A Háromszéki Kúriák és Kastélyok Egyesülete szombaton tartotta meg a Barangolás a csernátoni kúriák világában című ismeretterjesztő túráját. A rendezvény során közel tucatnyi kúriát tekinthettek meg az érdeklődők.
Háromszék a kúriák földje, Felső-Háromszéken pedig a legtöbb udvarház Csernátonban található még úgy is, hogy az idők során sok elpusztult vagy „átalakult” az épített örökségünkből. Ezek egy részét látogathatta meg egy szűkebb közönség (mivel lakóházakról is szó van, így nem lehetett nagy publikumot meghívni) az említett civil szervezetnek köszönhetően, amelynek célja, hogy az épületek tulajdonosait és kezelőit lehetőleg mind az egyesületbe tömörítsék, hogy szakmai tapasztalataikkal is gazdagítsák egymást. Erre, mint kiderült, szükség is van, hiszen az esetenként több évszázados épületeket nem egyszerű dolog fenntartani, megőrizni azokat: ez anyagilag és tudásilag is nagy terhet és felelősséget ró a tulajdonosokra, amelyek egyrészt magánszemélyek, de Csernátonban például az önkormányzat is.
A Farkas–Konnáth-kúria A rendezvény a község tulajdonát képező Farkas–Konnáth-kúriánál kezdődött, a Pakó-iskolaként is ismert patinás épület pár éve esett át teljes körű, kifogástalan felújításon. Az udvarház egykori ebédlője még úgy is szűknek bizonyult, hogy amint említettük, korlátozva volt a résztvevők száma: mintegy százan hallgatták végig Rákosi Árpád polgármester üdvözlő szavait. Az elöljáró után Mikes Zsigmond gróf, az egyesület elnöke emelkedett szólásra, röviden felelevenítette a szervezet létrejöttének körülményeit és annak szükségességét, majd Dimény-Haszmann Orsolya, a csernátoni tájmúzeum vezetője vetített képes előadással kalauzolta végig a közönséget a nagyközség udvarházainak csodálatos világában. Az előadás során kiderült: három udvarház, az említett Farkas–Konnáth-kúria, a községházát befogadó Damokos Dénes-kúria és ma a Sylvester Lajos Községi Könyvtárnak helyet adó István Dániel-kúria van önkormányzati tulajdonban, a többi magánszemélyeké, jelentős részük szép állapotban van, de akad, amely felújításra szorulna. Több kúria az évek során sajnos eltűnt, romba dőlt vagy lebontották. A múzeum vezetője sorban kitért a kúriák építésére és építtetőire, főbb jellemzőkre, érdekességekre. Szó esett arról is, hogy a patinás épületeknek mit kellett átélniük: a világháborúk dúlását, majd az azt követő kommunista időszak építkezési „vérengzését” – a természeti csapások mellett. Ma az önkormányzatnak helyet adó hatalmas épület körüli kiszolgáló ingatlanokat lebontották, a kéthektáros telekre tömbházakat húztak fel, a szocreál épületekkel gyakorlatilag megfojtva, hurokba szorítva az udvarházat, de ugyanakkor átalakították a faluközpont képét is. Mi több, nagy nehézségek árán sikerült akkoriban megakadályozni, hogy az épület és a bejárata közötti téren is felhúzzanak hasonló építményt – magyarázta Dimény-Haszmann Orsolya. Az épületben volt szülészet, de óvoda is, miután lakóház funkcióját elveszítette. A Damokos Gyula-kúria A Damokos Gyula-kúria ennél is többet átélt, hiszen a rezsimet zavarta a nemességi jelképként is értelmezhető, 1949-ben államosított épület, így egy időben még disznóhizlalda is működött benne, kertjébe traktorállomást akartak beköltöztetni, ezt a múzeum alapításával sikerült kivédeni, az épületet megmenteni az utókor számára. Persze fennköltebb eseményeket is befogadtak az épületek, hiszen a Cseh Ignácz-féle kúriában (ma Enikő Panzió) 1848. május 30-án egy népgyűlés keretében, nagyszámú jobbágy és katonarendű nép előtt Pünkösti Gergely határőrtiszt kihirdette a jobbágyterhek eltörlését. Az előadás során a mai felvételek mellett régi fényképeket is kivetítettek, így lehetett látni a különbségeket, hogy az idők során végzett tatarozások miatt vagy az épületek kényelmesebbé tétele végett miként változott meg egy-egy épület kinézete.
A Bernáld–Bartók-udvarház Az előadást követően megkezdődött a kúriák számbavétele, a közönség elsőként a Bartók Csaba és családja tulajdonát képező Bernáld–Bartók-udvarháznál állt meg, ahol Bartók Irma tartott tudnivalókban gazdag előadást az otthonukról. A nyugalmazott tanárnő a családfa alapján részletezte, hogy a szép épület az évszázadok során hányszor és miként cserélt gazdát, hogyan jutott családja birtokába, mit élt át az idők során. A régi bútorokkal berendezett udvarházat belül is meg lehetett tekinteni, így a jelenlévők képet kaphattak arról, hogy mit rejtenek mai szemnek már-már várszerű, 70–90 centiméter vastag falak. A kúria több érdekességgel bír: bejárata mellett jobboldalt napóra mutatja az időt, fittyet hányva a modern kor óraátállítgatására. A hatalmas tetőzet is kuriózum: ácsolata egyetlen vaselemet, így kapcsot vagy szeget sem tartalmaz. A házigazdák süteményekkel, kávéval és pálinkával kínálták a vendégsereget, így pár percig kötetlen beszélgetés is folyhatott az udvarház tulajdonosaival.
További műemlék épületek Ezt követően a községi könyvtár megtekintése következett, itt Ágoston József csernátoni kultúrfelelős volt a házigazda, az eseményen Lukács Mihály katolikus kántor régi időket idéző dalokat adott elő, Gere Judit tanítónő pedig megnyitotta az épület pincéjében található galériában lévő, a csernátoni kézimunkakör tagjainak munkáit felvonultató kiállítást. A tartalmas nap során az érdeklődők még megtekintették a Cseh Ignácz-, Damokos Dénes-, Damokos–Eperjessy- (ma Bartók), Damokos Mihály- (ma Rákossy) és a Damokos Gyula-kúriát, emellett a programban a református vártemplom megnézése is szerepelt. A rendezvény közös ebéddel ért véget a múzeumkertben. A Háromszéki Kúriák és Kastélyok Egyesület tevékenységéről, az általuk számon tartott kúriákról és kastélyokról a www.kuriak.ro honlapon lehet bővebb információt találni.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
