ám
– emelte ki a pápa. – Nem a terület nagysága és nem a lakosság száma az, ami feltétele annak, hogy egy állam fontos szerepet játsszon a nemzetközi színtéren, vagy hogy gazdasági és pénzügyi központtá váljon. Ehelyett a bölcsen vezetett intézmények és a törvények türelmes megalkotása az, ami a személyt és a közjót helyezi a középpontba, az állampolgárok életét a méltányosság és a jogállamiság szempontjai szerint szabályozva, megakadályozva és ellensúlyozva a diszkrimináció és a kirekesztés veszélyeit.
Ferenc pápa ismételten felhívást intézett a népek közötti testvéri kapcsolatok kialakítására, hogy mindenki részese és főszereplője lehessen az átfogó fejlődés szervezett folyamatának. Az Egyház társadalmi tanítása rávilágít az ilyen fejlődés jellemzőire és módjaira.
A Szentatya két fő témát fejtett ki ezzel kapcsolatban: a teremtett világi iránti gondoskodást és a testvériséget. Ahhoz, hogy a fejlődés hiteles és egységes legyen, nem szabad kifosztanunk vagy lerombolnunk közös otthonunkat. Hasonlóképpen nem szabad magukra hagynunk a peremre szorult embereket, társadalmi csoportokat vagy népeket.
– emlékeztetett a pápa.
Ezért állandó éberséget kért, hogy a leginkább hátrányos helyzetben lévőket ne hanyagolják el, és segítsék felemelkedésüket. Ez az egyik módja annak, hogy csökkenjen a gyakran embertelen és veszélyes körülmények között kivándorolni kényszerülők száma. Luxemburg, ahol a lakosság majdnem fele Európa más részeiből és a világ többi részéből érkezik, sajátos történelmével és földrajzi fekvésével segítsen, és legyen példamutató a migránsok és menekültek befogadása és integrációja terén.
Ferenc pápa ezt követően sajnálatának adott hangot, hogy még az európai kontinensen is újra felbukkannak a szakadások és ellenségeskedések, amelyeket ahelyett, hogy kölcsönös jóakarat, tárgyalások és diplomáciai erőfeszítések alapján oldanának meg, nyílt ellenségeskedést eredményeznek, amely pusztuláshoz és halálhoz vezet.
Felfelé kell emelnünk a tekintetünket, hogy meggyógyíthassuk ezt a „veszélyes szindrómát”, amely a nemzetek súlyos megbetegedéseit okozza, és azzal a kockázattal jár, hogy hatalmas emberi áldozatokat és további értelmetlen mészárlásokat hozó kizsákmányolást okoz. Szükségünk van arra is, hogy a népek és vezetőik mindennapjait nemes és mély lelki értékek motiválják. Ez megakadályozza, hogy az értelem behódoljon az őrültségnek, és hogy elkövessük ugyanazokat a hibákat, amiket a múltban, olyan hibákat, amelyeket még tovább súlyosbít az ember által jelenleg birtokolt nagyobb technológiai erő – figyelmeztetett a pápa.
– fogalmazott Ferenc pápa. – Egyedül Jézus Krisztus evangéliuma képes az emberi lelket mélyrehatóan átalakítani, a legnehezebb helyzetekben is képessé tenni arra, hogy jót tegyen, hogy kioltsa a gyűlöletet és megbékítse a konfliktusban lévő feleket. Luxemburg mindenkinek meg tudja mutatni a béke előnyeit a háború borzalmaival szemben, a migránsok integrációját és támogatását a szegregációjukkal szemben, a nemzetek közötti együttműködés előnyeit a megkeményedő álláspontok, valamint az önző és szűklátókörű vagy akár erőszakos saját érdekek érvényesítésének káros következményeivel szemben.”
Sürgető szükség van arra, hogy a hatalommal rendelkezők határozottan és türelmesen, őszinte tárgyalásokat folytassanak a nézeteltérések megoldása érdekében, valamint hajlandóak legyenek a tisztességes kompromisszumokra, amelyek semmit sem ásnak alá, és ehelyett biztonságot és békét építhetnek mindenki számára.
Ferenc pápa beszéde végén utalt apostoli útja mottójára: „Szolgálni”. Ez közvetlenül utal az Egyház küldetésére, amelyet Krisztus, a szolgává lett Úr hagyott ránk. A Szentatya kérte a jelenlévőket, ne feledjék, hogy
„Adja Isten, hogy mindig örömteli és nagylelkű szívvel szolgálhassunk. Szűz Mária, Jézus Anyja, a szenvedők vigasztalója, Luxemburg állam védőszentje őrködjön Luxemburg és a világ fölött, és nyerje el Jézustól, Fiától a békét és minden jót. Isten áldja meg Luxemburgot!” – zárta Ferenc pápa az ország közéleti vezetőihez, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőihez intézett beszédét.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
