Dakar: ötödször nyert az olimpikon sportlövő

Dakar: ötödször nyert az olimpikon sportlövő

Dakar: ötödször nyert az olimpikon sportlövő Orosky Tamás2023. 01. 16., h – 18:14

A motoros Štefan Svitko többre vágyott a 12. helynél, a guados Juraj Varga negyedikként álomeredményt könyvelt el, a kamionos Róbert Kasák 15. lett, Kovács Miklós egysége pedig versenyen kívül, de befejezte a Dakar-ralit. De mi a helyzet a kategóriák győzteseivel?

Benavides rekordjai

A motorosoknál Kevin Benavides nem siette el a dolgokat: első szakaszgyőzelmét az utolsó előtti, a másodikat az utolsó etapon aratta. Arról nem is beszélve, hogy az összetett élén is csak egyetlenegyszer, a zárószakaszt követően állt… A 34 éves argentin 2021 után nyerte meg újra a Dakart, ami azért is nagy bravúr, mert időközben Hondáról KTM-re váltott, két külömböző márkával még senki sem tudott korábban diadalmaskodni. (Érdekesség, hogy öccse, Luciano ugyanúgy 2021-ben igazolt át, a KTM-től Husqvarnához, s idén 6. lett). A családi legendárium szerint Kevin háromévesen tanult meg biciklizni, s rögtön másnap átült egy motorra…

„Ez volt az egyik legszorosabb Dakar, egyetlen napon sem lehetett lazítani. EL sem tudom mondani, mit érzek” – nyilatkozta Benavides, aki 43 másodperces előnye a rali 45 éves történetének legkisebb különbségű elsősége.

al-Attijah tervei

Az autósoknál közel nem volt ennyi izgalom. Miután Mr. Dakar, Stéphane Peterhansel navigátora megsérült, a 14-szeres győztes kiszállt a versenyből, így Nasszer al-Attijah gyakorlatilag rivális nélkül maradt. 1 óra 20 perces előnye az utóbbi 20 év legsimább elsősége volt. Az 52 éves katari magabiztos diadala nem véletlen, az idei volt a 20. (!) Dakarja, így az 5 győzelmet akár kevesellhetnénk is. Másrészt nyert már Volkswagen (2011), Mini (2015) és (2019-hez valamint tavalyhoz hasonlóan 2023-ban Toyota volánja mögött is.

„Nem kellett vadul hajtanunk a második héten, de célba kellett érni, csak ez számít. Újabb győzelmekre vágyom” – jegyezte meg al-Attijah, aki akár a sportlővészetre is gondolhatott, amiben (skeetben) bronzérmes volt a riói olimpián, és ott akar lenni Párizsban is 2024-ben.

Giroud rajt-cél sikere

Bár a guadosoknál mindössze 18-an vágtak neki a sivatagi kalandnak, nem kis teljesítmény célba érni ezekkel a gépekkel, amelyek az autóknál összehasonlíthatatlanul kisebb védelmet biztosítanak a pilótáknak (nem véletlen, hogy 2009-ig a motorkerékpárok kategóiájába sorolták őket). Alexandre Giroud már tavalyi győzelmével történelmet írt, amikor első franciaként ünnepelhetett, ráadásul pont 25 évvel azután, hogy apja – a Dakaron először – végigment egy quaddal a ralin. A 41 éves versenyző idén esélyt sem adott a riválisoknak, rajt-cél győzelmet aratott, megspékelve négy szakaszelsőséggel.

„Ez őrület, másodszor is megnyertem a Dakart. Nagyon örülök” – mondta Giroud, aki az argentin Alejandro Patronellli után (2011, 2012) másodikként tudott két egymást követő évben diadalmaskodni.

Van Kasteren nyilatkozata

A kamionosoknál az újdonsült győztes, a holland Janus van Kasteren minden lényegeset elmondott a nyilatkozatában. „A Kamazok nélküli mezőnyben sem egyszerű nyerni, végig nyomni kellett a gázt. Szinte mindenkinek akadtak kisebb-nagyobb gondjai a versenyen, mi például azért veszítettünk 15 percet, mert elfogyott az üzemanyagunk. A kulcsfontosságú etap három nappal a vége előtt jött el számunkra, amikor fél órát vertünk a mezőnyre” – foglalta össze a történteket az Iveco 36 éves pilótája, akinek volt kire támaszkodnia: az egység szerelője, Marcel Snijders korábban motorral, buggyval és autóval is versenyzett a Dakaron. Kasterenék három szakaszon zártak elsőként, tavaly pedig ötödik helyezettként megnyerték az „oroszok utáni versenyt”.

Hírdetés

Idén a cseh Martin Macík tempója jobbnak tűnt, de a hat etapelsőség mellett sokat hibázott, az addig vezető cseh Aleš Lopraisnek pedig a gázolásos baleset pecsételte meg a sorsát.

