Ora et labora címmel önkéntes napokra várják a 18 és 35 év közötti, szerzetesség iránt érdeklődő férfiakat július 1. és 11. között Pannonhalmán. Jelentkezni június 25-ig lehet. A főapátság honlapján megjelent írásban Tóth Brúnó testvért kérdezték arról, miért és kinek érdemes csatlakozni az önkéntes napokhoz. Az alábbiakban ebből olvashatnak részleteket.
Tóth Donát, Brúnó testvér laikus szempontból nem tipikus életutat járt be, de bencés szerzetesi szempontból nagyon is azt. Pannonhalmán érettségizett, továbbtanult a Testnevelési Egyetemen, dolgozott biztonsági őrként, végigjárta az El Caminót, de mindig vissza-visszatért. Aztán szerzetesruhát öltött és egyszerű fogadalmat tett.
16 évesen jött az első érzet, gondolat. Az érettségi idején már sokaknak el is mondta: szerzetes lesz. Az ezredforduló óta azonban az a gyakorlat, hogy semennyi élettapasztalattal, éppen nagykorúvá vált fiatalokat nem engednek azonnal szerzetesnek állni Pannonhalmán. Donát így kénytelen volt elkezdeni az egyetemet, ami kezdetben különösen nehéz volt, hiszen érezte az erős hívást, mégis a világban kellett helyt állnia. Utólag hálás ezért a rendi bölcsességért, mert öt év fővárosi lét után sokkal érettebb szándékokkal érkezett vissza.
A világban élés, helytállás sokat hozzáad egy szerzetesi hivatáshoz. A pannonhalmi gimnáziumi négy éve, a vidéki keresztény fiúkollégium egy óvó-védő burok, a világ apró, különleges szelete. A budapesti mindennapok a világ nem kevésbé érdekes szelete. Donát az egyetemi évek alatt biztonsági őrként, éjszakai rendezvények biztosításában is dolgozott. Közelről látta egy világvárosi közeg más szabályok szerinti működését, amit szembeállított a folyamatos pannonhalmi önkéntes munkái, segítései tapasztalatával. Mindeközben látta, hogy egy civil élete, egzisztenciája milyen nehézségek, küzdelmek, sokszor anyagi és szakmai kényszerek mentén zajlik. Megértéssel és tisztelettel fordul minden laikus munkatársa felé, ismeri életük szépségeit és nehézségeit is. Egy szerzetes azonban más típusú kihívásokat, terheket vállal. Ha úgy tetszik, élete sok szempontból egyszerűbb – nem kell a lakhatás, megélhetés, rezsiköltségek, infláció és sorolhatnánk, mi minden miatt aggódnia.
(…)
Brúnó testvér pannonhalmi öregdiák és önkéntes mivoltából adódóan alapos ismeretekkel bírt már választott közösségéről. És volt elképzelése arról is, mi a szerzetesség. Ez a kép folyamatosan formálódott; a rengeteg rárakódott élettapasztalat nem akadályokat képezett, hanem éppen hogy kitisztította előtte az ösvényt. Szerepe volt ebben a tisztulásban a mestereknek, barátoknak, példaképeknek, fiataloknak és időseknek egyaránt. Egy idős verbita szerzetestől kapott egy olyan erős mondatot, amely azóta is gyakran eszébe jut. Így hangzott: „Sose felejtsd el, hogy mindegyik ház tűzhelyében lakik egy ördög. De egy monostorban minden téglára jut három!”
(…)
Brúnó testvérnek megtartó erő, hogy a mai napig idealistának tartja magát, aki az „imádkozzál és dolgozzál” szerzetesi ideált tartja elsődlegesnek. A pannonhalmi közösség legnagyobb kihívása – amellyel ő is küzd –, hogy a rengeteg feladat mellett mindig jusson elég figyelem Istenre. Most a természet közelségében magányosan eltöltött, csendes ima viszi legközelebb az Úrhoz. A jó munkatapasztalatok, élmények pedig feltöltik, amit bele tud vinni az imádságba.
Az imádság és munka (ora et labora) kettősségében megtapasztalható istenkeresés útjára hívja júliusban a pannonhalmi közösség az érdeklődő fiatal férfiakat. Egy tíz évvel ezelőtt már kipróbált alkalmat töltenek meg ismét tartalommal. A tíznapos elvonulás szerkezetét az imádság és a munka keretezi. Az imával megkezdett napot kétkezi munka követi. A délután a beszélgetések, szent olvasmányok, imádságok időszaka. És hogy miért éppen fizikai munka a gyógynövénykertben? Talán a levendulaaratás egy olyan emblematikus tevékenység, amely sokat megmutat Pannonhalma arcából. Másrészt a szerzetesi hagyományban a fizikai munka a mai napig jelen van. Reményeik szerint ezzel a közösségi programmal meg tudnak szólítani és hivatást fakasztani olyan fiatalban, akit az önkéntesség, a kertészet, az egyszerű kétkezi munka is érdekel. Tulajdonképpen gyakorlatias bevezetés lesz ez a szerzetesi mindennapokba, aminek szerves része a párbeszéd, a megosztások rutinja.
Brúnó testvér úgy emlékszik, hogy a fiatal bencéseken túl a kortárs hivatáskeresőkkel folytatott beszélgetésektől kapta a legtöbbet. Oldott, őszinte légkörben a többi kereső társasága hasznos, mert segíthet rávilágítani azokra a torzulásokra, elakadásokra, amelyek akadályoznak a hivatás meglátásában.
(…)
Egy bencés szerzetesnek egy életre szóló kihívás az ora et labora közötti egyensúly megtalálása és Isten szüntelen keresése. Ami végtelen horizont, soha nem mondhatja valaki, hogy megérkeztem és megtaláltam!
Az írás teljes terjedelmében IDE KATTINTVA olvasható.
Az önkéntes napokra ITT lehet jelentkezni.
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
