Nagyon jó a m&m idő (megbeszéljük és megoldjuk), de vannak helyzetek, amikor azonnal kell megoldani a helyzetet. Mi ilyenkor a teendő? A sorozat első része itt, második része itt olvasható. Dr Warren Farrell gondolatait adjuk közre, melyek a “Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat?” c. könyvében közölt a velünk.
Nézzünk egy tipikus példát, amikor Anya félti a gyerekeket, Apa viszont szeretné, ha kockáztatnának, még ha hibáznak is, de tanulnak és fejlődnek. Például menjenek – e önállóan, biciklivel a suliba, ha közben ott egy veszélyes kereszteződés? A gyerekek felhozzák az ötletet, Anya lekiabálja őket, hogy nem, Apa pedig csendes magyarázatba kezd, hogy már voltak együtt biciklivel arra, és a gyerekek odafigyeltek. Ideje elengedni őket.
Mi a baj Apa spontán válaszával? Az, hogy a felesége azt fogja érezni, hogy semmibe veszi őt, magára hagyja a gyerekekért érzett felelősséggel, és egyáltalán ezentúl hogyan hagyja őket hármasban? Mi fog történni Apa felelőtlensége miatt? Tényleg ő tartja egyedül a frontot, és nem más ő, mint a gyerekek és a család rabszolgája?
Miközben Apa érvel, látszólag Anya figyel, valójában azonban önmagát hallgatja, a fenti gondolatokat, melyeket viszont nem mond ki. Apa viszont nem igazán fejti ki az álláspontját, inkább ismételgeti az érveit. Az ismétléstől Anya még bezárkózóbb lesz, Apa pedig azt éli meg, hogy őt sem hallgatják meg igazán, ez méginkább ismétlésre készteti, csak most már hangosabban, ettől Anya is feszültebb lesz… ördögi kör.
Mivel kevesen hallgatják meg azt, ami a beállítottságukkal ellentétes, legfeljebb, ha már teljesen megértették megukat másokkal, ezért a fenti rendszer mindkét nemre igaz. Mi a teendő?
Apa például jól teszi, ha kimondja torzítás nélkül (pl. általánosítás nélkül – Anya a suliba nem engedi a gyerekeket, nem pedig mondjuk bárhova) azt, ami a felesége legjobb szándéka. Jelen esetben a felelősségérzet a gyerekek felé, az, hogy a kereszteződés tényleg veszélyes, és egyetlen hiba is komoly következményekkel járhat. Anya érvei így a felszínre kerülnek, és képessé válhat arra, hogy ő is odafigyeljen a párja valódi érveire. Látja, hogy megértette magát, az álláspontja ismert és értékelt, meglátták benne a pozitív attitűdöt. Apa szintén jól teszi, ha elmondja Anyának, hogy mennyire becsüli érte, hogy felelőssen viselkedik a lányokkal szemben.
Anya most már készen áll rá, hogy meghallgassa Apa érveit. (Feminista-férfijogi vitában is alkalmazható módszer!)
Újra kell programozni magunkat, meg kell tanulnunk a kapcsolati nyelvet, a másik megértését, meghallgatását, legjobb szándékának feltételezését és ebben való megerősítését, akkor is, ha nem értünk vele egyet. Elsőre nehézkes és bonyolultnak tűnik. Kicsit az is, de gondoljunk bele, mennyi energiát belefektetünk pl. a számítógépek nyelvének a megtanulásába! Miért ne tennénk ugyanezt az emberi kapcsolatok kezelésének terén is? Utóbbi megtanulása ráadásul kiemelten fontos a jövőnket illetően, hiszen már túl vagyunk a túlélő típusú társadalmakon és párkapcsolatokon. Ma már érzelmi boldogságra, beteljesedésre is törekszünk.
Vegyük az Isztambuli Egyezményt! A nőket akarja megvédeni az erőszaktól. És ez nagyon-nagyon értékelendő cél. Ezt nyugodtan meg is mondhatjuk feministáéknak is. Csak ezután érdemes hozzátenni, de a férfiak is védelemre szorulnak, illetve túlzások nélkül kell a védelemnek működnie. Pl . illegális migráció erősítése. Vagy az Apa és az Anya szerepek fogalmi lebontása nélkül. De ami jó benne, az jó benne, ha csak morzsányi is lenne, érdemes kiemelni, másképp ellenfeleink úgy értékelhetik magukban, mi nem akarjuk megvédeni a nőket. – a cikk írójának gondolatai.
Valamikor un. első típusú házasságokban éltünk. A túlélés és a problémamegoldás volt a fő. Apák adták át a fiaiknak az érzelemmentes érvelés képességét, mert ez volt a túlélés záloga. Ezt ma ki kell egészíteni – nem lecserélni, kiegészíteni – a kapcsolati nyelvvel. Amikor a közvetlen túlélés biztosított, akkor az érzelmi jólét és beteljesedés is fontossá válik. Fontos a másik fejével is gondolkozni, feltételezni a legjobb szándékot, és ebben meg is erősíteni őt, akkor is ha nem értünk vele egyet. Ezek után pedig elsorolhatjuk a saját érveinket. A fenti esetben azt, hogy a veszélyekre figyelni túlságosan komoly akadálya az egyéniség kibontakozásának, és ha valaki bebizonyítoitta, hogy képes valamire (mint a gyerekek a közös biciklizéskor), akkor érdemes bízni benne.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