Kapcsolódó cikkünk

Félidejéhez érkezett a Dakar-rali. A hétfői szünnapon számba vettük, mi a helyzet az egyes kategóriákban.

Motorosok

A kétkerekűeknél előzetesen megjósolhatatlan volt, ki érhet oda a végén. Persze a széles élmezőny adott volt korábbi győztesekkel (Sam Sunderland, Kevin Benavides, Ricky Brabec, Toby Price, Matthias Walkner), biztos, gyakorlatilag állandó top 10-esekkel (Joan Barreda Bort, Pablo Quintanilla) és nemrég berobbanó sztárokkal (Skyler Howes, Daniel Sanders). De azt, hogy közülük ki az abszolút topfavorit, már a motormárkák alapján sem lehetett kikövetkeztetni, mivel a KTM majdnem húszéves egyeduralma megszakadt 2019-ben.

Azaz támpontnak maradt a pillanatnyi forma és az első szakaszok tapasztalata. Ezeken a címvédő Sunderland és Brabec is gyorsan kihullott, de ez sem egyszerűsítette sokkal a képletet. Nyolc különböző szakaszgyőztest avattunk eddig (a szombati, hetedik etapot törölték), összetettben pedig az első nyolc (!) motoros tíz percen belül áll az épp vezető Howeshoz képest, így tényleg bárki megnyerheti a versenyt.

A szlovák Štefan Svitko a 13. helyen áll, és saját elmondása szerint is egy picivel jobb (rész)eredmény esetén lenne teljesen elégedett. Az ő lemaradása viszont már nagyobb, gyakorlatilag csak úgy léphetne előre, ha néhány riválisa kiesne.

Autósok

A talán legtöbbre tartott kategóriában 2010 óta az egy szem Nani Román kívül (2014) csak három pilótát láthattunk a dobogó tetején: a katari Nasszer al-Attijahot (4x), a francia Stéphane Peterhanselt (5x) és a spanyol Carlos Sainzt (3x). Ehhez képest félidőben utóbbi kettő kiszállt a versenyből: Mr. Dakar teljesen – Peterhansel navigátora a bukás során olyan sérüléseket szenvedett, hogy kórházba kellett vinni –, Sainzék pedig ugyan hosszas szerelés után folytatták a versenyt, de behozhatatlan hátránnyal – így már könnyű szívvel várták be például szombaton a csapattárs Matthias Ekströméket és segítették ki őket alkatrésszel.

A több mint egyórás előnnyel vezető al-Attijah már csak elveszítheti a Dakart, így már „csak” a szakaszgyőzelmek kiadók. Ezekből kettőt már bezsebelt a kilencszeres ralivilágbajnok francia Sebastian Loeb és egyet a hazai Jazid al-Radzshi is, akiket a rajt előtt (titkos) esélyesnek gondoltak.

Quadosok

A teljes mezőnyt mindössze 18-an alkotják az idén, így a quadosok versengése kevésbé nagy presztízsű. Persze, ugyanúgy meg kell küzdeniük a sivataggal, mint bárki másnak, így a címvédő Alexandre Giroud várható újabb diadala – összetettben szűk másfél óra az előnye – szintén megsüvegelendő. Igaz, aki a Yamaha Raptor 700-as volánja mögé beül, az a kategória 2009-es bevezetése óta mindig meg is nyeri a Dakart…

Mindettől függetlenül a nyitrai Juraj Varga teljesítménye is kiemelkedő, az élete első sivatagi raliján szereplő pilóta az 5. helyen áll, és a papírforma alapján sem előre nem fog tudni lépni, sem hátulról nem fogja tudni veszélyeztetni a pozícióját senki.

Kamionosok

A legnagyobb gépeknél évek óta háziversennyé alakult a Dakar, csak az volt a kérdés, melyik Kamaz-egység lesz a legjobb. Az összesen 19 elsőséget számláló orosz gyár versenyzői azonban idén nincsenek ott a ralin, mivel nem voltak hajlandóak aláírni a Nemzetközi Automobil-szövetség dokumentumát, amely elítéli Ukrajna oroszok általi megtámadását.

Így aztán megismerhettük/-jük végre a többi márkát is: Praga, Iveco, MM, Tatra… Orosz belharc helyett pedig cseh–holland párharc alakult ki az élen: a dakaros dinasztia Lopraisék mögött Martin Vandenbrinkék állnak, lőtávolon belül pedig Janus van Kastelenék és Martin Macíkék. Utóbbi egység egyértelműen a végső győzelmet tűzte ki maga elé célként, öt (!) szakaszgyőzelme ellenére mégis 40 perc a hátránya, mivel az 5. etapon egy nagyobb ugratás után komoly szerelésbe kellett fognia a hármasnak…

A szlovák Róber Kasákék a jónak mondható 23. helyen állnak, a magyar hármas (Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László) pedig a Dunaszentbenedekről érkezett alkatrészcsomagnak köszönhetően a klasszikus verseny kívül, az Experience kategória keretein belül fejezheti be élete első Dakarját.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »