Miért nem tekinthetők valóságos szövetkezeteknek a szovjet mintájútermelőszövetkezete?
A szövetkezeti mozgalom Angliából indult ki a XIX. század közepén.
A szövetkezetek (termelő-, kereskedő- vagy fogyasztási céllal) a tagok önkéntes társulásai, ahol a tagok a haszonból elsősorban az elvégzett munka alapján részesülnek.
A kommunista vezetők eleinte nem erőltették a parasztság szövetkezetekbe kényszerítését, de a Szovjetunió nyomására a diktatúra megszilárdításakor (1949) döntöttek a szövetkezetesítés, azaz a kollektivizálás felgyorsításáról.
A magyar parasztság úgy érezte – joggal –, hogy ismét meg akarják fosztani földjétől, ezért igyekezett ellenállni – kevés sikerrel.
A módosabb parasztgazdákat szovjet mintára kulákoknak bélyegezték.
Óriási adóterheket róttak rájuk, és annyi terményt kellett beszolgáltatniuk, hogy gyakran a következő évre sem maradt vetőmagjuk.
Lesöpörték a padláson tárolt készleteket- Nagy Imre begyűjtési miniszterként minden addigi szakmai meggyőződését feladva vállalta a parasztok, kulákok legkegyetlenebb kizsigerelését.
A 251.800/1951 (IV. 20.) Élm. M. számú, általa kibocsátott rendelet 11. §-a szerint
“A sertésbeadási kötelezettség teljesítésének elmulasztása közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény, és a gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8800/1950. (VII. 26.) M.E. rendelet értelmében – amennyiben súlyosabb minősítés alá nem esik – 5 évig terjedő börtönnel büntetendő”.
Mivel a politikai célokmegvalósításhoz Magyarországon nem volt elég gazdag paraszt, sokszor a középparasztok is felkerültek a kuláklistákra.
Sőt, előfordult „föld nélküli kulák” is – akinek például egy háború előttről megőrzöttöreg cséplőgépe volt.
Iparosok, kereskedők is szerepeltek a kuláklistán.
Létezett „értelmiségi kulák” is (például tanító, akinek munkája mellett néhány holdas földecskéje volt).
A parasztoknak mindenekelőtt a kötelező beszolgáltatást kellett teljesíteniük.
Aki ezt nem tette meg(többnyire azért, mert nem tudta), az például még saját disznaját sem vághatta le.
Az úgynevezett „feketevágásért” súlyos börtönbüntetésjárt.
A Rákosi-korban a parasztság harmadát termelőszövetkezetbe (kolhozokba, illetve ahogyan nálunk rövidítve nevezték: téeszekbe)kényszerítették.
Mindez jelentősen csökkentette hazánk mezőgazdasági termelését.
Ehhez járult, hogy kötelezővé tették hazánk éghajlati adottságainak nem megfelelő növények vetését (például gyapot), amelyek persze nem hoztak termést.
Magyarországon a 19. század végén jött létre az első szövetkezet, a Hangya.
Fogyasztási és értékesítő szövetkezet volt, célja elsősorban a mezőgazdasági termelők védelme volt a megbízható felvásárlási árak és terményeik értékesítésének biztosításával.
Azt igyekezett megakadályozni, hogy a termelők munkájának eredményét a kereskedők láncolata fölözze le.
A Hangya üzleteiben így 30-50%-kal olcsóbban lehetett vásárolni. A két világháború között több százezer tagja volt.
A Hangyának üzletek mellett ipari létesítményei is voltak (példáulbkonzervgyárak).
1949-ben meg-szüntették.Vicc a szövetkezetesítésről:
Egy falura érkezett agitátor győzködi Pista bácsit, hogy lépjen be a téeszbe.
– Pista bácsi, a disznait beadná a közösbe?
– Be én.
– Hát a lovát?
– Azt is.
– No és a tehenet?
– Azt már nem.
– Hát azt miért nem?
– Mert az van.
Szócsinné Vitéz Léber Ottilia
Magyar Tudat
Megosztás
The post Erőszakos kolhozosítás, beszolgáltatások az 50-es években appeared first on Magyar Tudat.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
